Hosszabb ideje külföldön dolgozom, a magánegyetem (a továbbiakban: Egyetem) alapításához kapcsolódó politikai, tradícióbeli vonatkozásokat hiányosan ismerem. Ennek, a nyilvánvaló hátrányok mellett, elônye is van: a szervezeti vonatkozásokra és a nemzetközi egyetemi világhoz való lehetséges kapcsolódásokra figyelhetek. Remélem, hogy a vita résztvevôi "helyi kontextusba" helyezik felvetéseimet. Elôször az Egyetemnek az erdélyi magyarsággal, Magyarországgal, az erdélyi románokkal és a nemzetközi egyetemi világgal való kapcsolatához szólnék hozzá. Másodszor, az erdélyi magyar felsôoktatás állami, illetve magán voltáról nyilatkozom. Harmadszor az Egyetem 2000/2001. évi tanévével kapcsolatban ismertetem véleményemet.

Az erdélyi magyar szellemi környezet kapcsán Tonk professzor úr hangsúlyosan ír Kolozsvár megôrzendô központi szerepérôl, a genius loci fontosságáról. Kolozsvár szellemi súlya abszolút értelemben várhatóan nôni fog. De meglehet, hogy a relatív súlya az Egyetem többi székhelyének megerôsödése által csökkenni fog a jövôben - amennyiben az egyetem sikeres lesz. Kolozsvár szellemi potenciáljából a nagyváradi és a marosvásárhelyi székhelyek alighanem jelentôsebben részesülnek majd, mint a székelyföldi központ, az eltérô földrajzi távolság és a képzés jellege miatt. A Székelyföldre tervezett gazdasági-területfejlesztési jellegû oktatásban, a tervek szerint, erôs lesz a helyi magyar önkormányzatok támogatói szerepe, ami igen nagy elônynek tûnik. Az önkormányzatok jelenlétének a székelyföldi tagozat Egyetemen belüli autonómiájában is célszerûen kell tükrözôdnie. Egyetértek Tonk professzor úrral, hogy az Egyetemnek rendszerbe, szimbiotikus viszonyban levô csomópontokból álló hálózatba kell foglalnia részeit. Az Egyetem szervezete egy hatékony, egységes elvek szerint mûködô esernyôként szolgálhat. A székelyföldi képzésnek a sajátosságokhoz igazodó önállósága ezzel jól megférhet.

Kolozsvár vonatkozásában alapvetônek tûnik a Babes-Bolyai Egyetemen dolgozó szakembereknek a szoros bekapcsolása az Egyetem munkájába. Ennek jogi és technikai lehetôségeit nem ismerem. Ugyanakkor Tonk professzor úr utal rá, hogy az Egyetemnek "fiatalnak" is kell lennie, ami új szakemberek bekapcsolását jelenti. Szakmai lehetôségekhez jutó fiatalok rövid idô alatt lendületbe hozhatnak egy intézményt - ez döntô egy induló egyetem pályája szempontjából. Az "újak" és a (fiatal-idôs) "régiek" hozzájárulásának szervezeti összehangolása nehéz, de feltétlenül megoldandó feladatnak látszik.

