magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» II. ÉVFOLYAM - 1996. 3. (5.) SZÁM - Egyéni jogok - kollektív jogok
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Balogh Arthur

A kisebbségek és a kisebbségi jogok*

A kisebbségek

I. A kisebbségi szerzôdések a vallási kisebbségek nemzetközi védelme mellett a nemzeti kisebbségek nemzetközi védelmét az államoknak jó részére kiterjesztik. Arra nézve, hogy a nemzeti kisebbségek valóban védve legyenek, mindenekelôtt meg kell határozni, hogy mit értünk nemzeti kisebbség alatt. A szerzôdések azonban magát a nemzeti kisebbségnek fogalmát közelebbrôl meg nem határozzák.

A kisebbségi szerzôdések (éppúgy a békeszerzôdések) nem is használják a "nemzeti kisebbség" kifejezést, hanem attól eltérô terminológiát alkalmaznak. Nevezetesen az "etnikai, vallási, vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárok"-ról1, a többségétôl "eltérô nyelvû állampolgárok"-ról2 szólanak. Továbbá a szerzôdések szerint, amennyiben a rendelkezések "oly személyeket érintenek, akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak", a Nemzetek Szövetségének védelme alatt állanak.3 A Nemzetek Szövetsége Tanácsának a Nemzetek Szövetségének védelmébe fogadó határozatai is a szerzôdéseknek összes rendelkezéseire szólanak "amennyiben azok faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyekre vonatkoznak".4

Az elôbbi rendelkezések állampolgárokról, az utóbbiak általában személyekrôl tesznek említést. Az élet és szabadság védelmét "az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül" kell biztosítani. Továbbá a vallásgyakorlatnak szabadsága szintén az országnak minden lakosát megilleti.5

II. Ehhez képest a kisebbségeknek általában két nemét különböztethetjük meg. Nevezetesen:

a) olyan faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek, akik egy más államnak polgárai és

b) annak az államnak, amely magát kisebbségi (vagy béke-) szerzôdéssel a kisebbségeknek védelmére kötelezte, olyan állampolgárai, akik etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak.6

Hogy a kisebbségeket általában így kell érteni, ez a kisebbségi szerzôdések céljából is világos. A kisebbségi szerzôdések ugyanis egyfelôl a modern állammal együtt járó bizonyos általános kormányzati elvek érvényesülését kívánták biztosítani. Másfelôl az államokba bekebelezett kisebbségek elnyomatását kívánták kizárni, illetve kisebbségi nemzeti létüknek és fejlôdésüknek bizonyos minimális garanciáit megadni. Az elsô kategóriába tartozó rendelkezések az idegenekre és az állampolgárokra egyaránt kiterjednek. Ellenben a második kategóriába tartozó rendelkezések csak azokra az állampolgárokra terjednek ki, akik a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak.

III. A szerzôdések, mint mondottuk, nem adják határozott fogalmát a nemzeti kisebbségnek, illetve a nemzeti kisebbséghez tartozásnak. A nemzeti kisebbséghez való tartozásnak bizonyos tárgyi jegyeit adják akkor, amikor az etnikai, faji és nyelvi kisebbségekrôl beszélnek. Az etnikai kisebbség és a faji kisebbség nyilván egyet akar jelenteni, mert a szerzôdésekben egy értelemben felváltva használtatnak.7 Mindkettô a leszármazásra utal. A szerzôdések azonban semmi közelebbi meghatározást nem adnak. Nem mondják meg, hogy a faji és etnikai vonás, vagyis a leszármazás alapján, valamint a nyelv alapján hogyan állapítandó meg a nemzeti kisebbséghez tartozás. Nem mondják meg közelebbrôl, hogy minô személyekbôl állanak azok a csoportok, amelyek az "etnikai kisebbség"-et, a "faji kisebbség"-et és a "nyelvi kisebbség"-et képezik. Vagyis, nem mondják meg közelebbrôl, hogy minô ismertetô jelek szükségesek ahhoz, hogy valaki egy nemzeti kisebbséghez tartozónak legyen tekinthetô.

A hosszas, hiábavaló kísérletek után, melyeket a statisztika arra nézve tett, hogy a nemzetiséghez való tartozást ily külsô ismérvek, tárgyi jegyek alapján állapítsa meg, általában el van ismerve, hogy ezt a hovátartozást ily alapon kielégítôleg nem lehet megállapítani. Úgy a leszármazásnál, mint a nyelvnél ugyanis olyan nehézségek merülnek fel, amelyek a nemzeti kisebbséghez való tartozásnak biztos megállapítását minden esetben nem teszik lehetôvé.8 Ennélfogva újabban mindinkább elfogadottá válik az elméletben annak elismerése, hogy sem a származás, sem a nyelv nem képezhetik a nemzeti kisebbséghez való tartozásnak jogilag használható külsô jeleit. Minthogy a nemzetiség az egyesek nemzeti érzésén, együvé tartozási tudatán alapszik, ennélfogva a nemzetiséghez, a nemzeti kisebbséghez való tartozást nem lehet a nem használható tárgyi ismérvek alapján megállapítani, hanem azt a szubjektív ismérvet kell elfogadni, amely az egyesek abbeli saját bevallásában áll, hogy minô nemzetiséghez tartozónak érzi és tekinti magát. A nemzetiségnek lényege ugyanis a bizonyos népközösséghez, kultúrközösséghez való tartozásnak tudata és akarata.9

Ez a tekintetbevétel vagy kiegészítôleg történhet a tárgyi ismérvek mellett, amennyiben ti. ezek kétséges eredményt adnának. Vagy a népi hovátartozás megállapítása egyenesen az egyesnek bevallása alapján kell, hogy történjen.10 Újabban mind általánosabbá válik az az álláspont, amely szerint a nemzeti kisebbséghez tartozásra nézve az egyéni bevallás legyen döntô.

IV. A szerzôdéseknek mindenesetre nagy hiánya, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozásnak ismérveit közelebbrôl nem határozzák meg. Semmi közelebbi rendelkezést nem tartalmazván, amelyeket a kisebbség védelmére kötelezett államoknak saját belsô jogszabályalkotásaikban figyelembe kell venni, módot és lehetôséget nyújtanak arra nézve, hogy azok a nemzeti kisebbségekhez való tartozás kérdésében önkényes rendelkezéseket tegyenek és már ezzel elnemzetietlenítési politikát folytassanak.11 Lehetôséget nyújt a szerzôdésekben e részbeni közelebbi rendelkezéseknek hiánya arra, hogy valakinek népi hovatartozását akarata ellenére a hatóságok állapítsák meg, aminek a kisebbségekre általában, de mindenekelôtt a kisebbségek iskolai jogaira a legnagyobb mértékben hátrányos következményei lehetnek.12 Lehetôséget nyújt továbbá a kiemelt hiány arra, hogy a nemzeti kisebbségeknek számát ily módon erôszakosan lecsökkentsék.13

V. Minthogy a kisebbségi szerzôdések nemcsak az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárokra terjednek ki, hanem általában olyan személyekre, akik az államnak területén laknak és faji, vallási vagy nyelvi tekintetben nem tartoznak az állam népének többségéhez, tehát kisebbségek alatt ezeket a személyeket is kell érteni. Minthogy azonban a kisebbségi szerzôdéseknek fô célja az illetô államokba bekebelezett kisebbségek elnyomatásának megakadályozása, ezek vallási és nemzeti érdekeinek védelme, ennélfogva szorosabb értelemben kisebbségek azok az állampolgárok, akik vallási, etnikai vagy nyelvi tekintetben, vagyis népi sajátosságukra nézve különböznek az állam népének többségétôl.14

A kisebbségi jogok.

