magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» IV. ÉVFOLYAM - 1998. 2. (12.) SZÁM - A kormányzás dilemmái
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Az RMDSZ Választási Programja*

Részletek

Emberi jogok

"Hiszek az elpusztíthatatlan, az örök erkölcsi és természeti törvények által kormányzott emberi méltóságban... A Teremtô ezen ajándékai az elidegeníthetetlen emberi jogok." (D. Eisenhower)

Az emberi jogok az a terület, mely 1989 után is a meghatározó tényezô Románia megítélésében, a Romániáról alakított kép formálásában.

Az emberi jogok megsértésének fôbb okai az egyén jogai és méltósága iránti tisztelet hiánya, a hivatali és hivatalnoki rendszer működésének fogyatékosságai, a bürokratikus kaszt öncélú érdekei, illetve a mindezeket eltűrô, esetenként kiváltó vagy éppen kezdeményezô, áttekinthetetlen, kiszámíthatatlan politikai gyakorlat.

1989 után Románia vállalta törvénykezésének módosítását, a nemzetközi dokumentumok elôírásaival és szellemével való megfeleltetését, különösen az emberi jogok vonatkozásában.

Az új alkotmány tartalmaz is néhány jelentôs elôírást e tekintetben. A késôbbi törvényhozás azonban több olyan törvényt fogadott el, illetve tervezetet tárgyal, amely szövegében és szellemében ellentétbe kerül mind az Alkotmány tételes elôírásaival, mind a nemzetközi dokumentumok, különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményének rendelkezéseivel. Említeni lehet a Büntetô törvénykönyv és a Büntetôeljárási törvénykönyv módosítását, a szólásszabadság, az egyesülési jog elleni esetenkénti kormányintézkedéseket vagy törvénycikkelyeket, a kisebbségi jogok, nyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás, a kulturális jogok megsértését, a lelkiismereti szabadság és a felekezeti autonómia korlátozását. A diszkrimináció alapja politikai, vallási és etnikai természetű.

Az emberi jogok tisztelete alapfeltétele a jogállami társadalomnak. Napjainkban e kérdés szoros összefüggésbe került a béke, a nemzetközi biztonság követelményével. Az emberi jogok tiszteletben tartása, érvényesítése és biztosítása szerves része azoknak a követelményeknek, melyeket az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az Európa Tanács és az Európai Unió fogalmazott meg. Az emberi és kisebbségi jogok érvényesítésének igénye, határozott követelése az állampolgári lojalitás alapfeltétele.

Parlamenti tevékenysége során, valamint a nemzetközi kapcsolatok terén az RMDSZ következetesen kiállt az emberi jogok betartása mellett, és függetlenül attól, hogy a jogsértések etnikai jellegűek voltak vagy sem, szóvá is tette azokat. Ezen a téren az RMDSZ sikeresen együttműködött a román demokratikus pártokkal, s támogatja ôket abban a törekvésükben, hogy a november harmadikai választások után olyan kormánykoalíciót hozzanak létre, amely elismeri és betartja az emberi jogokat, partnere lesz, nem ellenfele a különbözô érdekvédelmi szervezeteknek.

A pozitív diszkrimináció
A jogegyenlôségtôl az esélyegyenlôségig

Románia Alkotmánya biztosítja a pozitív diszkriminációhoz való jogot, s ennek eredményeképp jelenleg is pozitív diszkriminációnak örvend a román társadalom több csoportja. Ennek ellenére a jelenlegi román társadalom nehezen fogadja el a pozitív diszkrimináció fogalmát, s egyes kisebbségek esetében kifejezetten kiváltságoknak tekinti az esélyegyenlôséget célzó intézkedéseket. Például a nôk hamarabb mennek nyugdíjba, mint a férfiak, a fiatalok kedvezményeket kapnak pusztán azért, mert egy bizonyos kor alattiak. Természetesen a fiatalok pozitív diszkriminációja nagyon kezdetleges. Ugyancsak pozitív diszkriminációra lenne szüksége a sérülteknek és a fogyatékosoknak. Például a közintézményekben és a közterületen biztosítani kellene a mozgássérültek közlekedését, és jelzésrendszereket kellene bevezetni a vakoknak (a pénz feliratozása, akusztikai jelzô a gyalogátkelôhelyeken stb.).