A Magyarországhoz való viszony kapcsán Nagyvárad földrajzi helyzetébôl adódó lehetôségekrôl írnék. Tonk professzor úr hosszabb távon teljes universitas kiépítésérôl ír, melynek magja Kolozsvár lenne, és ez karokkal egészülne ki másik három székhelyen. Kézenfekvô, hogy Kolozsvár mellett Nagyvárad a közeli Debrecennel építsen ki stratégiai regionális kapcsolatot hosszabb távon. Ez kisebbségi egyetemeknél nem példa nélküli, például a svájci olasz egyetem a közeli észak-olaszországi egyetemekkel áll szoros kapcsolatban. A Debrecennel való kapcsolat megerôsítené a nagyváradi központot, ami késôbb további, akár közös mûködtetésû karok, és egy, az universitason belüli kisebb "universitas" kialakulásához vezethet. Ez nem szervezetelméleti abszurdum. A stratégiai kapcsolat a hallgatók és oktatók erôs kétirányú mozgását hozná magával: például hosszabb távon a régióbeli magyarországi diákok számára is reális lehetôséggé válhat, hogy Nagyváradra jelentkezzenek tanulni. Az EU-hoz való magyar csatlakozás, valamint Romániának e téren való remélt elôrehaladása hátszelet adhat e folyamatnak. Ismeretes az EU politikáján belül a határokon átnyúló regionális együttmûködések erôteljesen növekvô pénzügyi és politikai támogatottsága, napjainkban Ausztria és Magyarország "nyugat-pannon régióbeli" együttmûködésérôl olvasni. Hasonló valósulhat meg egyetemi (és más) területeken a Debrecen-Nagyvárad régió kapcsán is, amennyiben mindkét fél szorgalmazza. Egy ilyen együttmûködés segítené az Egyetem európai legitimációját, egyszerre két fô EU-prioritáshoz kapcsolva azt: a regionális együttmûködéshez, és egy tagjelölt (Románia) felzárkózásának elôsegítéséhez. Ez egyben a mereven zárt magyar-román "schengeni" határokkal szemben is hatékony érv lehet.

Az Egyetem alapvetôen az erdélyi magyarság anyanyelvû és autonóm szervezetben történô oktatását szolgálja, ugyanakkor a románság felé sem lehet zárt. A román diplomácia kiaknázta az itt lappangó ellentmondást a "multikulturális" egyetem elôtérbe helyezésével. Fontos lenne mind elvben, mind a gyakorlatban felmutatni, hogy a magyar (azaz magyar tannyelvû és szervezetû) magánegyetem is lehet multikulturális. Ez mást jelenthet rövid és hosszú távon. Rövid távon például a román társintézményekkel való közös programokon és az egyetemi polgárságon túlmutató közönségnek szóló, tanrenden kívüli "nyílt" elôadásokon lehet a hangsúly.

Hosszú távon viszont egyre több román anyanyelvû diák számára válhat vonzóvá a magyar egyetemen való tanulás (akik vállalják azokat a nyelvi nehézségeket, amik ma a magyar diákokat sújtják román nyelvû intézményekben). Egy ilyen helyzet még azelôtt bekövetkezhet, hogy az erdélyi magyarság felhalmozódott felsôoktatásbeli hátránya "ledolgozódik". Különösen áll ez ott, ahol jelenleg hiányzik vagy nem erôteljes a román tannyelvû egyetemi jelenlét (Nagyvárad, Székelyföld). Egy ilyen lehetôség ma sok erdélyi magyar számára elfogadhatatlannak tûnhet. Ez a helyzet azonban éppen a kívánt cél, egy sikeres, rangos magyar egyetem létrejötte következményeként állhat elô. De ebben az esetben is egy hallgatóságában (részben) multikulturális, magyar tannyelvû és igazgatású egyetemrôl lenne szó.

A nemzetközi egyetemi világhoz való kapcsolódásra ma jók a lehetôségek. A mára világszerte döntôvé vált internethasználat sokat fog oldani az Egyetem Európához képest vett földrajzi peremhelyzetén, és erôsíteni fogja az Erdélyen belüli egyetemi centrumok közti kohéziót is. Az internet szinte hónapok alatt megváltoztatja a kutatási és tanulási szokásokat, új lehetôségek tömegét nyitva meg. "Nézz utána a témának, a cégnek, az események elôtörténetének stb. az interneten, a következô tanórára" - ez a hallgatóknak adott napi feladatok állandó része lett Hollandiában például. Az internet nemcsak a fiatal generáció eszköze. A karon, ahol dolgozom igencsak eltûnôben van a fiatal és idôsebb kollégák internethasználata közti különbség. Az internethasználat bonyolultsága egy szakkönyvtár kreatív használatáéhoz hasonlítható, és így a munka rendes menete mellett hónapok alatt rutinná válik. Metodikailag fontos, hogy a hallgatók és oktatók napi munkájába ágyazódjon az internet, lehetôség szerint az elsô tanítási héttôl kezdve.