I. A kisebbségi (és az illetô béke-) szerzôdések nem valami rendszeres felsorolásban adják elô a védetni kívánt jogokat, hanem azokat olykor felesleges ismétlésekkel és különbözô szabadságoknak egy cikke alá foglalásával tartalmazzák.15

A szerzôdésekben védett jogok a következôk:

a) az élet és szabadság joga;16

b) jog az állampolgárságra és annak változtatására;17

c) jogegyenlôség (vagyis a törvény elôtti egyenlôség, a polgári és politikai jogoknak azonossága, az egyenlô hivatalképesség, az egyenlô foglalkozási és iparûzési jog, a jogilag és tényleg egyenlô bánásmód és biztosítékok;18

d) a vallásszabadság;19

e) tanszabadság;20

f) a szabad nyelvhasználat joga;21

g) jog a könnyítésekre a bíróságok elôtti nyelvhasználatnál;22

h) a jog méltányos részre azokból az összegekbôl, amelyek a közvagyon terhére közköltségekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak;23

i) a kisebbségek képviseletét kimondó választási jog;24

j) az autonómiára való jog.25

II. Ezeket a jogokat azonban a szerzôdések különbözô személyek számára állapítják meg. Nevezetesen:

a) Vannak olyan jogok, amelyek az ország minden lakosát megilletik születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül. Ezek: az élet és szabadság teljes védelmének biztosítása, továbbá a szabad vallásgyakorlat joga.26

b) Más jogok az összes állampolgárokat illetik meg. Ezek a jogegyenlôség (törvény elôtti egyenlôség és a polgári és politikai jogoknak azonossága), a szabad nyelvhasználat joga.27

c) Bizonyos, a többi állampolgárokat megilletô jogok az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárokra külön ki vannak mondva. Így az, hogy jogilag és tényleg ugyanazt a bánásmódot és biztosítékokat élvezik, mint a többi állampolgárok. Nevezetesen egyenlô joggal saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelôintézeteket létesíthetnek, igazgathatnak és azokra felügyelhetnek, azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon használhatják. Ide tartozik továbbá az a joguk, hogy nyelvüknek a hatóságok elôtt akár szóban, akár írásban való használata tekintetében méltányos könnyítésekben részesüljenek.28

d) Vannak olyan jogok, amelyek a kisebbségeket csak abban az esetben illetik meg, ha bizonyos területen (városokban és kerületekben) jelentékeny arányban laknak. Így az a jog, hogy az államtól megfelelô könnyítéseket kapjanak avégbôl, hogy ily állampolgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját nyelvükön tanítsák. Továbbá az a joguk, hogy nekik méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az összegeknek élvezetébôl és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak.29

e) Vannak olyan jogok, amelyek csak bizonyos vallási kisebbségekhez tartozó állampolgárokat illetik meg. Ilyenek a lengyelországi zsidók jogai a zsidó iskolák segélyezési módjára és a szombat megtartására nézve,30 a törökországi keresztények és zsidók vallási és iskolai autonomikus jogai és igazságszolgáltatási jogai,31 a görögországi zsidók vallási jogai,32 a Románia területén lakó zsidók állampolgársági joga,33 a muzulmánok vallási jogai.34

f) Végül vannak olyan jogok, amelyek csak bizonyos etnikai vagy nyelvi kisebbségeket illetnek meg. Ilyenek az erdélyi székely és szász közületeknek joga vallási és tanügyi kérdésekben a helyi önkormányzatra,35 a Ruténföld számára biztosított önkormányzati jog,36 a pindusi valachok önkormányzati joga.37

III. A szerzôdésekben megállapított jogok tehát abból a szempontból, hogy kiknek részére vannak biztosítva, a következô három fôkategóriát mutatják:

a) az ország minden lakosa részére biztosított jogok,

b) az összes állampolgárok részére biztosított jogok és

c) az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárok, vagy bizonyos vallási kisebbségekhez tartozó állampolgárok, illetve bizonyos etnikai, vagy nyelvi kisebbségek részére biztosított jogok.

A szerzôdések akként nemcsak a kisebbségekhez tartozó állampolgárok javára állapítanak meg jogokat és jogvédelmet, hanem a külföldieknek javára is, amennyiben ezek az ország területén laknak és olyan személyek, akik faji, vallási, vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak.38 Ezek azok a jogok, amelyekhez a szerzôdések szerint az állampolgárság nem kívántatik meg (az élet és szabadság védelme és a vallásgyakorlat szabadsága.39 Tágabb értelemben tehát ezek is kisebbségi jogok.40

Szorosabb értelemben véve kisebbségi jogok azok a jogok, amelyek azokat az állampolgárokat illetik meg, akik vallási, etnikai, faji vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, amelyek ezek vallási, etnikai, faji és nyelvi érdekeit (tehát általában a kisebbségi kultúra érdekeit) célozzák szolgálni.

Azok a jogok, amelyek az országnak minden lakosát megilletik és minden állampolgárt megilletnek a szerzôdések szerint, természetszerûleg az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárokra is kiterjednek, mint amely jogok a védelemnek elsôsorban követelményét képezik.

A kisebbségi jogok nemei.

I. A kisebbségi szerzôdések különbözô természetû jogokat állapítanak meg, illetve különbözô természetû jogoknak megadására kötelezik az államokat. Ezek a jogok a kisebbségeknek az állambani helyzetét határozzák meg annyiban, amennyiben ennek nemzetközi jogilag meghatározását a szerzôdéseknek megalkotói szükségesnek gondolták. Meghatározzák pedig oly módon, hogy egyfelôl nekik bizonyos szabad cselekvési kört biztosítanak, másfelôl részt biztosítanak nekik a közhatalomban, illetve ôket egyenesen bizonyos közfeladat intézési jogkörrel ruházzák fel.

A kisebbségi jogok is tehát, mint általában az államhoz való viszonyra vonatkozó jogok, vagy a szabadságjogok (alapjogok) vagy a politikai jogok kategóriájába tartoznak. Az elôbbieket a szerzôdések rendelkezései különbözô módokon biztosítják. Nevezetesen:

a) vagy tilalmakat állapítanak meg bizonyos államhatalmi tevékenységekre nézve, amibôl a megfelelô kisebbségi szabadságok elôállanak (pl. nem korlátozható a kisebbségi nyelveknek használata bizonyos tereken);

b) vagy egyenes jogbiztosításokat tartalmaznak arra nézve, hogy bizonyos kisebbségi tevékenységek kifejthetôk (pl. a kisebbségi iskolák létesítésének joga);

c) vagy végül az államra rónak kötelezettségeket, hogy bizonyos tevékenységet egyenesen a kisebbségekhez tartozók érdekében kifejtsen (pl. a kisebbségi tannyelvû állami iskolák fenntartása).

Úgy, hogy a kisebbségi szabadságok az államnak a kisebbségekkel szemben bizonyos korlátozó tevékenységektôl való tartózkodásából, a kisebbségi szabad tevékenységbôl és az államnak kisebbségi érdekben kötelességszerûen kifejtett tevékenységébôl állanak elô.

A kisebbségi szabadságjogok egyenesen az emberi minôség elismerésébôl folyó jogok, mert a faj, nyelv, vallás elválaszthatatlan sajátsága az egyeseknek. Minthogy a szabadságjogok az általános emberi minôség, méltóság elismerései, a nemzetiség pedig az emberinek különös kinyomata az egyesben, ennélfogva joggal mondhatjuk, hogy a kisebbségi szabadságjogok az emberi különös kinyomatának elismerései.

A kisebbségi szabadságjogok által ugyanis az van elismerve, hogy az emberinek az a sajátos kinyomata, amely a kisebbségekben elôttünk áll, éppoly természetes jelenség, éppoly valóság és épp annyira megbecsülendô, mint az emberinek az a kinyomata, amelyet a nemzeti többség mutat. Ezével egyenlô életjoga van. Ennél az egyenlô életjogánál fogva a nagyobb számmal, a nagyobb erôvel szemben, mely az államhatalommal rendelkezik, védelemre van szüksége a végbôl, hogy sajátszerûségét megtarthassa és ne kényszeríttessék a többségbe beleolvadni. A kisebbségi szabadságjogok a szabadságot a kisebbségekre való különös tekintettel biztosítják, tehát az emberi minôséget és a nemzetiséget egyaránt védik, lévén a nemzetiség elismerésére és védelmére vonatkozó jog is emberi jog akár az egyest, akár bizonyos csoportokat illetôleg.