Az RMDSZ következetesen kiáll a különbözô kisebbségek esélyegyenlôsége mellett, amely csak pozitív diszkriminációval jöhet létre.

A nemzeti kisebbségek jogairól
A sokszínűség mint érték

1. Az RMDSZ szerint nem lehet többség és kisebbség közötti jogegyenlôségrôl, illetve esélyegyenlôségrôl beszélni mindaddig, amíg a kisebbségek meg vannak fosztva saját intézményeiktôl, s ezáltal arra vannak kényszerítve, hogy lemondjanak legalapvetôbb, identitásukat érintô jogaik érvényesítési kereteirôl, lehetôségeirôl. A román társadalom sokszínűsége valóság, de egyben megfellebbezhetetlen érték is. A sokszínűség, a multikulturalitás olyan emberi, szellemi, anyagi értékeket hordoz, amelyeket elismerni, védeni, támogatni, megôrizni és fejleszteni kell. Bármilyen természetű kizárólagosság társadalmi, politikai feszültséget eredményez.

A nemzeti kisebbségekre vonatkozó politika az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásán, cselekvô érvényesítésén, a nemzetközi jogi normákon, illetve azon országok tapasztalatain kell hogy alapuljon, melyek a kérdést többség és kisebbség közös megelégedésére oldották meg.

Az Alkotmány tartalmaz ugyan kisebbségvédelmi elôírásokat is, de a törvényhozás, a kormány és egyéb végrehajtó testületek adósak maradtak ezek életbeléptetésével, mi több, általános kisebbségellenes, nacionalista politikai gyakorlat tapasztalható.

2. Hat éve harcol az RMDSZ a romániai magyarság jogaiért. Mindeddig – sajnos – nem sok sikerrel. Hat éve a parlamenti többség és kormánykoalíciók egyszerűen nem akarták törvényekbe foglalni és alkalmazni azokat a természetes jogokat, amelyekért az RMDSZ küzd. Az utolsó négy évben a parlamenti többség és a kormánykoalíció célul tűzte ki magának az RMDSZ-nek az elszigetelését. Úgy mutattak be minket – a romániai magyar közösséget –, mint a románság mindenkori ellenségét, a parlamentben kéréseinket elutasították, a konstruktív, a stabilizáló RMDSZ-politikát elhallgatták.

Az alapvetô kérdés, hogy miként valósítható meg a nemzeti, etnikai, nyelvi és vallási identitás megôrzése, kifejezése és fejlesztése. Az egyik lehetséges (de nem a nemzeti kisebbségek igénye és jogai szerinti) válasz, hogy kizárólag az alapvetô egyéni emberi jogok tiszteletben tartása alapján. A másik lehetséges (a nemzeti kisebbségek jogai és elvárásai szerinti) válasz, hogy az egyéni emberi jogok nemzetközi rendszere, valamint bizonyos kollektív jogok és funkcionális, illetve intézményi autonómiaformák keretében.

3. Az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozó szakértôi bizottsága a következô fontosabb, tételes kollektív jogokat nevesítette meg:

– a kisebbségi nyelvek elismerése;

– kulturális és oktatási intézmények létrehozásának joga;

– a kisebbségi nyelvű feliratokhoz való jog;

– a közszolgálati sajtóhoz való hozzáférhetôség joga;

– saját tömegtájékoztatási eszközök fenntartásának joga;

– állami és helyi szervekben való politikai képviselet joga.

A kérdést meg lehet közelíteni a nemzetközi jogi szabályozások jóhiszemű értelmezése alapján, ezek megfelelô, belsô jogszabályokkal történô átvételével, felhasználva mindazon országok pozitív tapasztalatát, melyek olyan modelleket teremtettek, amelyek biztosították a nemzeti kisebbségek identitásának megôrzését, kifejezését, fejlesztését, mint például a dél-tiroli, a finnországi, a spanyolországi, a belgiumi modellek. Valamennyi sikeres modell közös jellemzôje, hogy nem elsôsorban és kizárólag az emberi jogok nemzetközi rendszerén alapulnak, hanem olyan belsô politikai, jogi, törvényhozási megoldásokon, melyek túlmutatnak az egyéni emberi jogok körén. Az életképes megoldások a kisebbség és többség közötti politikai megegyezésre épültek, és természetesen megfelelô jogszabályokban és jogalkalmazásban öltöttek testet. Mindehhez azonban egyfelôl a kisebbség igényes, következetes, kitartó politizálása, másfelôl a többség bölcsessége és toleranciája kell. Így – és csak így – biztosítható a társadalmi béke.