Az internethasználat elôfeltétele az angol nyelvtudás. (Magyar nyelvtudással is lehet internetezni, akkor egy szûkebb, de még így is számottevô szegmensre korlátozódnak a lehetôségek.) A hallgatók és oktatók angol tudásának radikális és gyors megerôsítése a magyar egyetem sikerének, nemzetközi beágyazódásának, és így legitimációjának egyik kulcskérdése.

Az Egyetem nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében kiaknázatlan erôforrásokat jelentenek a külföldön élô magyar szakemberek. Lehetségesnek gondolom az Egyetem munkájába való bekapcsolásukat. Nemcsak a már nevet szerzett szenior szakemberekre lehetne számítani, hanem a nagyszámú fiatalra és Ph. D. diákra is. A vendégek akár teljes kurzusokat is leadhatnak egy-két hetes vagy néhány napba sûrített intenzív formában. Az angolszász egyetemeken crash course-nak, "áttörô kurzusnak" nevezik e népszerû formát. Bár a crash course sokszor az új, oktatásba még nem szervült témák megjelenítését szolgálja, szerepe az alakuló egyetem életében szélesebb is lehet: az indulásnál segíthet idôlegesen áthidalni egyes alapkurzusoknál az esetleges oktatói hiányt.

A nemzetközi oktató-kutató transzferre új módokat nyithat a láthatáron feltûnô EU-csatlakozás. Például a régiók közti idôleges szakember-transzfert szolgáló Marie Curie EU-ösztöndíjak egy része már ma is igénybe vehetô. Ez az ösztöndíj három szakmai korcsoportnak (doktorandus diákok, doktorok és szenior szakemberek) kínál lehetôséget néhány hónaptól egy-két évig terjedô idôtartamra. A magyar diplomácia némi erôfeszítéssel elérhetné, hogy ezen ösztöndíjak minden típusa elérhetô legyen társult államok vonatkozásában is.¹

A nemzetközi példák jelzik, hogy az állami és magánegyetem közötti választóvonal nem mindig olyan éles, mint azt a mai vitákban a felek feltételezik. Alkalmas körülmények között a hallgatók, oktatók számára alig érezhetô a különbség. Az állam a hallgatók "fejpénze" formájában részt vállalhat egy magánintézmény finanszírozásában, amennyiben az "állami" oktatási feladatokat lát el (ilyenre Hollandiában is van példa). A távlati célként szereplô erdélyi magyar állami egyetem kapcsán érdemes lenne megvitatni, hogy az "állami" jelzô melyik jelentése fontos az erdélyi magyarság céljai szempontjából. Állami alapítású/kezelésû (de más romániai egyetemekhez hasonló autonómiájú), vagy állami finanszírozású egyetem-e a cél? Nyilván e két vonatkozás kombinálódhat is. A sajtót olvasva úgy tûnik, hogy az erdélyi magyar egyetem "állami" mivolta a leghangsúlyosabban talán az állami finanszírozás igénye kapcsán merül fel. Felvethetô, hogy egy államilag (pl. hallgatói fejkvóta szerint) finanszírozott magánegyetem kielégítheti-e az erdélyi magyarság állami egyetemre vonatkozó igényeit, megfelelô törvényi garanciák esetében.

Az alakuló magánegyetem szerkezete alighanem még sokáig képlékeny marad. Lehet, hogy a magánegyetem egy késôbb megalakuló erdélyi magyar állami egyetemmel párhuzamosan mûködik majd. Lehet, hogy e két vonal idôvel egyetlen állami finanszírozású magyar egyetemben egyesül, ami mûködhet mind magán-, mind állami kézben, vagy mûködhet valamilyen késôbb kialakuló vegyes formában. A tapasztalat szerint a lehetséges köztes szervezeti megoldások száma rendre nagyobbnak bizonyul, mint azt kezdetben gondoljuk. Az erôsödô európai tendenciák, a talán változó magyar-román együttélés elôre nem látott, mûködôképes szervezeti formákat hívhatnak életre idôvel. Ma a munka középpontjában az önálló magánegyetem létrehozatala, mûködésének, autonómiájának biztosítása áll. Az egyetemek viszont hosszú távra alapíttatnak. A távlati, ma nem idôszerû változások lehetôségével is érdemes számolni a szervezômunka során.

A vitaanyag kiemeli, hogy a soron következô 2000/2001-es tanév tartalmi vonatkozásairól a pályázatok kiértékelése után születhet döntés. Az idô igen-igen rövid. Mégis teljes mértékben osztom a szervezôk nézetét, hogy néhány alkalmas területen az Egyetem már ôsztôl érdemben mûködjék. Az egyetemalapítás folyamata lendületbe jött. Szervezetkutatóként összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélynek tartom e lendület késlekedés okozta elvesztését, mint a "menet közbeni" beindulással járó ad hoc mûködés miatti hátrányokat. Szakmai tény, hogy gyorsan változó környezetben létrejövô szervezeteknél a gyors színre lépés túlélôképesebb alternatíva lehet, mint a tervezô kivárás.

Az Egyetem részben meglévô oktatási egységek halmazából alakul. Ez alapokat is teremt, azonban itt - talán csak információhiányból - egy csapdahelyzetet is érzek. Igen erôsen fékezô hatású lehet, ha a 2000/2001. évi tanév szinte kizárólag a már eddig is meglévô, azaz az Egyetem nélkül is létezô szakokkal, formákkal zajlana. Döntô, hogy világosan látható legyen a külvilág számára, hogy az új Egyetem már most több, mint a meglévô, diffúz felsôoktatási formák közös neve, mind szervezetében, mind az oktatás tartalmában. Mind a külsô megítélés, mind a belsô folyamatok lendülete szempontjából alapvetônek látom, hogy az Egyetem létrejöttét új szakok beindítása, vagy a már meglévôk új formájú oktatása tegye ténnyé már 2000/2001-ben. Erre elegendô lehet egy-két alkalmasan megválasztott új program, melyek jótékony kumulatív folyamatokat indítanának el.

A tervezett szakok, karok - Tonk professzor úr által heterogénnek leírt - készültségi fokát nem ismerem. Így javaslatom a szakterületembe esô közgazdasági és szervezési képzés kapcsán van. Talán nyitott kapukat döngetek, de a közgazdászképzés már ôsztôl beindulhat. Ha mégsem, megfontolásra javaslom egy nulladik évfolyamos képzés beindítását a következô tanévtôl a következô formában:²

A nulladik évfolyam lenne a késôbbi oktatás magja. A közgazdász évfolyamok hallgatósága népesebb létszámú lehetne, s közben az "elsô évfolyamon" is bekapcsolódhatnának hallgatók. E forma egyik elônye, hogy a nulladik évfolyam akár kis létszámmal is elindulhat. A nulladik évfolyam alapozó jellegû tudást adna, ami elôsegíthetné a késôbbi tanulmányok hatékonyabb, sokoldalúbb folytatását. A hallgatói létszám e fokozatos felépülése miatt a bevezetô nulladik éves képzés nem klasszikus közgazdasági alapozó tárgyakat (pl. mikro- és makroökonomia) oktatna, ezek a késôbbi években kerülnének sorra.

(1) Angol nyelv. Az évfolyam az angolt alapszinten beszélô hallgatókkal indulna. Ezt a tudást kellene felhozni olyan szintre, hogy a hallgatók képesek legyenek az év végére angolul elôadásokat követni, szakirodalmat tanulmányozni, jól olvasható dolgozatokat készíteni.³ A tanulás döntôen az internet használatával és a jól megválasztott közgazdasági témák angol nyelvû feldolgozásával folyna.

(3) Közgazdasági ismeretek. A hallgatók szemléletformáló hatású angol nyelvû közgazdasági írásokat dolgoznak fel az oktatók segítségével. Ez szakmai alapok hiányában is (részben) tárgyalható új kutatási eredmények, gondolatok megismerésével egészülne ki. A megbeszélés nyelve vegyesen magyar és angol, késôbb csak angol lehet.

A javasolt bevezetô képzésnek keretet adhat a közgazdászképzési tervekben szereplô szakkollégiumi forma, mely korábban Magyarországon oly hasznosnak bizonyult.

A bevezetô év akár féléves formában is elképzelhetô. Esetleg 2001 januárjától is indulhat, idôt hagyva az elôkészítésre.

---------------------------------------