A kisebbségi jogoknak egyik része tehát mint az általános állampolgári szabadságnak és jogegyenlôségnek a kisebbségre való alkalmazása jelentkezik. Azok a szabadságjogoknak a nemzetiségre tekintettel való alkalmazásai. Minthogy a nemzetiség fôleg a nyelvben nyilvánul, ezért ezek a jogok többnyire bizonyos szabadságjogokban a kisebbségi nyelv érvényesülésének biztosításai.41

A szerzôdések a jogegyenlôség42 mellett a következô szabadságjogokat biztosítják: a) személyes szabadság (az élet és szabadság védelme),43 b) vallásszabadság,44 c) tanszabadság,45 a kisebbségi nyelvek használatának joga,46 e) nevelési, vallási vagy jótékony célra, közsegélyezésre való jog.47

II. A szerzôdésekben biztosított jogoknak másik kategóriájába azok a jogok tartoznak, amelyek a kisebbségeknek a közhatalomban való részesedésére, illetve bizonyos közügyeknek (az állami felügyelet és ellenôrzés mellett) saját jogon önálló ellátására vonatkoznak. Ezek a kisebbségi politikai jogok. Ide tartoznak:

a) a politikai jogok általában, amelyek minden állampolgárt megilletnek, és amelyek a kisebbségekhez tartozókat a jogegyenlôségnél fogva illetik meg;48

b) a bizonyos etnikai kisebbségnek külön biztosított választójog;49

c) az egyházi és iskolai,50 illetve politikai autonómia.51

A bizonyos etnikai kisebbség részére külön biztosított választójognál, valamint az autonómiának minden neménél, mindig a kisebbség, mint egész jelentkezik a jogok alanyaként. Itt a kisebbségnek önálló jogi személyisége határozottan kidomborodik.52

Egyéni vagy kollektív jogok

I. A kisebbségi szerzôdéseknek, mint láttuk, vannak olyan rendelkezései, amelyek az ország minden lakosára, állampolgársági különbség nélkül, tehát az idegenekre is kiterjednek. A többi rendelkezései részint minden állampolgárra, részint azokra az állampolgárokra vonatkoznak, akik faji, vallási, vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak. Ezeknek javára vannak bizonyos jogok, illetôleg az államoknak bizonyos kötelezettségei megállapítva. Tehát harmadik személyek javára (in favorem tertii). Ez a szerzôdéseknek egyik sajátsága.

A szerzôdések azonban nem mondják meg mindig határozottan, hogy ezek a kötelezettségek az államokat kikkel szemben terhelik, ezek a jogok kiknek javára vannak biztosítva. Legalábbis nem tartalmaznak olyan jogilag használható kijelentéseket, rendszeres rendelkezéseket, amelyek ezen kérdésekre feleletet adnának.

A szerzôdések rendszerint nem a nemzeti kisebbségekrôl, hanem "a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárokról", vagy a többségétôl eltérô nyelvû állampolgárokról beszélnek.53 Különbözô szóhasználattal említik a kisebbségeket, mint egészeket is.54 Mindenesetre jelét adják a szerzôdések annak, hogy a kisebbségeket, mint egészeket el akarják ismerni. Ennek következményeit azonban megfelelô jogi rendelkezésekkel nem vonják le. A jogi szabatossághiány és rendszertelenség mellett, amely a szerzôdéseket általában jellemzi, nem mondják meg mégsem határozottan és világosan, hogy a szerzôdésekben biztosított jogok a kisebbségekhez tartozó egyesek (ut singuli), vagy pedig a kisebbség mint egész javára vannak-e biztosítva.55 Vagyis a kisebbségek jogi személyiségének egész általánosságban való elismerése iránt kétségeket hagynak fenn. Általánosságban azt sem mondják meg, ki képviseli a kisebbséget.56

A szerzôdésekben biztosított jogok nem mind olyanok, amelyek a kisebbségeket mint egészeket megillethetik. Némely jogok csak a kisebbségekhez tartozó egyeseket illethetnek meg (pl. a személyes szabadság). Más jogok az egyest és a kisebbséget, mint összszemélyiséget egyaránt megillethetik (pl. a kisebbségi iskolajogok). Ismét más jogok csak a kisebbséget mint egészet illethetik meg (pl. az autonómiára vonatkozó jogok). A szerzôdések azonban annak következményeit, hogy bizonyos jogok a kisebbséget mint egészet, illetve összszemélyiséget kell hogy megillessék, az egész vonalon, mint mondottuk, le nem vonják. Úgy, hogy ha a kisebbségek, mint összszemélyek jelentkeznek bizonyos jogok hordozóiként, ezt a képességüket legtöbbnyire nem a szerzôdéseknek rendelkezéseibôl, hanem az állami jogból nyerik, amennyiben ez bizonyos csoportjaiknak, szervezeteiknek (így az egyházaknak) közjogi személyiségét elismeri.57

A szerzôdéseknek szintén egyik lényeges hiányául kell tekintenünk, hogy a kisebbségek jogi személyiségének elismerése tekintetében kellôképpen határozott és világos rendelkezéseket nem tartalmaznak. Ezáltal arra a téves felfogásra adnak alkalmat, hogy a kisebbségi jogok általában csak az egyesek jogai volnának, holott a szerzôdések szerint bizonyos jogok a kisebbségeket, mint egészeket, összszemélyeket illetik meg.58

A kisebbségek nemzetközi jogalanyisága

I. A nemzetközi jognak a háború utáni legújabb fejlôdése a nemzetközi jogalanyiság kérdését is közelrôl érintette, és hozzájárult az e kérdés körüli további fogalomzavarnak tisztázásához. A régi vitákat abban a kérdésben, hogy az egyesek alanyai-e vagy sem a nemzetközi jognak, az idézte elô, hogy a nemzetközi jogalany kitételnek különbözô értelmet tulajdonítottak. Különbséget kell azonban tenni aközött, hogy kik lehetnek a nemzetközi rendnek tagjai, és másfelôl, kik lehetnek a nemzetközi jogoknak alanyai.59

A nemzetközi rendnek tagjai (membres de la communauté internationale) azok, akik a nemzetközi jogi normákat megalkotják. Tehát az államok. Az államok egyfelôl megalkotják és változtatják (szerzôdések által) a nemzetközi jogrendet, másfelôl azonban a megalkotott objektív nemzetközi jog alatt állanak. Abból rájuk jogok és kötelezettségek származnak, tehát annak alanyai.

Már a háború elôtti nemzetközi jog szerint sem járt minden esetben együtt az államisággal a nemzetközi rendnek tagsága, így a szövetséges államok tagállamainál. Másfelôl az államokon kívül az apostoli szentszék is a nemzetközi rend tagjaként tekintetett már korábban is. A háborút követô nemzetközi jog is feladta azt az elvet, hogy csak az államok lehetnek a nemzetközi rendnek tagjai. A Nemzetek Szövetségének nemcsak államok, hanem önrendelkezési joggal bíró domíniumok és gyarmatok is tagjai lehetnek (Egyezségokmány 1. cikk, 2. bek.). Ezenkívül a nemzetközi rendnek tagja lett még a Nemzetek Szövetsége, amelyet oly jogok illetnek meg, amelyek eddig csak az államokat illették meg (ius belli ac pacis, ius foederum és a ius legationum), anélkül hogy állam lenne.

Az államok tehát eddig is csak a nemzetközi rendnek voltak a fenti értelemben kizárólagos tagjai, de nem kizárólagos alanyai a nemzetközi jognak. A nemzetközi jognak alanyai mindazok, akikre az objektív nemzetközi jog által megállapított kötelességek és jogok vonatkoznak. Tehát nemcsak az államok, hanem az egyesek is.

Hogy a nemzetközi jog nemcsak az államokra irányul, hanem az egyesekre is, erre több példa volt már a világháború elôtti nemzetközi jogban is.60 A békeszerzôdések pedig több olyan rendelkezést foglalnak magukban, melyek magánigényeket állapítanak meg egyesek részére,61 illetve nemzetközi perlési jogot államokkal szemben.62 Úgy az igények, mint az egyes választott bíróságok elôtt való perlési jog a békeszerzôdéseken, tehát nemzetközi jogszabályokon alapszanak. Az egyesek közvetlenül a nemzetközi jogszabályból nyernek jogokat, nemzetközi jogigényekrôl van szó, amelyek által az egyesek a nemzetközi jognak alanyaivá lesznek. Ezek a nemzetközi jogigények teljesen függetlenek az államtól, amelynek az illetôk polgárai, azok tôlük az illetô államok által el nem vonhatók.

A háború utáni nemzetközi jog tehát teljesen elfogadta azt az elvet, hogy egyesek (igaz, csak kivételképpen, nemzetközi szerzôdésnél fogva) a nemzetközi jognak alanyai lehetnek.63

A nemzetiségeket a háború elôtti nemzetközi jog egyáltalán nem ismerte el a nemzetközi jog alanyaiként. A háború folyamán az önrendelkezési elv egyoldalú (tisztán politikai célok szerint diktált) alkalmazásával az elismerésnek egy új módját vezették be a nemzetközi jogba a nagyhatalmak: a nemzetiségnek nemzetként való elismerését, amellyel bizonyos nemzetközi relációkat létesítettek, amint ez a csehszlovákokra nézve bekövetkezett.64 Az azonban, hogy a nemzetiségek a nemzetközi jognak általában nem alanyai, meg nem változott. Sem a kisebbségi szerzôdések, sem az állandó nemzetközi bíróság létesítése e részben változást nem hoztak.

II. A kisebbségi szerzôdések nemcsak hogy a kisebbségeknek, mint egészeknek nemzetközi jogalanyiságát nem ismerik el, de még az egyes kisebbségi személyekre sem alkalmazzák a nemzetközi jognak azt a már, mint láttuk, régebben elfogadott, újabban pedig nagyobb mértékben érvényesített elvét, hogy egyesek a nemzetközi jogoknak alanyai lehetnek. És éppen ez a szerzôdések által létesített nemzetközi jogvédelemnek a legnagyobb hiányossága.

A jognak fogalmához hozzátartozik érvényesítésének lehetôsége, nevezetesen az, hogy ezt az érvényesítést, jogsérelem esetében, maga a jogosított saját akaratából megindíthassa és keresztülvihesse. A szerzôdések szerint azonban sem a kisebbségekhez tartozó személyeknek mint egyeseknek, sem a kisebbségeknek mint egészeknek, erre nincsen felhatalmazottsága.65

A kisebbségek jogi képviselete nemzetközi jogszabályok által nincsen szabályozva. A kisebbségeknek nincs panaszlegitimációjuk és nem felek a Nemzetek Szövetségének tanácsa elôtti eljárásban. A kisebbség mint panasztevô jogalany nincsen elismerve. A kisebbségnek nincsen joga arra, hogy panaszát a Nemzetek Szövetségének tanácsa egyáltalán tárgyalja. Maguk a kisebbségek is felhívhatják a Nemzetek Szövetsége tanácsának figyelmét a kisebbségi szerzôdések rendelkezéseinek megsértésére vagy ennek veszélyeire. De ez nem jog, csak lehetôség. Nincsen jogi hatása, hogy a tanács közbelépését maga után vonja. Csak kérelem, vagy felvilágosítás jellegével bír. Egyedül a Nemzetek Szövetsége tanácsa tagjainak van fenntartva, hogy jogi hatású elôterjesztéseket tehessenek a tanácsnak a kisebbségi szerzôdések rendelkezéseinek megsértése vagy ennek veszélye esetén. A kisebbségek védelme azoknak az államoknak kiváltsága, melyek a Nemzetek Szövetségének tanácsát alkotják.

A kisebbségi szerzôdésekbôl (és a békeszerzôdések megfelelô rendelkezéseibôl) az illetô államoknak kötelezettsége áll elô, hogy bizonyos államhatalmi cselekvésektôl tartózkodjanak azokkal szemben, akiknek javára a szerzôdések jogokat biztosítanak. Vagyis kötelesek belsô jogszabályalkotásukat a szerzôdések értelmében kifejteni, bizonyos jogokat megadni, bizonyos korlátozásoktól tartózkodni. A kisebbségi szerzôdésekbôl származik továbbá a Nemzetek Szövetsége tanácsának az a joga, hogy az illetô államok által vállalt kötelezettségeknek teljesítését ellenôrizze és ezen kötelezettségeknek érvényt szerezzen. A kisebbségek maguk azonban a szerzôdések által teremtett nemzetközi jogoknak csak tárgyai, destinatáriusai, de nem alanyai.66

* Részlet A kisebbségek nemzetközi védelme a kisebbségi szerzôdések és a békeszerzôdések alapján. (Berlin 1928) c. könyvébôl.

Jegyzetek

1 "...ressortissants polonais appartenant á des minorités ethniques, de religion ou de langue" lengyel k.sz. 8-9. cikkében és a többi k.sz. megfelelô cikkeiben.

2 "...ressortissants polonais de langue autre que le polonais", illetve "...autre que la langue polonaise" a lengyel k.sz. 7-8. cikkében és a többi k.sz. megfelelô cikkeiben.

3 "...dans le mesure où les stipulations des articles précédents affectent des personnes appartenant à des minorités de race, de religion ou de langue", lengyel k.sz. 12. cikk és a többi k.sz.-nek megfelelo cikkei, osztrák b.sz. 69. cikk, magyar b.sz. 60. cikk, bulgár b.sz. 57. cikk.

4 "...dans le mesure où elles affectent des personnes appartenant à des minortiés de race, de religion, ou de langue".

5 Lengyel k.sz. 2. cikke és a többi k.sz.-nek megfelelô cikkei, osztrák b.sz. 63. cikk, magyar b.sz. 55. cikk, bulgár b.sz. 50. cikk, török b.sz. 38. cikke. A békeszerzôdéseknek azok a rendelkezései is, amelyekben bizonyos államok elismerik kötelezettségüket a védelemre, nem állampolgárokról, hanem általában lakosokról ("habitants") szólnak. Így a versailles-i b.sz. 93. cikkének 1. bekezdése, hasonlóképpen a magyar b.sz. 44., 47. cikkei, az osztrák b.sz. 51. cikke.

6 Helmer Rosting: Protection des minorités. I: 1. és a NSZ-nek ezzel egyezô tartalmú La Société des Nations et les minorités c. kiadványa 5. l. "A 12. cikk szövege, amely a Nemzetek Szövetségének illetékességét megállapítja, teljesen megfelel a kisebbség tágabb fogalmának, amely a fent idézett cikkekbôl elôáll (ti. a kisebbségi szerzôdések 2. cikkébôl, valamint a versailles-i szerzôdés 93. cikkébôl), amidôn a »faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyekrôl« beszél anélkül, hogy ezen személyeknek politikai hovatartozását említené." ("Le texte de l'article 12, qui fixe l'étendue de la compétence de la Société des Nations, correspond entièrement à la conception plus large de la minorité résultant des articles susindiqués [art. 2 des traités des minorités, art. 93 du traité de Versailles] lorsqu'il parle »de personnes appartenant à des minorités de race, de religion ou de langue« sans s'attacher à l'allégeance politique de ces personnes.") - mondja az Á.N.B.-nak a lengyel állampolgárság ügyében adott 1923. szept. 15-én kelt jogi véleménye. Publications de la Cour permanente de justice internationale Série B. Recueil des avis consultatifs. No. 7., 15. l. - Ehhez képest Fauchille-nak azt az álláspontját, hogy a kisebbségek "alatt csak azokat a személyeket kell érteni, akik részét képezik az államnak, amelyben laknak" (Traité de droit international public. I. 813-814. l.), nem lehet elfogadni. Az államnak részét ui. csak az állampolgárok képezik. De a k.sz.-ek az idegen részére is biztosítanak bizonyos jogokat, ha etnikai, vallási vagy nyelvi tekintetben különbözik a többségi nemzettôl. Más helyeken Fauchille is megállapítja, hogy a szerzôdések "az összes lakosok életének, szabadságának és vallásának tiszteletére kötelezik az államokat" (I. m. I. 759. l.). Márpedig az összes lakosokban a nem állampolgárok, csak az állam területén állandóan tartózkodók is benne vannak. A k.sz.-ek csak a berlini szerzôdés által kijelölt úton haladnak tovább e részben. Márpedig a berlini szerzôdés a nem állampolgárok részére is biztosít bizonyos emberi jogokat (az 5., 27., 35. és 44. cikkekben).

7 Minden lakos, faji különbség nélkül (lengyel k.sz. 2. cikke és a többi szerzôdés megfelelô cikkei), minden állampolgár, faji különbség nélkül (7. cikk), az etnikai kisebbségekhez tartozó állampolgárok (8., 9. cikk), a faji kisebbségekhez tartozó személyek (12. cikk).

8 A népek ugyan fôleg a közös leszármazás alapján keletkeztek, azonban ma már a nemzetiség megállapításának a leszármazási alapra helyezése nagy nehézségekkel jár. Nehéz megállapítani, hogy valaki kizárólag bizonyos nemzetiségû elôdöktôl származik. Mennyi idôre menjen vissza az elôdöknek közös leszármazása és mi történjen az esetben, ha az elôdök különbözô nemzetiségûek voltak? A családnév a leszármazás megállapítására nem alkalmas, mert lehet, hogy már eredetileg sem felelt meg a nemzetiségnek, késôbb pedig még kevésbé lehet alkalmas a származás megállapítására, ha a családban más nemzetiségûekkel való keveredés foglalt helyet. A nyelv sem olyan alap, amelyen a nemzetiséghez tartozás minden esetben biztosan megállapítható, bár rendszerint ezt tekintik irányadónak. Így pl. az Ausztria és Csehszlovákia közt kötött brünni szerzôdés szerint a békeszerzôdésnek ez a kitétele: "faj és nyelv" úgy értelmezendô, hogy "általában fôleg a nyelvet kell a népi hovatartozás (Volkszugehörigkeit) legjellemzôbb jelének tekinteni" (9. cikk). A hivatalos statisztikák rendszerint az anyanyelvet veszik alapul. De már az is kérdés, mit kell az anyanyelv alatt érteni. Winkler kimutatja, hogy ez hatféle értelemben vehetô (az anya nyelve, az atya nyelve, a szülôk nyelve, a gyermekkori nyelv, a legjobban beszélt nyelv, a legszívesebben beszélt nyelv) (Die Bedeutung der Statistik für den nationalen Minderheiten. 38. l.). A családban használt nyelv és a társalgási nyelv sem adnak biztos alapot. Az angol anyanyelvû ír, a nem zsidó nyelvet beszélô zionista, a dán nyelvet beszélô észak-schleswigi (dániai) német eléggé mutatja, hogy még a nyelv sem az az alap, amelyen a nemzetiséget minden esetben biztosan meg lehet állapítani.

9 Már Buntschli szerint a nemzetiség lényegileg a szellemi közösségen alapszik. (Deutsches Staats-Wörterbuch. 1862. VI. 154. l.).

10 Ez és az ezen alapon felállítandó nemzetiségi kataszter az elméletben és a gyakorlatban egyaránt a régi Ausztriában merül fel. Már Herrnritt fellépett a nemzetiségi kataszterek mellett (Nationalität und Recht. 1899), majd Renner: Selbstbestimmungsrecht der Nationen. 1918; Bernatzik: Über nationale Matriken. 1910. A régi Ausztriában ez gyakorlatilag is megvalósult a németek és morvaországi csehek közt 1905-ben létrejött ún. morva kiegyezés által, amely nemzetiségi választási kataszterek felállítását rendelte el. Egyébiránt azt az alapelvet, amely szerint a nemzetiség az illetônek szabad bevallása alapján állapítandó meg, már a régi Ausztria közigazgatási bírósága állandóan érvényesítette. Az osztrák közigazgatási bíróságnak idevágó számos ítélete közt az 1907. nov. 14-én 10203. sz. alatt kelt ítélete szerint: "Amint a nemzetiségnek lényegéhez tartozik, hogy másokkal szemben mint egység és zárt egész nyilvánul meg és mûködik, úgy az egyesre nézve valamely nemzetiséghez tartozása az öntudatnak és érzésnek dolga; éppen ezért, ha konkrét esetben az egyes nemzetisége forog kérdésben, ennek meghatározására csak az illetônek e részben a hatóság elôtt, amint ez feltehetô, komolyan és megfontoltan tett kijelentése lehet mérvadó." (Budwinski: Sammlung der Erkenntnisse des k.k. Verwaltungsgerichtshofes. 5492. A. szám).

A kisebbségek védelme eszméjének újabb fejlôdése során már a világháború alatt mindinkább erôsbödik ez az álláspont. Már az állandó béke központi szervezetének 1917. évi christianiai konferenciáján elfogadott Koth-féle tervezet a nemzeti kisebbségek védelmére magáévá teszi. Hasonlóképpen az 1917. évi berni Népligakonferencia által elfogadott tervezet, a német nemzetközi jogi társulatnak népszövetségi tervezete, a békekonferenciánál mûködött zsidó delegációk bizottságának a békekonferenciához intézett emlékiratában foglalt kisebbségi szerzôdéstervezet (az 5. cikk a nemzeti kisebbségeket autonóm organizációknak kívánta tekinteni, amelybôl határozott nyilatkozattal mindenki kiléphet). A nemzetiségnek a szabad bevallás alapján megállapítását és a nemzetiségi katasztereket kívánja az európai nemzeti kisebbségeknek 1926. évi második genfi kongresszusa által elfogadott határozat is.

11 Ennek meggátlására vannak egyes rendelkezések. Így a csehszlovák alkotmány 134. cikke szerint: "Az erôszakos elnemzetlenítésnek minden módja tiltva van. Ennek az alapelvnek figyelembe nem vételét a törvény büntetendô cselekménynek minôsítheti." Erre vonatkozó büntetô rendszabályok azonban mindeddig nem alkottattak. A Felsô-Sziléziára vonatkozó német-lengyel egyezmény szerint (74. cikk) az a kérdés, hogy valaki egy faji, nyelvi vagy vallási kisebbséghez tartozik-e vagy sem, a hatóságok részérôl semmiféle vizsgálatnak vagy kétségbevonásnak tárgyát nem képezheti. - Ugyanezen szerzôdésnek 131. cikke szerint arra nézve, hogy minô az iskolába járó gyermekeknek anyanyelve, egyedül az iskoláztatásért felelôs személyek nyilatkozata mérvadó, amely hatósági felülvizsgálatnak tárgyát nem képezheti.

12 A kisebbségi szerzôdéseket aláírt államok messze vannak az észt alkotmánynak alapelvétôl (20. cikk), amely szerint minden polgárnak szabadságában áll nemzetiségét megállapítani. A nemzeti kisebbséghez való tartozás kérdésében a származással kapcsolatban helyet foglaló visszaélésekre szolgáljanak például a következôk. Az 1918. nov. 16-án kelt szerbhorvát-szlovén rendelet értelmében a szlovén területen német magán elemi iskolákat nyilvánossági joggal vagy német tannyelvû nyilvánossági jogú elemi iskolákat csak akkor lehet létesíteni, ha legalább 40 "valódi német" iskolalátogató van minden osztályban. "Valódi német" az a gyermek, akinek szülei vagy nagyszülei német nyelvûek és német érzelmûek voltak. (Tehát a nemzetiségi "érzület" mint objektív ismérv!) Ha a gyermek szlovén nevû, még ha az anya német is, csak szlovén iskolába járhat. (L. Lenz: Die deutschen Minderheiten in Slowenien. 68. l.) Mindenesetre egyik klasszikus példája a "névelemzés" címen közismert eljárásnak. A román elemi iskolai törvény szerint: "az olyan román származású polgárok, akik elvesztették anyanyelvüket, gyermekeiket csak román tannyelvû nyilvános vagy magán iskolákba járathatják" (8. cikk). Hogy az anyanyelv elvesztése mikor történt, nem határoz. A származás megállapítása itt is csak a név alapján történhet, ami el nem fogadható. A román magánoktatási törvény szerint magániskolák csak az iskola tannyelvével azonos anyanyelvû tanulókat vehetnek fel (35. cikk). Minthogy azonban a magyar anyanyelvû nem zionista zsidókat is zsidóknak veszik a származás alapján, ennélfogva a magyar anyanyelvû, nem zionista zsidók felvételét magyar magániskolákban nem engedik meg.

13 Erre nézve az illetô államok népszámlálásai, így az 1921. évi csehszlovákiai és az 1927. évi romániai népszámlálás elegendô példát szolgáltatnak. Az 1921. évi csehszlovákiai népszámlálásra vonatkozólag kiadott 1920. okt. 30-i rendelet értelmében nemzetiség alatt a népi hovatartozást kell érteni, amelynek fô külsô ismertetô jele rendszerint az anyanyelv. "A számlálást végrehajtó közegek csak abban az esetben változtathatják meg a nemzetiségre vonatkozó adatot, ha nyilvánvaló valótlanság forog fenn. Ez esetben a változtatást az illetô személynek beleegyezésével keresztülviszik. Ha a fél ebbe nem egyezik bele, a számláló az ügyet a felsôbb politikai hatóság elé terjeszti, amely az illetôt kihallgatja és 14 nap alatt határoz" (20. cikk, 3. bek.). Tehát a hatóság állapíthatja meg a nemzetiséget. Ily módon több százezer német nemzetiségût cseh nemzetiségûként vettek fel a népszámlálás alkalmával. - Az 1927. évi román népszámlálásnál a nemzetiséget az "etnikai származás" alapján állapították meg, holott el van ismerve, hogy ez alapon objektív statisztika nem lehetséges és a nemzetiségnek ez alapon való megállapítását a hivatalos statisztikák sehol sem fogadják el. Ez alapon az örmény nyelvet egyáltalában nem beszélô örmény szertartású katolikus magyarokat örményeknek (az örmények 1669-ben vándoroltak be Erdélybe és rég teljesen elmagyarosodtak), a magyar nyelvû nem zionista zsidókat zsidóknak, a német nevû magyarokat, ha egy szót sem tudtak is németül, németeknek vették föl. Az ellenkezô bevallásokat hivatalosan kiigazították. Mindkét népszámlálásnál megbírságolták és bíróság elé állították azokat, akik is bevallást tettek, mint aminô volt a hatósági felfogás nemzetiségükre nézve.