A különbözô autonómiaformákról
Centralizmus és totalitarizmus helyett szubszidiaritás

1. Az emberi jogok terén az RMDSZ kérései összhangban állnak a román Alkotmány elôírásaival, a Románia által aláírt és ratifikált nemzetközi egyezményekkel, és teljesítésük az erdélyi tolerancia újjászületését eredményezné. Az RMDSZ többször kijelentette, hogy jogainkat csak parlamenti úton vívhatjuk ki, a román többség jogainak csorbítása nélkül, azokkal párhuzamosan. Ebben az összefüggésben értelmezendô az RMDSZ autonómiakoncepciója is. Erdélyben hosszú múltra tekint vissza a különbözô közösségek (egyházak, városok, céhek, nemzeti közösségek) autonómiája. Az autonómiát az RMDSZ nem célnak, nem öncélnak, hanem eszköznek tekinti. A romániai magyarság identitásának megôrzésével kapcsolatos érdekek védelmét, e jogok garantálását, valamint az esélyek és eszközök biztosítását csak a jogállam keretei között létrehozott autonómiák intézményei révén tartja lehetségesnek. Ilyen értelemben az RMDSZ az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1201/1993 sz. ajánlását és az 508-as számú Határozatát, az EBESZ koppenhágai és helsinki határozatait, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját tartja irányadónak és kötelezônek.

2. Jogállamban a demokrácia hatékonyan akkor működik, ha a szubszidiaritás elvén működik. Ez pedig szerkezetileg és funkcionálisan autonóm intézményekben, szervezetekben, testületekben intézményesül. Az autonómia egy adott csoport, közösség azon joga, lehetôsége, hatalma, hogy dönthessen mindazon problémákban, kérdésekben, amelyek identitásához, azonosságához kötôdnek.

A jogelmélet és jogi szakirodalom kétfajta autonómiát ismer: a személyi elvű kulturális autonómiát és a területi autonómiát.

A személyi elvű kulturális autonómia döntési és végrehajtási jogkörök gyakorlását jelenti – önálló kisebbségi intézmények, testületek által az adott nemzeti közösség etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megôrzése, kifejezése és fejlesztése érdekében. A különleges státusú vagy regionális jellegű területi autonómia igazgatási és önkormányzati hatáskörök gyakorlását jelenti az adott területi közigazgatási egység sajátosságainak megôrzése, fejlesztése és megélhetése érdekében. Ez utóbbi esetben a helyi autonómia elvét és a decentralizációt messzemenôen érvényesítô helyi – nem etnikai alapú – önkormányzati autonómiáról van szó. Az etnikai jelleg fogalmilag is kizárt, hiszen az említett autonómiaformák igazgatási, önkormányzati hatáskörökre vonatkoznak.

3. Sajnos az eddigi hatalom tudatosan és sikeresen mosta össze a területi, az intézményi autonómiát a nemzeti közösségek személyelvű és kulturális autonómiájával. A cél pontosan az volt, hogy a románok féljenek kérni településeik és egyházaik és más intézményeik (nyugdíjpénztárak, társadalom- és egészségbiztosítók) autonómiáját, s így tovább éljen a kommunizmusból örökölt ultracentralizált társadalmi és gazdasági berendezkedés.

Románia aláírta nemcsak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201-es ajánlását, de a Koppenhágai záróokmányt és a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját is, melyek különbözô autónomiaformákat szentesítenek. Meggyôzôdésünk, hogy Románia minden helységének szüksége van a tényleges helyi autonómiára, arra, hogy felsôbb hatóság addig ne szóljon bele a helyi ügyek intézésébe, ameddig az Alkotmány és a törvényes keret tiszteletben van tartva. Ennek elsôrendű feltétele a pénzügyi autonómia. Az RMDSZ ennek érdekében kiáll a mellett, hogy az adók legalább 30%-a abban a helységben maradjon, amelybôl származik. Az önkormányzatnak nem kell vállalkoznia, hanem a vállalkozóknak, hiszen ôk jobban értenek ehhez. Az önkormányzat feladata azonban az, hogy infrastruktúra-fejlesztés, oktatás, munkaerôképzés, illetve speciális kedvezmények nyújtásával kedvezôbbé tegye a vállalkozások számára a feltételeket. Helyi adók kivetésével az RMDSZ csak akkor ért egyet, ha ezzel egy idôben csökken a központilag kivetett adó.

A nyugdíjpénztárak, társadalom- és egészségbiztosítók autonómiájának hiánya vezetett oda, hogy a befizetett összegek nem ôrizték és ôrzik meg értéküket, ennek eredménye az, hogy hiába járult hozzá valaki ezekhez az alapokhoz egy életen át, a szociális ellátás (pl. a nyugdíj vagy a munkanélküli-segély) nem arányos a befizetett összeg értékével. Az RMDSZ parlamenti tevékenysége során kiáll ezen intézmények autonómiája mellett, a mellett, hogy a napi politika ne tudja befolyásolni ezen intézmények juttatásaira rászorulók megélhetését.

4. A különbözô autonómiaformák – beleértve a területi autonómiát – nemhogy nem csorbítják az ország szuverenitását és nem fenyegetik függetlenségét, ellenkezôleg, megerôsítik biztonságát. Egy olyan területi autonómia, amely biztosítja a helyi közösségek sajátos problémáinak a megoldását, ugyanúgy elônyös a románságnak, mint a magyarságnak és a többi nemzeti közösségnek.

Az autonómiaformák nem mondanak ellent a demokráciának vagy a jogállamiságnak, ellenkezôleg, mivel az autonómia eszköz és nem cél vagy öncél, úgy tekinthetjük, mint a demokrácia új és hatékony technikáit. Az autonómiaformák éppen a valós és tényleges jogegyenlôséget és esélyegyenlôséget biztosíthatják.

Egyházak

1. Tekintettel az egyházak társadalomépítô funkcióira, alapvetô szerepükre a közerkölcsök fenntartásában, az antiszociális cselekedetek megelôzésében, valamint a fiatalok nevelésében, az RMDSZ szoros kapcsolatot kíván kiépíteni velük; fontosnak tartja az együttműködést és állandó konzultációt minden olyan területen, ahol ez szükséges, igényli az egyházak részvételét a döntések elôkészítésében és meghozatalában.

2. Az RMDSZ kiemelt figyelmet szentel a híveik számát tekintve kisebbségi egyházaknak, mivel ezek sajátos szerepkörükön túl egy nemzeti vagy kulturális kisebbség évszázados hagyományokkal rendelkezô, hiteles társadalmi szervezetei is.

3. Az RMDSZ egyformán nyitott minden egyház és felekezet felé, tiszteletben tartja tagjainak – híveknek és felekezeten kívülieknek – lelkiismereti szabadságát. Síkraszáll a vallásszabadság teljes körű érvényesüléséért, az egyházak autonómiájának tiszteletben tartásáért.

4. Az egyházak, a felekezetek vonatkozásában az alkotmányos elôírások biztosítják ugyan a lelkiismereti szabadságot, a szabad vallásgyakorlást, a felekezeti autonómiát, de mindezek nehezen érvényesíthetôk mindaddig, amíg nincs a felekezetek jogállását, működését szabályozó törvény, az államosított egyházi javak visszaadásáról szóló jogszabály. Az RMDSZ üdvözli azt, hogy az ortodox egyház jelentôs állami támogatást kap, valamint azt, hogy több, a kommunista rendszer által elkobzott ingatlanát visszakapta, de ugyanakkor határozottan kiáll a mellett, hogy a román állam teljesítse az Európa Tanács felvételekor vállalt kötelezettségét az ezernél is több törvénytelenül, igazságtalanul államosított, elkobzott, kisajátított ingatlannal kapcsolatban. Az RMDSZ ugyanakkor követeli, hogy a parlament mihamarabb tárgyalja meg a 15 elismert vallási felekezet által 1990-ben elôterjesztett vallásügyi törvénytervezetet. Az RMDSZ támogatja:

– a diktatúra idején elkobzott ingó és ingatlan egyházi vagyon (termôföldek, épületek, erdôk, alapítványok, könyvtárak, irat- és levéltárak, kegytárgyak stb.) visszajuttatását jogos tulajdonosaiknak;

– a megszüntetett egyházi intézmények (iskolák, kórházak, aggmenházak, árvaházak, könyvtárak stb.) helyreállítását, tevékenységük feltételeinek biztosítását, valamint a szerzetesrendek újbóli szabad működését;

– a felekezeti hovatartozás szerinti lelkigondozást a kórházakban, a börtönökben és a hadseregben;

– a lelkiismereti okok miatti alternatív katonai szolgálatot;

– hogy az egyházi építkezéseket csak közigazgatási engedélyekhez kössék, a célszerűségi szempontokat viszont csak az egyház állapíthassa meg;

– az egyház nonprofit tevékenységének adómentességét;

– az állam támogassa anyagilag az egyházi jellegű műemlékek állagmegôrzô javítását és felújítását.

Művelôdés

Az elmúlt hat év kormányai a kultúra és az egészségügy rovására próbálták megoldani, sikertelenül, a romániai társadalom és gazdaság gondjait. Az RMDSZ következetesen kiállt a kultúrára szánt költségvetési keret radikális növeléséért, azért, hogy Románia ne legyen utolsó Európában a kultúra költségvetési részarányát tekintve. A fejlett gazdasági háttérrel rendelkezô demokráciákban is gyakorlattá vált, hogy az állam csak anyagilag támogatja és infrastruktúrát biztosít a művelôdési egyesületek és alapítványok számára. Tekintettel arra, hogy az átalakulóban lévô román állam különben sem tudja biztosítani a kultúra fejlesztését, a kulturális tevékenységek támogatásának egy része a civil szférára és a helyi tanácsokra hárul. Az önkormányzatok feladata az alapítványok és civil szervezetek tevékenységének összehangolása és infrastruktúrával való támogatása. Ezért van szükség a jogi keret, konkrétan a szponzorálási törvény módosítására, valamint a piacgazdaság szabályait szem elôtt tartó állami támogatási rendszer kidolgozására, a művelôdési házak működtetésére, valamint a kultúra alaprétegeit hordozó könyvkiadás számára.

A politikai élet pluralizmusa mellett biztosítani kell a művelôdési pluralizmust is. Nem lehet egységes homogén nemzeti szemléletbôl kiindulni, biztosítani kell a regionális kultúrák kifejezéséhez való jogot. Ez nagy lépés lenne a nemzeti közösségek vagy kisebbségek kulturális jogainak elismerése felé is.

Az RMDSZ programja megkülönböztetett figyelmet szentel a nemzeti közösségek és kisebbségek kultúrájának, mely a nemzeti identitás alaprétege. Az RMDSZ kultúrpolitikájának legfôbb célkitűzése egyrészt nemzetiségünk kultúrateremtô képességének megôrzése és fejlesztése megfelelô intézményi keretek között, másrészt a hazai etnikumok művelôdési értékeinek cseréje, az interetnikus partnerkapcsolatok kiteljesítése. A kisebbségek művelôdési életének hatékonyságához szükséges az, hogy a nemzeti közösségek lélekszámuk arányában részesedjenek az állami költségvetésbôl, s az anyagi támogatás elosztásáról e nemzeti közösségek legitim képviselete dönthessen.

Az önszervezôdés normái a koppenhágai záródokumentum által is javasolt önkormányzat elvére épülnek. Ez egyfelôl – még az elsô világháború után született kisebbségi kulturális szerzôdések elôírásai értelmében – méltányos részt követel az állami, községi, városi és megyei költségvetésbôl a nemzeti közösség kulturális mozgalmainak támogatására, másfelôl pedig elvárja, hogy az önkormányzati szervek, amelyekben számarányuknak megfelelôen részt vesznek a számbeli kisebbségiek is, vállalják át a központi állami szervek hatáskörének egy részét az oktatásban, művelôdésben. Az RMDSZ síkraszáll a Nemzetiségi Kulturális Statútum megalkotásáért, amely államilag szavatolná a kulturális autonómia gyakorlását is, beleértve a nemzeti kisebbségek művelôdési intézményrendszerének állami dotálását.

A nemzeti közösségek és kisebbségek identitásának megôrzése érdekében elengedhetetlen, hogy a parlament és a kormány szavatolja:

– a vegyes lakosságú vidékeken biztosítani kell a nemzeti kisebbségek tagjainak alkalmazását minden közművelôdési, állami, területi szervben, elejét véve így minden kizárólagossági kísérletnek;

– a települések elnevezésének feltüntetését azon nemzetiségek nyelvén, amelyek jelentôs számban élnek a helyi közösségben; az utcanevek tükrözzék a település történelmi múltját is;

– a nemzeti közösségek és kisebbségek emlék- és kegyhelyei eredeti megnevezéseinek és feliratainak visszaállítását, ill. használatát;

– múzeumokban (történelmi, képzôművészeti, néprajzi) a nemzetiségi állagok megôrzését, gyarapítását, kiállítását a történelmi igazság jegyében, két vagy három nyelvű feliratozással;

– közkönyvtárakban a szakszerű kezeléshez szükséges – a nemzetiségek nyelvét jól ismerô – szakszemélyzet alkalmazását, képzését, továbbképzését;

– a romániai levéltárak teljes anyagának hozzáférhetôségét és az elszállított állagok visszaszolgáltatását az eredeti tulajdonosainak, így a kimondottan magyar anyakönyvek, parokiális jegyzôkönyvek visszajuttatását jogos tulajdonosainak;

– egyenlô feltételek mellett a művelôdési otthonok használatát a nemzeti kisebbségek művelôdési tevékenysége számára;

– a műemlékvédelem terén arányos részesedést az állami alapokból a romániai magyar nemzeti kisebbség múltjával kapcsolatos műemlékek gondozása és restaurálása érdekében;

– a műemlékeikkel kapcsolatos döntések meghozatalakor a nemzetiségi szakemberek véleményének figyelembevételét;

– ünnepeiken és összejöveteleiken a nemzeti közösségek szabadon használhassák, az állami mellett, nemzeti jelképeiket is.

Ugyanakkor a magyar többségű vidékeken az RMDSZ elvárja polgármestereitôl, hogy járuljanak hozzá a romániai magyar nemzeti közösség kapcsolatainak kialakításához az egyetemes magyar művelôdési élettel – beleértve a külföldi és a magyar nemzeti kisebbségek intézményeit.

A Szövetség szorgalmazza és támogatja olyan konkrét kormányzati vagy civil kezdeményezésű programok kidolgozását, melyek differenciáltan kezelik a különbözô helyzetekben élô romániai magyar közösségek sajátos problémáit. Ennek érdekében támogatja az olyan programok létrejöttét, melyek mintául szolgálhatnak az érdekvédelmi tevékenység számára azokban a településekben, melyekben a magyarság többséget képez. Ugyancsak sajátos programokat kell kialakítani a vegyes lakosságú településeken és kitüntetett fontosságú a szórványhelyzetben élô nemzeti közösségek önkormányzati kérdéseinek megfogalmazása és a programok végrehajtása. Ösztönözzük és ápoljuk az egyetemes magyar művelôdési élettel fenntartott kapcsolatainkat – beleértve a külföldi és a magyar nemzeti kisebbségek intézményeit – a művelôdési értékek folyamatos, kölcsönös cseréjét.

Az RMDSZ elutasít bármilyen ideológiai vagy politikai cenzúrát. Minden eszközzel felkarolja azokat a törekvéseket, amelyek a demokratikus közvélemény elhallgattatása ellen irányulnak.

Reformmal az oktatásért

Az oktatás az az ágazat, amely az ország gazdasági-társadalmi átalakulásában meghatározó lehet, biztosítva egyben a piacgazdaságon alapuló többpárti demokrácia humán feltételét. Nemzetközi téren a tapasztalat azt mutatja, hogy csak azok a fejlôdô országok tudtak betörni a világ élvonalába, amelyek kitörési pontnak – húzóágazatnak – az oktatást, a jövôre való felkészülést tekintették.

Célunk olyan oktatási rendszer megteremtése, amely rugalmasan igazodik az elvárásokhoz; a tanulók számára korszerű, a mindennapi életben használható tudást ad; mindenki számára elérhetô; ugyanakkor biztosítja azt az értékrendet, amely nélkül társadalmi berendezkedésünk demokratizmusa elképzelhetetlen.

A leköszönô kormány elmulasztotta a pártállami rendszer hagyatékának érdemi átalakítását – az elfogadott oktatási törvény alapjaiban ezt az állapotot szentesíti. Ezért nélkülözhetetlen egy olyan új oktatáspolitika kidolgozása, amelynek középpontjában az oktatási rendszer reformja áll. E reformfolyamat sikeres végigvitele szempontjából az RMDSZ kezdeményezi a szakmai szervezetetek bevonását ennek minden fázisába.

Alapelvünk az oktatás jellegének szabadsága – mindenkinek alapvetô joga, hogy megválassza azt az oktatási formát, amelyben tanulni akar. Ez csak az oktatási intézmény létrehozásának teljes szabadsága mellett képzelhetô el. Alapvetô követelmény továbbá a különbözô fenntartású – állami, egyházi, egyesületi, alapítványi és magán – oktatási intézmények egyenjogúsága és függetlensége, valamint a köztük való átjárhatóság biztosítása. Az intézmények megítélésének kizárólagos kritériuma az abban megszerezhetô ismeretek korszerűsége, az oktatás hatékonysága, valamint az intézmény működésének demokratikus volta kell hogy legyen.

Az oktatási intézmények irányítása és felügyelete tekintetében szükségesnek tartjuk az érvényben levô központosított rendszer radikális átalakítását – az adott intézményben az érintett feleknek (diákok, tanárok, szülôk, iskolafenntartók) egyaránt megfelelô döntési jogköröket kell biztosítani.

Az oktatás tartalmát illetôleg alapvetô szempontnak tartjuk mindazon ismeretek elsajátítását, amelyek szükségesek a demokrácia intézményei működtetéséhez, valamint a modern piacgazdaság kiépüléséhez. Szükségesnek tartjuk a nemzeti alaptanterv törzsanyagának folyamatos összhangba hozását, a tudomány legújabb eredményeivel, a segédeszközök körének bôvítését, az oktatási intézmények infrastruktúrájának és – kiemelten az informatika oktatásához kapcsolódó – technikai felszerelésének korszerűsítését. Szorgalmazzuk az elitképzés kiemelt módon történô kezelését.

Véleményünk szerint az oktatási intézmények állami költségvetésbôl történô finanszírozását a fejkvótarendszer alapján kell biztosítani: az egyedüli figyelembe vett szempont – függetlenül az intézmény fenntartójától – az azt igénybe vevô tanulók száma kell hogy legyen. Szükségesnek tartjuk továbbá az oktatásra fordított pénzügyi források jelentôs növelését – az ágazat reformja, beleértve az oktatók méltányos anyagi megbecsülését, a jelenlegi költségvetés mellett nem képzelhetô el.

A nemzeti kisebbségek esetében célunk – az SZKT által elfogadott oktatási stratégiának megfelelôen – az igényekkel összhangban álló oktatási hálózat kialakítását és működtetését lehetôvé tevô törvényi keret megteremtése. A magyar kisebbség esetében szükségesnek tartjuk az önálló anyanyelvű oktatási rendszer megvalósítását az óvodától az egyetemig, beleértve a szakoktatás, a felsôoktatás, valamint a posztgraduális képzés minden területét. Ennek megvalósítására a nemrég aláírt román–magyar alapszerzôdés jó kiindulópontot biztosít, szükségesnek tartjuk az ezzel összhangban álló törvényi szabályozás megteremtését. Ennek kialakításáig – azonnali intézkedésként – szorgalmazzuk a felvételi és záróvizsgák nyelvére vonatkozó tanügyi törvény cikkelyének módosítását, valamint a Gheorghe Dima Zeneakadémia magyar tagozatának újraindítását.

Elfogadta az RMDSZ Országos Kampányelnöksége 1996. szeptember 26-i marosvásárhelyi ülésén.

——————————

* Együtt sikerülni fog. Az RMDSZ Választási Programja 1996.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék