Kézbe véve a feltámadt-újraszületett Magyar Kisebbség nyomdakész elsô számát, nehéz ellenállni ama értelmetlen kérdés csábításának, mely így hangzik:

Vajon milyen lenne ma a Magyar Kisebbség, ha nem kellett volna megszûnnie több mint félévszázada? Kik szerkesztenék, milyen szellemben?

A kérdés azért értelmetlen, mert, ha a mostani Magyar Kisebbség épp attól és azáltal is olyan, amilyen, akkor ezt a milyenséget éppen történelmünk sajátos kanyargása határozza meg.

Például az, hogy a Magyar Kisebbségnek meg kellett szûnnie a negyvenes években.

Nos: az új Magyar Kisebbség többek között éppen arról is kíván majd szólni: milyen belsô viszontagságokon ment át az erdélyi magyar közösség, miként pusztította évtizedeken át a tudatvesztés, agymosottság, erkölcsi leépülés, és hogyan születtek meg e közösség sorain belül a szellemi, majd politikai ellenállás heroikus gesztusai?

Igen, a Magyar Kisebbség nulláról indul; ott kell folytatnia, ahol 54 éve abbamaradt, de úgy kell folytatnia, mintha nem maradt volna abba. Végsô fokon azt kívánja megmutatni: e közösség, az erdélyi magyar kisebbség hogyan tájékozódik a jog és nagypolitika világában, hogyan határozza meg önmagát egy új kontinentális rend viszonyai között, hogyan keresi helyét saját nemzetén belül és egy más többségû állam keretei közt.

Üdvözlégy, Magyar Kisebbség, üdvözlégy, olvasó!

Szôcs Géza