A nemzetiséghez tartozás politikai célból, nevezetesen a nemzeti kisebbségek számának csökkentése céljából el nem ismerésének jellemzô példáját adja a román hivatalos statisztika, amikor a magyarokkal minden tekintetben egy nemzetiséget képezô székelyeket külön nemzeti kisebbségeknek veszi. Helyesen jegyzi meg Winkler (i. m. 70. l.), hogy a statisztikának legfontosabb és legsürgôsebb feladata a kisebbségek védelme terén az, hogy megvédje a kisebbségeket a rosszakaratú hivatalos statisztika által való károsítással szemben.

14 Csak az állam egész területén lévô kisebbségben létük lehet határozó. Olyan területeken ugyanis, ahol a kisebbségek nagyobb tömegben élnek együtt, ott ôk alkotnak többséget és az országos többséghez tartozó azok az állampolgárok képeznek kisebbséget, akik azon a területen laknak. A k.sz.-ekben bizonyos iskolai jogok ahhoz a feltételhez vannak kötve, hogy nem többségi nyelvû, illetve az etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó állampolgárok "jelentékeny arányban" lakjanak. Lengyel k.sz. 9. cikke és a többi k.sz.-eknek megfelelô cikkei. Továbbá némely k.sz.-ben az autonómiára vonatkozó rendelkezéseknek is az az alapja, hogy azon a területen a kisebbség nagyobb tömegben él együtt. Különben a kisebbségeknek területi elosztása nem jön tekintetbe.

Az NSZ-nek hatodik közgyûlésén Mello-Franco brazíliai tanácstag jelentést terjesztett elô a kisebbségek védelme ügyében, amelyet a közgyûlés elfogadott. A jelentés szerint "etnikailag különbözô kollektív egységeket képezô csoportoknak puszta egymás mellett léte az állam területén és annak fennhatósága alatt nem elegendô arra, hogy elismerjük az illetô államban, a népességnek többsége mellett, egy kisebbségnek a létét, amelynek szüksége van az NSz-re bízott védelemre. Hogy egy kisebbség létezzen a fennálló szerzôdések értelmében, kell hogy az bizonyos nemzetiségek közt századokra vagy akár rövidebb idôre visszamenô küzdelmeknek és bizonyos területek egyik szuverenitás alól a másik alá kerülésének legyen eredménye egymást követô történeti szakokon át". ("La seul co-existence de groupements humains formant des entités collectives ethniquement différentes dans le territoire et sous la jurisdiction d'un État ne suffit pas pour que l'on soit obligé de reconnaitre l'existence dans cet État, aux cotés de la majorité de sa population, d'une minorité ayant besoin de la protection confiée aux soins de la Société des Nations. Pour qu'il existe une minorité, dans le sons des traités actuels, il faut qu'elle soit le produit de luttes remontant a des siècles, ou même moins lointaines, entre certains nationalités, et du passage de certaines territoires d'une souveraineté à une autre, à travers des phases historiques successives.") Rapport à la septième Assemblé de la S. d. N. sur l'ouvre de Conseil A. 6. 1926. 47. l.

Erre csak azt mondhatjuk, hogy a kisebbségeknek ez a meghatározása semmi látható külsô jelét, kritériumát nem adja a kisebbségeknek. A hossza-rövidebb idôre visszamenô küzdelmek, amelyekre Mello-Franco utal, természetszerûleg éppen az etnikai, vallási vagy nyelvi sajátosságoknak az állam által való elismerése iránt folytak. Másfelôl a nemzeti kisebbségek nem minden esetben a területi változások következéseként állanak elô, hanem már az állam kialakulásakor is megvannak.

A szerzôdések a Mello-Franco által felhozott tényezôket nem tekintik szükségeseknek a kisebbségek fogalmához.

15 A Clémenceau-féle levél 5. pontja a következô elemzését adja a lengyel k.sz.-ben foglalt jogoknak. (A cikkek idézése a lengyel k.sz. elsô tervezetére vonatkozik.) A 2-5. (ma 3-6.) cikkek azt kívánják biztosítani, hogy az átengedett területek összes lakosai bírják az állampolgároknak összes kiváltságait. A 6. (7.) cikk biztosítja az összes lakosoknak azokat az elemi jogokat, amelyek minden civilizált államban meg vannak adva. A 7-8. (ma 8-9.) cikkek megakadályoznak minden igazságtalanságot azokkal a lengyel állampolgárokkal szemben, akik vallásuknál, nyelvüknél és fajuknál fogva különböznek az elôbbiektôl, amennyiben bizonyos kisebbségi csoportok számára fenntartott kiváltságokat tartalmaznak.

A "kiváltság" szót természetesen nem szabad abban az értelemben venni, amelyet annak a jog tulajdonít. A kisebbségi jogok csak a jogegyenlôséget jelentik, tehát nem lehetnek kiváltságok.

16 Lengyel k.sz. 2. cikk és a többi k.sz.-eknek, valamint a b.sz.-eknek megfelelô cikkei.

17 Uo. 3-6. cikkek.

18 Uo. 7-8. cikkek.

19 Uo. 2., 8., 11. cikkek.

20 Uo. 8-9. cikkek.

21 Uo. 7. cikk.

22 Uo. 7. cikk.

23 Uo. 9. cikk.

24 Csehszlovák k.sz. 13. cikk.

25 Csehszlovák k.sz. 10-13. cikkek, román k.sz. 11. cikk, török k.sz. 147., 149. cikkek, görög k.sz. 12. cikk.

26 Lengyel k.sz. 2. cikk és a többi szerzôdésnek megfelelô cikkei.

27 Lengyel k.sz. 7. cikk.

28 Lengyel k.sz. 7-8 cikkei.

29 Lengyel k.sz. 9. cikke.

30 Lengyel k.sz. 10-11. cikkek.

31 Török k.sz. 147-149., 150. cikkek.

32 Görög k.sz. 10. cikk.

33 Román k.sz. 7. cikk.

34 Szer-h.-szl. k.sz. 10. cikk, görög k.sz. 14. cikk.

35 Román k.sz. 11. cikk.

36 Csehszlovák k.sz. 10-13. cikkek.

37 Görög k.sz. 12. cikk.

38 Sôt a szerzôdéseknek vannak olyan rendelkezései, amelyek egyenesen és kizárólag a külföldi javára biztosítanak jogokat. Így van nevezetesen az opciójognál. Akik az opciójogot gyakorolták, ezáltal elvesztették állampolgárságukat, külföldi-ekké váltak. A szerzôdések azonban bizonyos jogokat biztosítanak nekik. Az opciójog gyakorlásától számított tizenkét hónapig megtarthatják állandó lakhelyüket abban az államban, amelynek állampolgárságáról lemondottak; joguk van megtarta-ni azokat az ingatlanokat, amelyeket ott birtokolnak. Magukkal vihetik bármi néven nevezendô ingó vagyonukat és e címen semminemû kilépési díjakkal nem terhel-hetôk. Lengyel k.sz. 3. cikk és a többi sz.-nek megfelelô cikkei.

39 Lengyel k.sz. 2. és 12. cikkei és a többi szerzôdés megfelelô cikkei.

40 Ennek a magyarázata, amint láttuk, az, hogy ámbár a kisebbségi szerzôdések kiváltképpen a kisebbségek elnyomatását a többségi nemzet részérôl kívánták kizárni és nemzeti szabad fejlôdésüket biztosítani, szükségesnek találták e mellett bizonyos emberi jogoknak általános biztosítását is, azt, hogy az új és megnagyobbodott államok a modern állam bizonyos alapelveinek elfogadására kötelezettséget vállaljanak (a Clémenceau-féle levél I., II. cikke). Ehhez képest a szerzôdések a többséghez tartozó állampolgárok javára is állapítanak meg jogokat. Az "ország minden lakosa", a "minden állampolgár" rájuk is vonatkozik (lengyel k.sz. 2., 7. cikkei). Ezeket a rendelkezéseket is alaptörvényül ismerték el az államok. Csak a Nemzetek Szövetsége általi védelem nem terjed ki rájuk (12. cikk). Erre vonatkozik Brunet helyes megállapítása. "A csehszlovák állam - mondja - köteles az általa aláírt szerzôdés értelmében megadni a szabadság és igazságosság elvének megfelelô jogi helyzetet az ország minden lakosának, ide értve a többségi fajhoz tartozókat is. A kisebbségi szerzôdés Csehszlovákia összes lakosai számára az egyéni jogok bizonyos kinyilatkoztatását foglalja magában, ide értve azokat is, akik a többségi fajhoz tartoznak." ("L'État chéchoslovaque doit, d'apres le Traité qu'il a signé, accorder à tous les habitants, y compris ceux appartenant aux races de la majorité, un statut conforme au principe de liberté et de justice. - En réalité, le Traité des Minorités contient une sorte de déclaration des droits individuels de tous les habitants de la Tchécoslovaquie y compris les individus appartenant aux races de la majorité.") Pétition adressée au Conseil de la Société des Nations par les Minorités Tchécoslovaques au sujet de la réforme agraire. 225. l.

41 Pl. a vallásszabadság a kisebbségekre csak akkor áll fenn, ha a saját nyelvü-kön való vallásgyakorlatnak jogával bírnak; a tanszabadság csak akkor, ha bírnak a saját nyelvükön való tanítás és tanulás, ily nyelvû iskolák létesítésének és fenntar-tásának jogával.

A kisebbségi jogok jó része a szabadságjogok természetével bírván, megjegy-zendô, hogy a kisebbségek szabadságáról csak normális alkotmányos állapotok mellett, amelyek még nem minden államban tértek vissza, beszélhetünk. A kisebb-ségi jogok ugyanis feltételezik, hogy az állampolgároknak általában legyenek jogai. Kivételes állapot (ostromállapot) mellett pedig a legfontosabb szabadságjogok fel vannak függesztve.

42 Lengyel k.sz. 7-8. cikke és a többi szerzôdés megfelelô cikkei.

43 Uo. 2. cikk.

44 Uo. 2., 8., 11. cikkek.

45 Uo. 8-9. cikkek.

46 Uo. 7. cikk.

47 Uo. 9-10. cikk. A k.sz.-ek nem tartalmaznak különös rendelkezéseket némely szabadságjogok, így a tulajdon sérthetetlensége, a gyülekezési és egyesülési szabad-ság, a sajtószabadság, a kérvényezési és a sérelem emelési, illetve panaszjog tekin-tetében, holott a modern alkotmányos államokban mindezek el vannak ismerve. A tulajdon sérthetetlensége az élet és szabadság védelmében bentfoglaltaknak tekin-tendô. A gyülekezési és sajtószabadság a nyelvhasználattal kapcsolatban említtetik, a többiek nincsenek említve. ezek a jogok a kisebbségeket a jogegyenlôségnél fogva megilletik.

48 Lengyel k.sz. 7. cikke és a többi k.sz.-nek megfelelô cikkei.

49 Csehszlovák k.sz. 13. cikke.

50 Román k.sz. 11. cikke, görög k.sz. 12. cikke.

51 Csehszlovák k.sz. 10-13. cikkei.

52 Duparc egyéni jogokat és kulturális jogokat különböztet meg. (La protection des minorités. 220., 237. l.) Az egyéni jognak azonban jogilag nem a kulturális jog az ellentéte, a kulturális jog egyáltalában nem jogi felosztás. - Lucien-Brun egyéni jogok és kollektív jogok szerint különbözteti meg a kisebbségi jogokat. (Le problème des minorités. 142., 153. l.) Azonban a kollektív jogok közé sorolja a nyelvhasználatot általában éppúgy, mint az autonómiát, ami nyilvánvalólag nem állhat meg. A jogi rendszeresítésre való törekvésnek, mint általában, a szerzôdések-nél is a pozitív joghoz kell szigorúan alkalmazkodni. Itt még kettôzött figyelemmel, nehogy a téves tudományos állásfoglalások a gyakorlatban a kisebbségek rovására legyenek felhasználhatók.

53 "Les ressortissants polonais appartenant à des minorités ethniques, de religion ou de langue", lengyel k.sz. 8., 9. cikkek. - "...ressortissants polonais de langue autre que le polonais" - illetve "autre que le langue polonaise", Uo. 7., 9. cikkek. Hasonlóképpen a többi k.sz.-nek megfelelô cikkeiben, valamint a NSZ-nek határozataiban.

54 Így a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani a közköltségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra felvett összegekbôl. "... ces minorités", lengyel k.sz. 9. cikke és a többi szerzôdés megfelelô cikkei. A lengyel k.sz. 10. cikke szerint a "zsidó közületek" ("communautés juives") által kijelölt bizottságok osztják fel a zsidó iskolák segélyét. A román k.sz. II. cikke vallási és tanügyi kérdésekben a helyi önkormányzatot "az erdélyi székely és szász közületeknek" ("aux communautés des Szekler et des Saxons"), a görög k.sz. 12. cikke a vallási, jótékonysági és iskolai kérdésekben való helyi önkormányzatot a pindusi valach "közületeknek" ("communautés") biztosítja. A török b.sz. 149. cikke az egyházi és iskolai autonómiát minden "ethnikai kisebbségnek" ("de toute minorité ethnique") biztosítja.

55 A zsidó delegációk bizottságának a kisebbségek védelme tárgyában a béke-konferenciához intézett memoranduma a kisebbségeknek, mint egészeknek elisme-rését határozottan kívánta. A memorandum ugyanis a következôk elismerését sür-gette. 1. Polgári, vallási és politikai szabadság az egyesek számára. 2. Szervezkedési jog a nemzeti kisebbségek számára. 3. Egyenlôség az egyesek és a nemzeti kisebb-ségek számára.

56 A lengyel k.sz. 10. cikke szerint a zsidó közösségek által kijelölt iskolai bizottságok fogják az állam ellenôrzése mellett biztosítani a zsidó iskoláknak a szerzôdés 9. cikke szerint a közköltségvetésekbôl kijáró aránylagos elosztását a zsidó iskolák számára, valamint ezen iskoláknak szervezését és igazgatását. A sévres-i török b.sz. 148. cikke szerint ezek az összegek az érdekelt közösségek illetékes képviselôinek lesznek kifizetve. A lengyel k.sz. 10. cikkével azonos ren-delkezés volt felvéve a román k.sz. tervezetésbe is, ezt azonban a román delegátusok ellenzése következtében kihagyták a végleges szövegbôl.

Ezek a rendelkezések azonban nem a kisebbségek nemzetközi jogi képviseletére vonatkoznak, hanem csak azt mondják meg, hogy az állami hatóságokkal szemben kik, minô szervek képviselik a kisebbséget, jogosultak annak nevében az állammal szemben eljárni, vagyis belsô államjogi vonatkozásuk van.

57 Ez egészen világosan látható a k.sz.-eknek a kisebbségek iskolalétesítési jogára vonatkozó rendelkezésénél. Eszerint: azok az állampolgárok: akik faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik, mint a többi román állampol-gárok. Nevezetesen egyenlô joguk van (droit égal) saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális intézményeket, iskolákat és más nevelôintézeteket létesíteni, igazgatni és azokra felügyelni stb. A szerzôdések itt egyenesen az állami törvények-re utalnak abban a tekintetben, hogy a felsorolt jogoknak ki lehet az alanya (egyes személy, egyesület, egyház). Mert egyenlô jogot követelnek, vagyis azt a jogot, amely a magániskolák létesítésére nézve az állami jogrend szerint általában fennáll. De, hogy a jog kiket illet meg, azt a szerzôdések nem mondják meg. Azt az állami jogszabályok mondják meg.

58 Nem hallgathatjuk el, hogy némely szerzô túlzottan ítéli meg a szerzôdések rendelkezéseit a fent tárgyalt szempontból. Így Lapradelle szerint az egyéni köz-jogokhoz, amelyeket a berlini szerzôdésekben az új balkán államokkal elismertettek az 1919. évi szerzôdésekben a kisebbségek kollektív jogai csatlakoztak. A korábban csak az egyén számára elismert jogok a csoport, a vallási vagy faji kisebbség számá-ra elismert jogokká váltak. ("... aux droits publics individuels, admis en 1878. s'appartenent les droits collectifs des minorités, admis en 1919-20, droits collectifs qui ne sont que l'épanouissement des droits individuels: des lors, tout droit public, reconnu a l'individu en 1878, doit l'être au groupe, minorité confessionelle ou racielle en 1919.") (Pétition des propriétaires fonciers lettons au conseil de la Sociétét des Nations 155. l.) Ugyanô a Fouques Dupare: La protection des minorités c. könyvéhez írt elôszavában azt mondja: A belsô jogban a nemzet szuverenitása eddig korlátozva volt a polgároknak egyéni joga által. A nemzetközi jogban ezentúl korlátozva van a nemzetiségeknek kollektív joga által. ("En droit interne, la souveraineté de la nation était, jusqu'alors, limité par le droit individuel du citoyen En droit international, elle est désormais limitée par le droit collectif des nationalités.") II. 1. Fauchille a kisebbségi szerzôdések jellemzô vonásai közt felhozza azt, hogy nem csupán az egyéneket izoláltan véve szándékoznak azok vé-deni, amint ez korábban történt, hanem "bizonyos mértékben" a kisebbségeknek mint kollektív lényeknek tulajdonítanak jogokat. Ilyformán elôször formulázzák a kisebbségeknek, mint ilyeneknek, mint szervezett egységeknek jogait. Nem szorít-koznak arra, hogy a kisebbségek jogait egyéni jogoknak tekintsék, a kisebbséget egészében veszik, elismervén számára a szervezkedési jogot és az autonómia jogát, ("Ce n'est plus uniquement, comme auparavant, les individus considérés isolément qu'on décide de protéger, c'est, dans une certaine mesure, aux minorités envisagées en tant qu'entités collectives qu'on attribue des droits. On formula ainsi, pour la première fois, les droits des minorités comme telles, comme unités organisées, on ne se borne plus a considérer que les droits des minorités sont individuels, on envisage la minorité dans son ensemble en lui reconnaissant en quelque sorte un droit d'organisation ou d'autonomie." (Traité de droit international public. I. 805. l.) - Lucien-Brun a kisebbségi szerzôdéseknek abból a rendelkezésébôl, amelynek értelmében a kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani azoknak az összegeknek élvezetébôl, amelyek a közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célra fordíttatnak, azt következteti, hogy ebben a kisebbségeknek, mint jogi személyeknek implicite elismerése fog-laltatik. ("...au point de vue juridique, il offre, dans la forme où les Traités l'organisent, une autre innovation intéressante: la reconnaissance implicite des minorités comme personnes morales." (Le problème des minorités 164. l.) - Vichniac azt mondja, jog a kisebbségi szerzôdések által elôször történik a világtörténelemben, hogy a kisebbségek önálló jogi létre hivatnak, mint ilyenek, mint szervezett egységek, amelyek számára a nemzetközi rendben meghatározott jogok elismertetnek. ("Pour la premiere fois dans l'historie, en effet, sont appelées á une existence juridique indépendante les minorités comme telles, comme unités organisées auxquelles sont reconnus désormais, dans l'ordre international, des droits déterminés." - "...c'est pour la première fois dans l'histoire que les droits de l'homme et du citoyen, assurés par les lois fondamentales des Etats, se trouvent complétés par les droits de groupements organisés et de collectivités reconnues comme telles par les actes internationaux." (La protection des droits des minorités 2., 6. l.) Ezeket a megállapításokat a szerzôdések rendelkezései nem igazolják egész terjedelmükben. Fauchille helyesen állapítja meg, hogy csak bizonyos mértékben tulajdonítanak a szerzôdések jogokat a kisebbségeknek, mint egészeknek. Lucien-Brun szerint is a szerzôdések bizonyos rendelkezéseiben csak haladás van a kollektív jogoknak elismerése irányában. ("...nous en pourrons suivre la progression vers la reconnaisance de droits de plus en plus collectifs.") I. m. 153. l. A kisebbségek erkölcsi személyiségének elismerését követelményeként, de lege ferenda említi, melynek ma csak egyes jelenségei vannak, így a lengyelországi zsidóknál (i. m. 108. l.). A kisebbségek Vichniac által említet önálló létének csak kezdetei vannak a szerzôdésekben. Ô maga kívánja, hogy a kisebbségek, mint egészek elismertessenek. (I. m. 67. l.)

59 Fauchille: Traité de droit international public. I. 207. l.

60 Így a blokádra vonatkozó nemzetközi jogtételek a blokádot alkalmazó álla-mot bizonyos eljárásra jogosítják a semleges államok polgáraival szemben, a száraz-földi háború nemzetközi szabályai a hadat viselô államot feljogosítják bizonyos eljá-rásra a civil lakossággal szemben, és így a semleges vagy ellenséges államok polgárait is bizonyos magatartásra kötelezik a blokád alá helyezett vagy a szárazföldön hadat viselô állammal szemben.

61 Így pl. a versailles-i békeszerzôdés 297., 298. és 300. cikkei a magyar béke-szerzôdés 231-235., 237., 239., 240., 245., 250. cikkei. L. Politis: Les nouvelles tendances du droit international. 64. és köv. l.

62 Erre már korábban is volt eset kivételesen. Így a nemzetközi zsákmány-bíróság felállítására vonatkozó nem ratifikált egyezményben (4. cikk), továbbá az 1907 dec. 20-i szerzôdéssel öt közép-amerikai állam által felállított bíróság intézményében. A tíz évre kötött szerzôdést azonban nem újították meg. L. Bustamente: La cour permanente de justice internationale. 69. és köv. l., Politis: La justice internationale. 139. és köv. l.

63 Kelsen: Das Problem der Souveranitat und die Theorie des Vörkerrechts. 162-167. l. Verdross: Die Verfassung der Völkerrechtsgemeinschaft. 156-162. l., Hamburger: Die Theorie von den Subjekten und Mitgliedern der Völkerrechtsordnung. (Niemeyers Zeitschrift für internationales Recht XXXVI. 117. és köv. l.) - A német nemzetközi jogi társulatnak 1926. évi wiesbadeni ülése határozatot fogadott el arra nézve, hogy a nemzetközi jogban csak az államok felek-e. A határozat szerint nem ismerhetô félre, hogy újabb idôben, a világháború hatásaként az államokon kívül mindinkább más tényezôk is nemzetközi jogoknak és kötelességeknek hordozóiként állottak elô, úgy személyközösségük (a kisebbségek), mint egyes személyek kártérítési igénye tekintetében. Az egyes jelenségek száma közelfekvôvé teszi a gondolatot, hogy amaz elvi felfogás mellett, vagy talán ezzel szemben, amely az államoknak kizárólagos nemzetközi jogalanyiságát vallotta eddig, a nemzetközi jogban egy megváltozott alapfelfogás tör magának utat. - Erre vonatkozólag a nemzetközi jog ez idô szerint átmeneti korszakot mutat. Nem kizárólag az államokra vonatkozó jog, de nem is egészen az egyesekre vonatkozó. Politis: Les nouvelles tendances du droit international. 91. l.

64 Fauchille: i. m. I. 311. és köv. l.

65 L. erre a kérdésre nézve a védelemnél kifejtetteket.

66 Strupp: Theorie und Praxis des Völkerrechts. 8. l. Schücking-Wehberg: Die Satzung des Völkerbundes. 129., 133. l. Rauchberg: Der internationale Schutz der nationalen Minderheiten. 2. l. Verdross: Die Verfassung der Völkerrechtsgemein-schaft 162. l. Laun: Nationalitatenfrage einschliesslich des Minderheitsrechts. (Strupp: Wörterbuch des Völkerrechts u. d. Diplomatie. II. 82-107. l.) Szagunn: Der Rechtsgang bei Minderheitenbeschwerden (Mitteilungen der Deutschen Gesellschaft für Völkerrecht. Heft 4., 45. l.) Duparc: La protection des minorités. 254., 292. l. Kunz: La question de la procédure en matieres de minorités. (a genfi Revue de droit international 1925. évi 2. számában, 79. l.). Grünwald: Das Recht der nationalen Minderheiten und der Völkerbund. 64. l.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék