magyar kisebbség
összes lapszám»
Magyar Kisebbseg

Borbély Imre

GYARAPODÓ MAGYARSÁG

Támpontok egy dinamikus magyar paradigmához

Egy gyarapodás- és tudásközpontú létmodell vázlata

1. Fogalmi keret

1.1. Gyarapodás

Minden populáció elemi tendenciája a gyarapodás.

A véges, változó és más populációk által is benépesített világban, a gyarapodás alapvetô feltétele az adaptációkészség, szükségszerû kísérôjelensége a konkurenciaharc.

A természetben egyaránt elôfordulnak nyílt és többé-kevésbé zárt, strukturált populációk (nyáj, falka, rovartársadalmak).

1.2. Egyéni és csoportérdek

Az ember közösségi lény. Fejlôdéstörténetileg az emberi faj, létrejötte óta, kvázizárt populációkban, társadalmakban él (nemzetség, törzs, nép, nemzet).

Az ember esetében a gyarapodás fogalma bôvül, magába zárja az egyének és a közösség biológiai, gazdasági és kulturális gyarapodását. A gyarapodási tendencia tudatos (és alapvetô) egyéni és kollektív érdekként, illetve igyekezetként jelenik meg. Más biológiai populációktól eltérôen, az ember képes a biológiai gyarapodást a másik két dimenzió (gazdasági és kulturális) érdekében háttérbe szorítani.

A gyarapodási igyekezet az individuális és társadalmi tevékenységre hatékonyságnövelô erôként hat. E hatékonyságnövelés jegyében az emberi társadalmakban nagyon korán létrejött és máig is jellemzô az egyének közti szerepmegosztás.

A funkciómegosztás feltétele, hogy mind saját maga a funkció, mind pedig a leosztása, tehát a létrejött rend, struktúra, társadalmi léptékû elfogadottságnak örvendjen.

Ahhoz, hogy az így kialakult rend stabilizálódjon, szükségszerûen megjelent az irányításra és a rendfenntartásra szakosodott individuum, illetve réteg. Ennek a rétegnek módjában áll akaratát másokon érvényesíteni, hatalma van.

1.3. Hatalom

Az akaratátvitel képessége a hatalom.

Az akaratátvitel negatív és pozitív motiválás vagy ismeretközvetítés útján történhet.

A negatív motiválás szükségletek és vágyak nem-teljesítése; pszichikai és fizikai kényszer. Alkalmazásának feltétele a nyers erôtöbblet, illetve a nyers erô alkalmazásának lehetôsége.

A pozitív motiválás jobbára a reménykeltés és jutalmazás. Alkalmazásuk elôfeltétele legtöbb esetben a gazdagság.

Az ismeretközvetítés feltétele a tudástöbblet.

A tudástöbblet negatív felhasználása a manipuláció, mely valótlanságok, részigazságok közvetítésével és pszichológiai módszerek alkalmazásával történik.

A tudástöbblet pozitív felhasználása a tényfeltárás és a meggyôzés.

Az akaratátvitel három eszköze a nyers erô, az anyagi javak, valamint a tudás.

A hatalom e három megjelenési formája konvertálható, valamint egymást kiegészítôen is felhasználható.

A nyers erôt (az akaratátvitel céljával) kizárólag büntetésre lehet felhasználni, ezért rugalmatlan.

Az anyagi javakat egyaránt lehet pozitív motivációként, valamint nyers erôre konvertálva negatív módon használni - tehát rugalmasabb a nyers erônél.

A tudást fel lehet használni a nyers erô és az anyagi javak alkalmazásának hatékonyságnövelô kiegészítôjeként is, de lehet meggyôzésre is használni. A tudás a hatalomgyakorlás legrugalmasabb megjelenési formája. Ezért a legalkalmasabb a kooperatív és komplementer konfliktus feloldásra.

Mind a társadalmakon belüli csoportok közötti, mind pedig a társadalmak közötti konkurenciaharc tétje a hatalomtöbblet, amely a csoport gyarapodásának elônyhelyzetet hivatott biztosítani.

1.4. A hatalmi elit és a társadalom fejlôdési módja

A társadalom irányítását, valamint rendfenntartását ellátó réteg - a hatalmi elit - saját gyarapodása érdekében egyrészt a társadalmon belüli hatalomtöbbletét kell hogy megôrizze (növelnie), másrészt az egész társadalmat a jobb (vagy legalábbis állandó) gyarapodási esélyekkel kecsegtetô irányba vezesse.

Dinamikus, fejlôdô, expanzív társadalmak esetében az irányítás feltétele az elit által kitûzött és felvállalt s az adott társadalom releváns többsége által elfogadott cél (pl. migráció, gyarmatosítás, területi terjeszkedés, gazdasági fölény megszerzése egy bizonyos régióban, kultúrhegemonista törekvés).

Statikus társadalmak esetében a hatalmi elit célja a fennálló helyzet, a status quo megôrzése, funkciója puszta adminisztrációra szorítkozik. Történelmi tapasztalat szerint a statikus állapot az expanzióképtelenség tünete. A konkurens dinamikus társadalmakhoz viszonyítva, a statikus állapot egyenlô a regresszióval.

1.5. A társadalom paradigmája (létmodellje)

Egy társadalom szembe kell hogy nézzen a belsô folyamatokból, valamint a természettel és konkurens társadalmakkal való kölcsönhatásokból fakadó problémákkal.

Egy társadalom annál jobban mûködik, mennél jobbak a problémafelismerô és megoldó algoritmusai.

A társadalom rendje, struktúrája, valamint a problémafeltáró és -megoldó algoritmusainak kváziáltalánosan elfogadott összessége képezi e társadalom paradigmáját.

A paradigma fogalmát Thomas S. Kuhn sikerrel vezette be a tudományfilozófiába és a tudománytörténet vizsgálódási területére. A létezô párhuzamok, valamint a fogalomtisztázás haszna indokolja e kategória társadalom-fejlôdéstörténeti használatát.

1.5.1. Paradigmális állapot

(Konszenzuális létmodell alapján mûködô társadalom állapota)

Ha egy társadalom elfogadja önnön belsô rendjét és rendszerezett módszerei alkalmasak a közösségi és egyéni szinten fellépô problémák folyamatos megoldására, akkor e társadalom paradigmális állapotban van.

A paradigmális állapotra a stabilitás, a gazdasági és kulturális virágzás jellemzô.

Történelmi tapasztalat, hogy a célirányos, dinamikus társadalmi paradigmák esetében a pozitív jellemzôk hangsúlyosabbak, mint a statikus (céltalan) paradigmális állapotban.

1.5.2. Preparadigmális állapot

(Konszenzuális létmodell kialakulását megelôzô állapot)

Abban az esetben, ha külsô vagy belsô feltételmódosulás vagy a közfelfogás változásából fakadó problémák leküzdésére az elfogadott rend és/vagy algoritmusrendszer alkalmatlannak bizonyul, megszûnik a paradigmális állapot, a társadalom válságba kerül. Beáll a váltókorszak - a preparadigmális (paradigma elôtti) állapot.

Ha a hatalmi elit képes a társadalom paradigmáját sikerrel a megváltozott helyzethez igazítani és társadalmilag elfogadtatni, létrejöhet egy új paradigmális állapot. Az elit átmentette hatalmát.

Abban az esetben, ha a hatalmi elit képtelen a váltásra, akkor egy új elit vállalkozhat rá, mely ugyanakkor átveszi a hatalmat. Ha ilyen nincs, a társadalom elzüllik, esetleg felbomlik.

1.5.3. Metaparadigmális állapot

(Látszólagos elfogadottságú létmodellre épülô társadalom állapota)

Ha a reálisan gyakorolt paradigma nem élvezi a társadalom kváziegyöntetû elfogadását, és ezért kizárólag a negatív motiválással tartható fenn, akkor e társadalom metaparadigmális állapotba került.

A metaparadigmális állapot jellemzô vonása a belsô feszültség. A metaparadigmális állapot ezért metastabil (csak látszólag az).

2. Magyar szempontok

2.1. Helyzetkép

Bár a mesterségesen létrehozott határok több évtizede szétszabdalták a Kárpát-medence kulturális-gazdasági szempontból egységes régióját, a határokon kívül rekedt magyar milliók nem mutatnak hajlandóságot önazonosságuk feladására.

Szlovákia, Románia és Szerbia politikája nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek a magyar kisebbségek hosszútávú megmaradását szavatolnák. Ellenkezôleg, a politikai igyekezet e kisebbségek eltüntetését célozza. Ezen államok a magyar nemzeti közösségeket ellenségként kezelik.

Az azonos cél, az azonos ellenségkép e három országot - legalábbis ebben a kérdésben - közös platformra, informális szövetségbe tereli.

A magyar népcsoportok bármelyikét érô destabilizálás legvalószínûbb következménye egy Magyarországot célzó kivándorlási hullám. Ezért e kérdés megoldása jól felfogott államérdeke Magyarországnak. Így közvetett, de objektív módon a Kárpát-medence magyarsága a szétszabdaltság dacára továbbra is egy sorsközösséget alkot.

A magyarság sorskérdése az, hogy a bármilyen akarattól független, a helyzetbôl kényszerûen fakadó konkurencia a magyar centrum és a Kárpát-medence földrajzi peremnemzetei között hogyan fog megoldódni.

2.2. Hatalmi mérleg

Számbeli és környezeti (szállásterület, nyersanyag- és energiaforrások, agrárterület, erdôk, turisztikai tájak) szempontból a peremnemzetek döntô elônyben vannak.

A Kárpát-medence peremnemzeteinek nyers (katonai) erôtöbblete Magyarországot katonailag zsarolhatóvá teszi. Nem valószínûsíthetô e helyzethátrány megszüntetése a NATO-beli integrálódás által sem. (Lásd a török-görög szembenállást.)

Az utódállamok többségi lakossága szaporodik, míg a magyar etnikum fogy.

A Kárpát-medence összes nemzetei egy metaparadigmális állapotot követôen, a rendszerváltás éveiben preparadigmális kort élnek meg. Az utódállamok a klasszikus (mennyiségi) dinamikus, expanzíós paradigma felé tartanak.

A magyarságnak tág értelemben vett kultúrelônye van szomszédaival szemben:

- a munkához való viszonyulás (munkaerkölcs, teljesítményorientáltság, elhivatottság),

- a jogtudat,

- az igazságközpontú mentalitás tekintetében.

Az anyaországi magyar társadalom a jelenlegi preparadigmális állapotból egy statikus paradigmális állapot felé tart.

A kisebbségbe kényszerült magyar társadalmakra preparadigmális állapot jellemzô.

2.3. Keresztúton

Az egész rendszerváltó régió addig marad preparadigmális állapotban, amíg a gazdaságokban a struktúraváltás meg nem történt, és amíg a térségben nem stabilizálódtak a geopolitikai erôterek (nagyhatalmi befolyási zónák, európai integráció).

Az ezen idôszakban meghozott döntések a fejlôdés irányát és mértékét hosszú évtizedekre meghatározzák.

Változatlan trendek mellett - a paradigmális állapot beálltával - az erôviszonyok végérvényesen a periféria javára rögzülnek.

A magyar centrum számára most még adott a lehetôség a váltót egy kedvezôbb fejlôdési irányba állítani.

A felgyorsult életritmus korában szinte bármilyen kezdeti elôny idôvel csak nô.

A Kárpát-medencében a paradigmaváltás konkurenciaharca 1990-ben kezdôdött. Egyelôre a peremnemzetek visszafelé, egy túlhaladott (mennyiségi) expanzív paradigma felé haladnak.

A centrum esélye az, hogy felismerve a globális trendet, a helyes irányba szervezôdik.

3. Posztmodern jövô és dinamikus magyar paradigma

(gyarapodás- és tudásközpontú létmodell)

3.1. Informatikai megatrend

A társadalmi tevékenység a kezdetek óta állandóan nô. Ez a növekedés a történelem folyamán állandó átalakulásra kényszerítette a társadalmakat. Eddig négy termelési mód követte egymást, amely globális méretû paradigmaváltást kényszerített ki: a halász-vadász-gyûjtögetô, az agrár, az ipari és az informatikai (posztmodern).

Az ipari termelési mód terjedésével egyidejûleg jöttek létre a nemzetállamok, melyek erôsen központosított jellegûek.

Az utóbbi évtizedekben a termelés gyökeres átalakuláson megy keresztül, ami legfôképp az informatika térhódítására vezethetô vissza. Az ugrásszerûen megnövekedett információfeldolgozó kapacitás arányos hatékonyságnövekedést eredményezett, ugyanakkor az információ termelése és szimbiózisa a hagyományos termeléssel elsôdlegessé vált.

Az informatikai termelési mód elsôdlegessé válásának idôszakát posztmodern korszaknak nevezik.

Mint termelési mód, az informatikai - a klasszikus iparival ellentétben, sokkal kevésbé központosítás-igényes. Mi több, elônyössé válik a termelés decentralizációja.

Az információfeldolgozás egyaránt atomizálódik ("háztáji" komputermunka) és globalizálódik (világot átfogó komputerhálózat). Ennek megfelelôen alakul a termelés és pénz világában a hatalommegosztás is.

A gyökeresen változó termelési mód elôbb-utóbb mindenütt paradigmaváltást fog kikényszeríteni. Ez többek közt erôteljesen meg fogja rendíteni a központosított nemzetállam intézményét.

A gazdaságon belül, az adminisztrációban, a politikában mindinkább érvényesül a szubszidiaritás elve.

A posztmodern információs forradalom az eddiginél is hangsúlyosabban hatalmi elônyhelyzethez juttatja a tudástöbblettel rendelkezôt. A hatalom három megjelenési formája - a nyers erô, anyagi javak és tudás - közül a folyamatban lévô változások mindinkább az utóbbit (a tudást) teszik elsôdlegessé.

3.2. Dinamikus, minôségi magyar paradigma

3.2.1. Tudásközpontú nemzetfejlesztés

A fentiekbôl kiindulva leszögezhetô, hogy a tudásszintnövelés jelenti a magyar centrum számára azt a területet, amelyen leghatékonyabban haladhat a jövô kialakításában. Az ázsiai országok robbanásszerû gazdasági elôretörése mögött a paradigmális szintû tudásközpontú nemzetfejlesztés is meghúzódik.

Magyarországnak az összmagyar tudásszintnövelést elsôrendû államprioritásként kellene kezelni, mind horizontális (népfôiskolák, szakképzô tanfolyamok stb.), mind pedig vertikális (elitképzés) irányban. Ebben az igyekezetben a számbeli kisebbségbe kényszerült magyar nemzeti közösségek is minden erôvel részt kell hogy vegyenek.

3.2.2. Szolgáltatásfejlesztés

A központi fekvés és infrastrukturális fejlettség elônyt jelent a lokális és globális szolgáltatások disztribúciójában.

Magyarország fejlesztésstratégiája egyértelmûen és radikálisan a távközlési és közlekedési infrastruktúra kiépítését kellene hogy megcélozza. Az e téren megtett gyors és hatékony lépések meghatározhatják többek közt az e térségben érdekelt tôke báziskiépítô stratégiáját.

3.2.3. Szubszidiáris (önálló-együttmûködô) nemzetstruktúra és tudat

A kényszerûségbôl állandósult, szétszabdalt állapot elfogadásával párhuzamosan, a magyarság át kellene hogy térjen egy új, szubszidiáris nemzetstruktúrára. Erre a totalitarizmus bukása lehetôséget nyitott.

A szubszidiáris nemzetstruktúra politikailag autonóm (esetleg társnemzeti státust élvezô) nemzetrészeket egyesít lélektani, vallási, kulturális és gazdasági, szervesítô algoritmusokon keresztül.

Az új nemzetstruktúra és mögöttesen az új nemzeteszme szoros összefüggésben van az ez irányú médiastratégiával. A "média"-fogalom itt a legtágabb értelmezésében magában foglalja az iskolát, a templomot, a kultúrvilágot, valamint a klasszikus nyomtatott és elektronikus médiát.

A médiastratégia feladata lenne egy új, jövôbe mutató, pozitív, szubszidiáris és aktív patriotizmus létrehozása:

- Az egyetemes fejlôdési irányoknak megfelelô kollektív szellem eleve jövôbe mutató.

- A pozitív patriotizmus a saját fejlesztést hangsúlyozva (nem a más kárát) - fejlôdéslojalitást feltételez; továbbá kritikus törvény- és rendszeretetet (a kritika elsôdleges mércéje a méltányosság és a fairness-princípium).

- A szubszidiáris patriotizmus teret biztosít mind a lokálpatriotizmusnak, mind a tág régiópatriotizmusnak (esetünkben mentális régiónk: Közép-Európa). A kultúrimporttal szemben kritikus nyitottság jellemzi (a kritika egyaránt értékorientált és utilitarista).

- Az aktív patriotizmus visszautasítja a passzivitást, a privatizmust, az elidegenedést (Entfremdung) és nihilizmust. Ezzel szemben feltételezi a közösségi felelôsségérzetet és -vállalást, a szociális és ökológiai érzékenységet és cselekvést, a csoportértékek tiszteletét, nemzethûséget és tevôleges áldozatkészséget.

3.2.4. The best case scenario

A paradigma szintjén elfogadott tudáscentrikus nemzetfejlesztés, informatika- és szolgáltatáscentrikus gazdasági stratégiák és a szubszidiáris nemzetstruktúra egy évtizeden belül egymást erôsítô, szinergetikus hatást hozhat létre.

A magyarságnak, ahhoz, hogy egy gazdagabb és tartalmasabb jövô felé nézzen, most kellene áttérnie egy dinamikus minôségi expanzív paradigmára.

Az expanzió, a posztmodern megatrendnek megfelelôen, nem a mennyiséget, nem a katonai fölényt, nem a területnövekedést, nem is a gazdasági monopóliumokat kell hogy elsôsorban megcélozza, hanem a minôség, a tudás, az információfeldolgozás, a kooperatív és komplementer térséggazdaság és konfliktuskezelés irányába kell hogy haladjon.