magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» IV. ÉVFOLYAM - 1998. 2. (12.) SZÁM - A kormányzás dilemmái
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Sorbán Angella–Dobos Ferenc

Adalékok az erdélyi magyarság
közéleti és politikai értékrendjéhez*

Közéleti és politikai értékrend1

1. Bevezetés

A Balázs Ferenc Intézet koordinálásával 1995 októberében átfogó jellegû szociológiai vizsgálat készült a Kárpát-medence magyarlakta régióiban (Kárpátalján, Délvidéken, Erdélyben és Felvidéken) az ott élô magyar közösségek általános és közéleti értékrendjének fôbb vonatkozásairól.2 Az említett kutatást 1997 júliusában megismételtük, és újból megvizsgáltuk a határon túli magyar közösségek értékválasztásait az alábbi fôbb szempontok mentén:

1. Általános életszervezési értékorientációk: milyen mértékben jellemzô az említett kisebbségi magyar közösségekre a "tradicionalitás" – a vallás, a kisközösségek, az informális kapcsolatrendszerek, a család prioritása –, kimutatható-e számottevô elmozdulás a modernizáció, individualizáció irányába az 1995-ös adatokhoz képest?

2. Nemzeti értékrend: meghatározó-e továbbra is a vizsgált közösségeket illetôen a sajátos organikus közösségi identitás – "létidentitás" –, amely a szülôföldhöz, az anyanyelvhez, az anyanyelvi kultúrához való ragaszkodás révén alapvetôen különbözik az utódállam polgáraiként megélt státusidentitástól; milyen tudásszociológiai jellemzôk mentén írható(k) le a ezredvégen a "határon túli" státussal is terhelt regionális magyar identitás(ok)?

3. Általános közéleti/politikai értékrend: lehet-e beszélni az említett kisebbségi magyar közösségek körében a nyugati értelemben vett politikai differenciálódás lassú térhódításáról avagy ezek kikristályosodásának valójában terét veszi a kisebbségi lét?

4. Kisebbségi közéleti/politikai értékrend: közéleti érdeklôdés általában a magyar kisebbség alapproblémái iránt és a kisebbségi érdekvédelemmel kapcsolatos vélemények (Erdélyben különös tekintettel az RMDSZ kormányzati részvételének megítélésére).

*

A jelen kutatási részdokumentációban csupán ez utóbbi, a 4. pontban körvonalazott témakörre vonatkozó eredményeinket elemezzük.

Bár a bemutatásra kerülô adatsorok korábbi idôszakokra jellemzô közéleti/politikai pillanatképeket dokumentálnak – 1995–1997 –, és ilyen értelemben nem elsôsorban aktuálpolitikai szempontból érdekesek, mégis úgy gondoljuk, hogy a jelen összehasonlító tanulmány mindenképpen adalékként szolgálhat a romániai magyar legújabb kor történetéhez.

2. Általános közéleti érdeklôdés és pártpreferenciák

A nemzetállami keretekben kitermelôdött sajátos kisebbségi azonosságtudat természetszerûleg együtt jár egyfajta belsô csoportkohézióval és a csoportot érintô alapproblémák iránti fokozott politikai érdeklôdéssel is.

Az 1989-es politikai fordulat után voltak ugyan kitapintható érdeklôdési hullámhegyek és hullámvölgyek a magyar közösség körében a kisebbségi problematika iránt, ám úgy tûnik, a romániai politikai élet gondoskodik a "mozgósítottságról", a kisebbségi kérdések iránti érdeklôdésnek, valamint a magyarság politikai egysége iránti igénynek a folyamatos újratermelésérôl az erdélyi magyar közéletben.

Ha összevetjük az említett két felmérés eredményeit a kisebbségpolitikai érdeklôdés tekintetében, az 1997-es adataink fôként az érdeklôdés intenzitásában mutatnak eltéréseket az 1995-ös adatokhoz képest (1. ábra).

Az ábra azt mutatja, hogy a két felmérés között eltelt idôszakban mintegy 10%-ot esett azok aránya, akik élénken követik a magyar kisebbséget érintô kérdések alakulását, azok aránya viszont, akiket "nem nagyon érdekel" az említett kérdéskör, csaknem ugyanennyivel nôtt. (Érdekes, hogy az "egyáltalán nem érdekel" álláspont elenyészô arányban változott.)

A leginkább számottevô eltolódás az átlagos érdeklôdés és a viszonylag nagy mértékû érdeklôdés között mutatkozik, ami természetesnek is mondható, hiszen az adatfelvétel alig fél évvel az RMDSZ kormányba lépése után, 1997 júliusában történt, amikor bizonyos kormányzati intézkedésekrôl3 elmondható volt, hogy ezek a magyar kisebbség helyzetének javítását célozták.

1. ábra

Undisplayed Graphic

Ebben a kontextusban érdekes kérdésnek az tûnik: milyen társadalmi csoportokra vonatkozik az érdeklôdési skála két szélsô pontja között kimutatható ± 10%?

1995-ös kutatásunknak a közéleti érdeklôdésre vonatkozó adatsora azt mutatta, hogy a magyar kisebbség kérdései iránt a legintenzívebb érdeklôdés az értelmiségieket, valamint a középkorosztályokhoz tartozók (36–60 év) csoportját jellemezte, a legkevésbé érdeklôdôk pedig a legfiatalabbak és az általános iskolai végzettséggel rendelkezôk voltak.

A 1997-es felmérés adatai ehhez hasonló tendenciát mutatnak: a kisebbségi témakör iránt leginkább érdeklôdôk továbbra is az értelmiségiek és a középkorúak, ám kiemelésre érdemes, hogy az aktív közösségi politizálásról lemorzsolódni látszik az értelmiség kb. 10%-a, és tovább nôtt a fiatalok körében is azok aránya, akiket nem nagyon vagy egyáltalán nem érdekel a kisebbségi kérdés (2. ábra).

Az érdeklôdés lazulását illetôen a legnagyobb arányú változást az általános iskolai végzettségûek körében, valamint a vidéki megkérdezettek körében mutatják az adataink:

– Ha a mintából leválasztjuk azok csoportját, akik egyáltalán nem vagy nem nagyon érdeklôdnek az erdélyi magyarságot érintô problémák iránt (N=114), azt látjuk, hogy 67,5%-uk általános iskolai végzettségû, 47,9%-uk falun él és 38%-uk a 35 év alattiak csoportjához tartozik.

2. ábra

Undisplayed Graphic

Az általános közéleti érdeklôdés másik mutatója a szavazási hajlandóság, a választásokon való várható részvétel aránya a vizsgált közösség körében. Ezzel kapcsolatosan 1997. júliusi adataink az eddig mért4 egyik legmagasabb szavazási hajlandóságot mutatták az erdélyi magyarság körében:

"Ha a következô vasárnap parlamenti választások lennének Romániában, Ön elmenne-e szavazni?" kérdésre a megkérdezettek 75,4%-a azt válaszolta, hogy biztosan elmenne, 15,5%-uk pedig azt, hogy valószínûleg elmenne. Mindössze 6,5% volt azok aránya, akik valószínûleg nem vagy biztosan nem mennének el voksolni, 2,4% pedig egyelôre nem tudott válaszolni a kérdésre.

A "nem szavazók" csoportja (N=41) elég nagy mértékû érintkezési felületet mutat a fentebb bemutatott kisebbségi kérdések iránt közömbösek csoportjával: azok körében ugyanis, akik biztosan nem vagy valószínûleg nem mennének el szavazni, a többség általános iskolai végzettségû (51,2%) és 35 év alatti (56,1%). Ugyanakkor a nem szavazók közel kétharmada nô (63,0%).

Ebbôl a csoportból a megkérdezettek majdnem fele azért nem menne el szavazni, mert "nem érdekli a politika" (47,6%), a másik fele pedig "csalódását" fejezte ki az RMDSZ politikájában (16,8%), a romániai magyar politikusokban (11,9), a többpártrendszerben (4,7%), vagy úgy vélekedett, hogy "a szocializmus jobb volt" (9,6%).

A bemutatott magas arányú közéleti érdeklôdés, fél évvel az RMDSZ kormányzati szerepvállalása után, a magyar kisebbség csoportkohéziójának felerôsödését is maga után vonta:

– 1997 júliusában adataink azt mutatták, hogy az aktív szavazók 93,2%-ban az RMDSZ-re szavaztak volna,5 és csupán 1,2%-ot tett ki azok aránya, akik egyéb román pártra adták volna voksukat (5,4% nem tudta vagy nem válaszolt a kérdésre).6 Ez a csoportkohézió tehát egy politikailag egységes blokkot mutat abban az értelemben, hogy az RMDSZ mögé egyértelmûen felzárkózott az erdélyi magyarság nagy része mint szavazótábor.

Érdekes azonban megvizsgálni, e "monolitnak" mondható szavazótábor politikai rétegzettségét és egyéb értékpreferenciáit, ugyanis adataink ezen aspektusok mentén nagyon is differenciált képet mutatnak.7

Egyik ilyen (politikailag) differenciáló szempont például az RMDSZ-szel szemben támasztott elvárások spektruma és az érdekképviselet módja. Ebben a vonatkozásban egyáltalán nem egységes a "közelkép", sôt azt mondhatjuk, hogy erôsen megoszlanak a vélemények. Ez az aspektus azért is figyelmet érdemel, mert e tekintetben nagyon markánsan elkülönülô véleményeket regisztráltunk 1995-ben is. Az alábbi ábra az RMDSZ politizálására vonatkozó elvárásokat szemlélteti a két adatfelvételi idôpontban:

3. ábra

Undisplayed Graphic

Az ábra adatai alapján azt mondhatjuk, hogy három jól elhatárolható álláspont mutatható ki a szavazók körében az RMDSZ politizálási gyakorlatát illetôen: (1) azok csoportja, akik erélyesebb érdekképviseletet várnak el az RMDSZ-tôl, (2) azok csoportja, akik a jelenlegi politizálási módszert megfelelônek tartják, (3) és azok köre, akik több rugalmasságot, kompromisszumkészséget várnak el a magyar kisebbség érdekképviseleti szervezetétôl.

Adataink szerint tehátmint az ábra is szemlélteti – minden második megkérdezett mind 1995-ben, mind 1997-ben azt várta el az RMDSZ-tôl, hogy erélyesebben képviselje a magyar kisebbség érdekeit.

A két felmérés közötti idôszakban, fôleg az RMDSZ kormányba lépését követôen, megnôtt a jelenlegi politizálási módszert ("vonalat") támogatók aránya, és csökkent azoké, akik úgy gondolják, hogy rugalmasabban kellene politizálni a románokkal való viszony területén.

Bár e három álláspont támogatottsága mutat kisebb-nagyobb átrendezôdéseket a különbözô idôszakokban, elmondható, hogy "tartja magát" és elsôsorban regionális szempontból bír relevanciával.

A regionális szórásokat figyelembe véve egyértelmû, hogy az erélyesebb politika iránti igény egyenes arányban csökken a (magyar) népességi perifériák felé, és ugyanilyen arányban növekszik a jelenlegi politizálási módszer támogatottsága csakúgy, mint a rugalmasabb politizálás iránti igény.

4. ábra

Undisplayed Graphic

Kiemelésre érdemes ugyanakkor, hogy mindkét adatfelvételi idôpontban az értelmiségiek voltak a leginkább megosztottak az említett kérdésben: 1997-ben pl. 44,7%-ot tett ki azok aránya, akik erélyesebb politizálást várnának el az RMDSZ-tôl, 31,8%-uk a jelenlegi politizálási módszert támogatta, míg 20%-uk azon a véleményen volt, hogy az RMDSZ legyen rugalmasabb a románokkal való viszony területén. (Erre a megosztottságra a továbbiakban még visszatérünk.)

Az említett, a román többség vonatkozásában megélt különbözôségnek és belsô csoportkohéziónak szemléletes példáját nyújtják a másodlagos pártpreferenciákra, valamint a negatív pártpreferenciákra vonatkozó adataink is.

A másodlagos pártpreferenciára vonatkozó válaszokat – nevezetesen, hogy milyen pártra/pártokra szavaznának másodikként a megkérdezettek – az alábbi táblázatban mutatjuk be (1. táblázat).

1. táblázat

Ha két pártra is szavazhatna, melyikre adná második szavazatát?
(N=598)8

Esetszám

Százalék

Kumulált

százalék

nem tudja

204

34,3%

34,3

nem válaszolt

44

7,4%

41,7

az RMDSZ-re

123

20,5%

62,2

Demokratikus Konvenció

107

17,8%

80,0

Keresztény Demokrata Nemzeti
Parasztpárt

37

6,2%

86,2

egyéb román párt

83

13,8%

100

Mint a táblázat adatai szemléltetik, a megkérdezettek 62,2%-ának esetében nem lehet semmilyen másodlagos preferenciáról beszélni, sôt – bár illogikus, mégis sokatmondó – 20,5%-uk esetében a másodikként preferált párt is az RMDSZ.

A másodlagos pártpreferenciával jellemezhetô 37,8%-ot kitevô csoport rangsorában az elsô helyet a Demokratikus Konvenció foglalja el (17,8%), 13,8%-uk egyéb román pártot jelölt meg (Liberális Párt 93, Polgári Szövetség, Demokrata Párt), 6,2%-uk pedig másodikként a Keresztény Nemzeti Parasztpártra szavazna.

A román pártoknak a magyar kisebbség által való támogatottságára érdemes azonban bôvebben kitérni. Adataink alapján elmondhatjuk, hogy ez a "kisebbségi" másodlagos pártpreferencia sokkal inkább a rendszerváltás lehetôségét idézô, bizakodó, a választási gyôzelem utáni közhangulatot és médiapropagandát képezi le, mintsem valóságos nyitást jelentene a román politikai pártok felé.

Ha ugyanis külön elemezzük azon reszpondenseink csoportját, akik megjelöltek valamilyen román pártot második pártként (N=227), érdekes megoszlásokat kapunk:

A másodlagos pártként valamilyen román pártot megjelölôk legnagyobb arányban tömbben (43%) és falun (51,2%) élnek, általános iskolai végzettségûek (55,8%) és a legidôsebb korosztályhoz tartoznak (46,2%). Mindez azért figyelemre méltó megoszlás, mert ezekkel az adatokkal szemben az lett volna várható, hogy a román politikai paletta irányába történô nyitás a többségében románok lakta térségekben, a mûveltebb és a fiatalabb rétegek körében mutat majd az átlagnál magasabb értékeket.

A románokhoz való viszonyulás tekintetében tehát szükséges különbséget tenni a mindennapi interperszonális/informális kapcsolatokat jelentô román–magyar viszony, valamint az erdélyi magyar közösség tagjainak a román intézményekhez (ez esetben a pártokhoz) való kapcsolata között. Eddigi felméréseink adatai azt jelzik, hogy ez két, markánsan elkülönülô viszonyulási szintként jellemezhetô.

Ebben a vonatkozásban szemléletes 1997-es felmérésünk egy másik adatsora is: alig fél évvel a magyarság által is messzemenôen támogatott ellenzéki gyôzelem után, a megkérdezetteknek mintegy 40,1%-a vélekedett úgy, hogy jogai kivívásában számíthat a román államra.9 A válaszadók túlnyomó többsége (71,2%) jogainak kivívásában elsôsorban a demokratikusan gondolkodó románokra, valamint (továbbra is) a nemzetközi fórumokra (60,5%) számít.

A román államba és a demokratikusan gondolkodó románokba vetett bizalom közötti különbség azért is érdemel külön figyelmet, mert a kisebbségi státus és a hatalomban való részvétel között feszülô szerepzavarra utal és ilyen értelemben inkoherens azzal a ténnyel, hogy a magyar érdekképviselet kormányzati tényezô.

A demokratikusan gondolkodó románokba vetett bizalom tükrözôdik a leginkább kedvelt politikusokra, közéleti személyiségekre vonatkozó válaszokban is. Azoknak a politikusoknak a rangsorában, akikben a megkérdezettek a "leginkább megbíznak"10 1997 júliusában, Emil Constantinescu államfô a III., Victor Ciorbea (akkori) miniszterelnök az V. helyet kapta. A román politikai hatalom vezetô képviselôinek a bekerülése a magyar szavazótábor "népszerû" személyiségei11 közé önmagában is jelzésértékû, és egyik sajátos mutatója a vizsgált idôszaknak.

Az említett szelektív viszonyulással kapcsolatban (ami tehát a demokratikusan gondolkodó románokban és a román politikai pártokban való eltérô bizakodásban mutatkozik meg) érdemes még bemutatni a másodlagos preferenciaként megjelölt román pártokba vetett bizakodás alakulását 1994 óta.

Mint az 5. ábra szemlélteti: 1994-es12 és 1995-ös felmérésünk eredményeihez képest az ezen pártokba vetett bizalom – a magyar kisebbség nézôpontjából – nem változott meg ugrásszerûen azáltal, hogy az 1996-os választásokon gyôztes ellenzéki pártok felkérték az RMDSZ-t a kormányzásban való részvételre.

A magyar kisebbségnek a többség vonatkozásában kimutatott kohézióját támasztják alá a "negatív pártpreferenciára" vonatkozó eredményeink is: a megkérdezettek túlnyomó többsége a kérdésre válaszolva szélsôséges nacionalista pártokat nevezett meg: 50,3%-uk nem szavazna semmilyen körülmények között a Vatra Româneascára, 12,8 %-uk pedig a Nagy-Románia Pártot, 8,1%-uk a Ion Iliescu által irányított Társadalmi Demokrácia Pártját, 7,9% pedig (akármilyen) "román" pártot – nem szavazna román pártra – jelölt meg, amelyet a leginkább elutasít.

5. ábra

Undisplayed Graphic

A Vatra Româneascã mint negatív pártpreferencia a nagyvárosi és a közép-erdélyi válaszolókat, a Nagy-Románia Párt "elutasítása" pedig a felsôfokú végzettségûeket jellemzi az átlagnál nagyobb arányban.

*

Az általános közéleti érdeklôdést és a pártpreferenciákat bemutató eredményeink összegzéseképpen azt mondhatjuk, hogy az RMDSZ kormányba lépése nagymértékben rányomta a bélyegét az általános közéleti érdeklôdésre és megerôsítette a magyar kisebbség tagjait az egységes politikai fellépés eredményességében. Ennek következtében viszonylag pozitív képet kaptunk mind a magyar kisebbség belsô kohéziójáról és politikai egységérôl, mind a román demokratikus fordulatba, a demokratikusan gondolkodó románokba vetett bizalomról.

A következô hónapok (évek) eseményei döntik majd el, hogy ez a bizakodás a magyar kisebbség részérôl merô illúzió volt-e vagy sem.13

3. Az RMDSZ a kormányban

Alighanem az elmúlt kisebbségi évtizedek egyik leginkább reményteljes idôszakaként datálható az RMDSZ kormányba lépése utáni elsô fél év.

A felmérésünk vonatkozó eredményei egyfelôl a román demokratizálódás esélyébe vetett optimista közhangulatot, másfelôl pedig az RMDSZ kormányba lépésének a magyar szavazótábor részérôl való csaknem egységes támogatottságát tükrözik.

Adatfelvételünk idôpontjában – 1997 júliusában – a megkérdezetteknek a 11,2%-a teljes mértékben, 48,4%-a pedig részben elégedett volt az új román kormány féléves tevékenységével. Ez a csaknem kétharmados elégedettség, adataink szerint, a teljes mintát jellemezte, ugyanis e tekintetben nem mutatkoztak szignifikáns különbségek sem regionális, sem egyéb személyi változók szerint.

A mintába bekerült személyek több mint háromnegyede (75,8%) az említett adatfelvételi idôszakban úgy vélte, hogy az új román kormány (Ciorbea-kormány) kitölti mandátumát, azaz hatalmon marad megbízatása végéig (4 évig), csupán 8,1%-ot tett ki azok aránya, akik nem bíztak ebben (16,1% nem tudta megítélni vagy nem válaszolt a kérdésre).

Az RMDSZ kormányzati részvételének támogatottságára vonatkozóan felmérésünk eredményeit az alábbi táblázatban mutatjuk be (2. táblázat):

2. táblázat

Mennyire tartja helyes döntésnek, hogy az RMDSZ belépett a kormánykoalícióba? (N=639)

Esetszám

Százalék

Kumulált

százalék

nagyon helyesli

336

52,6

52,6

inkább helyesli

163

25,5

78,1

nem nagyon helyesli

22

3,5

81,6

egyáltalán nem helyesli

8

1,2

82,8

nem tudja

72

11,2

94,0

nem válaszolt

38

6,0

100

összesen

639

100

-

Amint a táblázat is mutatja, 1997 júliusában a megkérdezettek 52,6%-a teljes mértékben támogatta az RMDSZ kormányba lépését, és csupán 4,7%-ot tett ki azoknak a részaránya, akik elutasító álláspontot képviseltek a kérdést illetôen.

Az említett skála két végpontja között azonban (nagyon helyesli – egyáltalán nem helyesli) figyelemre méltó szórás mutatkozik a támogatás intenzitásában fôként regionális szinten, de iskolai végzettség szerint is.

E megoszlások árnyaltabb bemutatása érdekében a szóban forgó kérdésre kapott válaszokból – 100-as skálára való transzformációval – létrehoztunk egy külön változót, és varianciaanalízissel elemeztük az említett támogatás átlagától való eltéréseket.

Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy az RMDSZ kormányba lépésének támogatása növekvô tendenciát mutat a tömbtôl a (magyar) népességi perifériák felé: az RMDSZ kormányba lépésének helyeslése a bemutatott átlagtól negatív irányba tért el a Székelyföldön és leginkább a dél-erdélyi/bánáti megkérdezetteket jellemezte.

Iskolai végzettség szerinti bontásban pedig az érdemel említést, hogy a kormányzásban való részvételt valamivel "óvatosabban" támogatták a felsôbb fokú, mint az alacsonyabb iskolai végzettségûek (6. ábra).

Eszerint tehát az értelmiség mutatta a leginkább "szkeptikus" viszonyulást a kérdéskör tekintetében: 49,6%-uk "nagyon helyesnek" találta, 38,3%-uk "inkább helyeselte", 3,2%-uk nem foglalt állást, 6,3%-uk nem nagyon, 2,5%-uk egyáltalán nem helyeselte a tárgyalt döntést.

6. ábra

Undisplayed Graphic

Hangsúlyozzuk: az ábrán bemutatott átlagtól való negatív irányú eltérés az iskolai végzettség függvényében nem a kormányzati részvétel elutasításra utal, hanem csupán a támogatás mérsékeltebb intenzitására az értelmiségiek részérôl.

Életkorcsoportok vonatkozásában az 55 év feletti korosztály volt az, amely – adatfelvételünk idôpontjában – átlagon felüli arányban tartotta helyes döntésnek az RMDSZ kormányzási részvételét, s mint a továbbiakban még lesz rá utalás, ez a leginkább bizakodó csoport is a kérdéskör megítélésében.

Arra a kérdésre azonban, hogy mennyire bíznak a megkérdezettek abban, hogy az RMDSZ kormányzati részvételével lényegesen javulni fog a magyar kisebbség helyzete, már a fentebb bemutatott támogató viszonyulásoknál jóval differenciáltabb és visszafogottabb válaszokat kaptunk: a mintába bekerült személyek 21,5%-a nagyon bizakodó, 49,9%-a inkább bizakodó volt, 14,0%-uk nem nagyon, 12,8%-uk pedig egyáltalán nem mutatkozott bizakodónak a tekintetben, hogy a kormánykoalícióba való belépésnek lesz számottevô hozadéka az erdélyi magyarság szempontjából. Ezek az adatok tehát inkább kiváró optimizmust tükröznek, mintsem valamiféle megváltásba vetett hitet.

Nagyon érdekes adalék ehhez a bizakodó/kiváró viszonyulásnak a jellemzéséhez az alábbi adat: a nagyobb mérvû bizakodás nem mutat összefüggést a másodlagos pártpreferenciákkal,14 azzal tehát, hogy volnának olyan román pártok, amelyekben olyan mértékben megbíznak a megkérdezettek, hogy másodikként rájuk voksolnának. Pontosabban fogalmazva, nem azok a csoportok bíznak leginkább a kormányzati szerepvállalás kisebbségpolitikai hozadékaiban, amelyeknek van másodlagos pártpreferenciájuk, hanem azok, akik nem tudtak megjelölni a román politikai palettán olyan pártot, amelyre másodikként szavaznának. Ez paradox jelenség, és azért különösen érdekes, mert amennyiben az RMDSZ a saját politikai programjával egyfajta (vállalt) elszigeteltségben mûködik a romániai politikai mezônyben, annyiban az említett "derûlátás" inkább a romániai demokratikus változásokra vonatkozik, semmint ennek várható kisebbségpolitikai eredményességére.

A tárgyalt bizakodó viszonyulás – nevezetesen, hogy a kormányban való részvétellel lényegesen javulni fog a magyar kisebbség helyzete – értelemszerûen szignifikáns kapcsolatot15 mutat a kormányzati részvétel támogatásának erôsebb intenzitásával, ami azt jelenti , hogy a magasabb fokú bizakodás a kormányzati részvétel kisebbségpolitikai hozadékaiban ugyanazokat a csoportokat jellemzi átlagon felül, amelyek a leginkább támogatták a kormányba lépést is (a dél-erdélyi/bánáti régió, az általános iskolai végzettséggel rendelkezôk és a legidôsebb korosztály képviselôi). Az alábbi ábra ezt az "együttjárást" mutatja régiók szerinti bontásban.

7. ábra

Undisplayed Graphic

Mindazonáltal a bemutatott átlagtól való eltérések nagyon finom mutatók, amelyek nem gyengítik maghatározó mértékben azt a tényt, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége – az adatfelvétel idôpontjában – bízott a pozitív irányú változásokban Románia politikai életében és ennek egyik gyakorlati megvalósulásaként értékelte (és helyeselte) az RMDSZ kormányzati részvételét.

Ezt bizonyítja az is, hogy 1997 júliusában a megkérdezettek 64,1%-a bizonyosra vette vagy nagyon valószínûnek tartotta, hogy az RMDSZ a kormányzati ciklus végéig tagja marad a román kormánykoalíciónak.

Ugyanakkor e tekintetben az is szemléletes, hogy a mintába bekerült személyek több mint fele (53,1%) az adatfelvétel idôpontjában már észlelt olyan konkrét eredményeket, amelyek az RMDSZ féléves kormányzati részvételének tudhatók be.

A már elért eredményeket illetôen a kérdésre válaszolók (N=411) legnagyobb része a magyar tannyelvû oktatás és az anyanyelvhasználat területén észlelt javulást.

Ezek nyilvánvalóan a 1997 tavaszán elfogadott sürgôsségi kormányrendeletekkel vannak kapcsolatban csakúgy, mint a román–magyar kapcsolatok javulására vonatkozó vélemény, amely elsôsorban a magyar konzulátus Kolozsváron való újranyitására vonatkozik.

A megkérdezettek nézôpontjából az RMDSZ kormányzati részvételével már elért eredményeket az alábbi ábra szemlélteti:

8. ábra

Undisplayed Graphic

Azok csoportját, akik szerint még nincsenek a kormányzati szerepvállalásnak konkrét eredményei, legnagyobb arányban a székelyföldi megkérdezettek alkotják (35,1%-uk Hargita, Kovászna megyében él), megyénkénti bontásban pedig a Kolozs megyei reszpondensek (15,6%).

Arra a kérdésre, hogy elôfordulhatnak-e olyan helyzetek/problémák, amelyek miatt az RMDSZ-nek ki kellene lépnie a kormánykoalícióból, a megkérdezetteknek egynegyede (24,8%) nemmel válaszolt, 41,8% nem tudta ezt a kérdést megítélni, és csupán egyharmadot tett ki azok aránya, akik azt válaszolták a szóban forgó kérdésre, hogy lehetnek ilyen helyzetek.

A "kilépés lehetôségében is gondolkodók" többségükben felsôfokú iskolai végzettségûek, illetve tömbben élnek (Székelyföld, Közép-Erdély), tehát ugyanazok a társadalmi csoportok/rétegek, amely az átlagosnál kevésbé mutatkoztak bizakodónak, vagy visszafogottabb viszonyulást mutattak az egész kérdéskör tekintetében.

Az RMDSZ-nek a kormánykoalícióból való kilépését szükségessé tevô helyzeteket az alábbi kategóriákba vontuk össze (3. táblázat).

3. táblázat

Milyen helyzetekben tartaná szükségesnek, hogy az RMDSZ kilépjen
a kormányból?
(N=139)

Esetszám

Százalék

ha nem teljesülnek a kisebbségekre vonatkozó ígéretek

31

22,3

a tanügyi törvény elvetése

17

12,2

tehetetlenség az érdekképviseletben

17

12,2

a román nacionalizmus felerôsödése

15

10,7

a kompromisszumkészség hiánya a koalíción belül

11

7,8

kényszerhelyzet (kormánybukás)

11

7,8

"ha nem tartják be a megállapodásokat"

7

4,8

egyéb (magyarellenes intézkedések)

30

22,2

összesen

139

100

Az RMDSZ kormányzati részvételének megítélését tartalmazó elemzésünk összegzéseképpen újólag kiemelésre érdemesnek tartjuk a magyar kisebbségnek a román demokratizálódás irányába való nyitását és bizakodását fél évvel az 1996-os romániai választások után.

A felmérés idôpontja óta eltelt idôszak eseményei – ami az említett sürgôsségi kormányrendeletek parlamenti jóváhagyásának folyamatát illeti –, valamint a romániai többségi sajtóban a magyarellenes hangulatkeltés folyamatossága miatt utólag úgy tûnik, a felmérés által készített "gyorsfénykép a bizakodásról" nem bír kellô megalapozással, csupán a romániai magyar kisebbség egyik legpozitívabb idôszakát dokumentálta.

Az RMDSZ kormányzati részvételére vonatkozó kérdéseket szükséges lenne azonban gyakoribb idôközönként vizsgálni ahhoz, hogy pontos képet kapjunk arról: hogyan vélekedik az erdélyi magyar közösség az RMDSZ kormányba lépésérôl, esetleg a koalícióval való szakításáról.

A fentieken kívül külön figyelmet érdemel az értelmiség egy részének mérsékeltebb viszonyulása az RMDSZ kormányzati részvételéhez. Erre a továbbiakban még lesz utalás, hiszen a kisebbségi magyar értelmiség politikai differenciáltsága sajátos aspektusa a BFI által vizsgált témaköröknek.16

4. A kisebbségi érdekvédelemmel kapcsolatos vélemények

Az elôzô részben bemutatott optimista közhangulat tükrözôdik a magyar kisebbség helyzetének megítélésében is: mind az oktatás, a kultúra, az anyanyelvhasználat, a gazdaság területén, mind pedig összességében a megkérdezettek nagyobb része – mindkét felmérés szerint – az elmúlt évekhez képest a magyar kisebbség helyzetét illetôen némi javulást érzékelt.

1995-ben végzett felmérésünk vonatkozó eredményei azt mutatták, hogy a diktatúra bukása után eltelt idôszak fejleményeirôl, nagyon kevéssel ugyan, de többen vélekedtek pozitívan, mint negatívan. 1995-ben ugyanis a megkérdezettek 38,8%-a úgy ítélte meg, hogy az elmúlt évekhez képest összességében javult az erdélyi magyarság helyzete, 37,2% volt azok aránya, akik szerint ez "valamelyest romlott" vagy "sokat romlott". Megjegyezzük, hogy 1995-ben is, a többi határon túli magyar közösséghez viszonyítva, az erdélyi magyarság vélekedett leginkább pozitívan saját helyzetének alakulásáról.17

9. ábra

Undisplayed Graphic

1997-es felmérésünk eredményei e pozitív irányba mutató helyzetmegítélés további (fokozati) javulását mutatják. Eszerint 62,1%-ot tesz ki azok aránya, akik úgy ítélték meg, hogy az erdélyi magyarság helyzete az elmúlt években javult, és csupán 10,1%-ot alkotott azok csoportja, akik úgy ítélték meg, hogy ez némileg romlott vagy sokat romlott.

Az alábbi ábra a két felmérés vonatkozó eredményeit mutatja. Az 1995-ös relatíve pozitív megítélésrôl a válaszok egyértelmûen áttolódtak a pozitív oldalra (9. ábra).

A fentebb bemutatott pozitív kép az erdélyi magyarság helyzetének összességében való megítélésére vonatkozik, ami a különféle területek szerinti bontásban – oktatás, kultúra, anyanyelvhasználat, gazdaság, kisebbségi jogok – jelentôs különbségeket mutat.

A megkérdezettek nézôpontjából a leginkább számottevô javulás 1997 nyarán az iskolaügy és az anyanyelvhasználat területén érezhetô, míg a gazdasági élet vonatkozásában ez jóval alatta marad az elvárásoknak.

Ez a megoszlás részben egybecseng az 1995-ben végzett felmérés vonatkozó adataival is: 1995-ben a megkérdezettek többsége szerint javulás elsôsorban a kultúra és az anyanyelvhasználat területén következett be, míg visszaesés elsôsorban a gazdasági élet területén.

A 1997-es felmérés szerint tehát az oktatás területén bekövetkezett pozitív irányú változások a leginkább mérvadóak (ez nagymértékben az RMDSZ kormányba való belépését követô sürgôsségi kormányrendeletnek tudható be), míg a gazdasági téren bekövetkezett vélt javulás nem számottevô (10. ábra).

10. ábra

Undisplayed Graphic

A vizsgált magyar kisebbségi közösségek életviszonyainak alakulása szoros összefüggésben van mindazokkal a jogokkal, amelyek keretei között szervezi társadalmi létét, mindennapi tevékenységét és erôfeszítéseket tesz kultúrája megôrzésére. Következésképpen többéves kutatássorozatunk mindegyik fázisában külön hangsúllyal vizsgáltuk a megkérdezetteknek a jogi keretek iránti igényeit.

1997 nyarán a megkérdezettek túlnyomó többsége (80,1%) úgy vélekedett, hogy az erdélyi magyarság fennmaradásához és fejlôdéséhez kollektív jogok biztosítása szükséges ("hogy mint közösséget illessék meg jogok"), és csupán 9,8%-ot tett ki azok aránya, akik szerint elegendô az egyéni állampolgári jogok biztosítása.

Adataink szerint a kollektív jogok iránti igény az 1995-ös felmérés adataihoz képest 11,7%-kal nôtt. Akárcsak az 1995-ös eredmények, a jelen felmérés adatai is azt mutatják, hogy a kollektív jogokat az átlagnál magasabb arányban képviselik a tömbben élô megkérdezettek (86,8%) és az iskolázottabb rétegek (89,5%–84,5%), valamint a középkorosztály képviselôi (88,6%). Az egyéni jogok melletti álláspont továbbra is a dél-erdélyi/bánáti mintát (14,6%) és a legfiatalabb korosztályt (13,7%) jellemzi átlagon felül.

Az erdélyi magyarság (kollektív) jogainak intézményes biztosítékát jelentené az anyanyelvhasználat kiterjesztése a közigazgatásra és a joggyakorlatra ott, ahol a magyar lakosság aránya számottevô, az autonómia különbözô szintjeinek kiépítése, valamint az önálló magyar egyetem létrehozása. Ennek az intézményes keretnek a megvalósítása tételesen szerepel az RMDSZ programjában, és adataink szerint messzemenô támogatást élvez az erdélyi magyarság részérôl is.

Az alábbi táblázatban a szóban forgó intézményes keret támogatottságát mutatjuk be.

4. táblázat

Véleménye szerint mennyire fontos az erdélyi magyarság fennmaradásához...
(N=639)

nagyon
fontos

nem
nagyon fontos

egyáltalán nem
fontos

Az önálló magyar egyetem létrehozása

87,5

7,2

1,7

A magyar nyelv használata a hivatalokban

86,9

10,4

1,4

A magyar nyelv használata a joggyakorlatban

85,7

10,1

9,1

Az erdélyi magyarság kulturális autonómiája

81,4

9,1

1,3

Az erdélyi magyarság területi autonómiája

64,3

17,4

6,8

Az egyházi javak visszaszolgáltatása

83,0

9,4

2,6

A magyar iskolahálózat fejlesztése

97,2

1,9

0,3

Mint a 4. táblázat mutatja, a felsorolt kérdések vonatkozásában beszélhetünk egy átlagban 85%-os többségrôl, akik az említett intézményes keret megteremtését nagyon fontosnak tartják, és egy átlagosan 15%-ot kitevô csoportról, akik a felsoroltakat nem nagyon vagy egyáltalán nem tartják fontosnak.

Ebben a kontextusban az tûnik inkább megválaszolásra érdemesnek: milyen társadalmi csoportokra jellemzô ez utóbbi álláspont, azaz: melyek azok a csoportok/rétegek, amelyek a kevésbé támogató 15%-ot alkotják.

Adataink alapján azt mondhatjuk, hogy a teljes kérdéssorozat esetében – kivétel a kulturális autonómia és az egyházi ingatlanok visszaadására vonatkozó igény – a kevésbé támogatók legnagyobb arányban nagyvárosiak, felsôfokú iskolai végzettséggel rendelkezôk, valamint dél-erdélyi/bánáti megkérdezettek.

E tekintetben meglepô fejleménynek számít – és az elôzô fejezetekben is bemutatott eredményekkel némileg inkoherens –, hogy az értelmiségiek viszonyulása negatív irányba tér el az átlagtól éppen a kisebbségpolitikai szempontból kardinálisnak számító kérdéskörök vonatkozásában.

Az alábbi táblázat a felsôfokú iskolai végzettséggel rendelkezôk válaszait mutatja.

5. táblázat

Véleménye szerint mennyire fontos az erdélyi magyarság fennmaradásához...
(N=76)

nagyon fontos

nem
nagyon fontos

egyáltalán nem
fontos

Az önálló magyar egyetem létrehozása

79,8

19,0

0,0

a magyar nyelv használata a hivatalokban

78,6

19,0

2,4

A magyar nyelv használata a joggyakorlatban

77,4

21,4

1,2

Az erdélyi magyarság kulturális autonómiája

90,4

9,6

0,0

Az erdélyi magyarság területi autonómiája

44,6

32,5

6,0

Az egyházi javak visszaszolgáltatása

90,8

8,9

0,4

A magyar iskolahálózat fejlesztése

95,7

4,3

0,0

A táblázat adatai alapján azt mondhatjuk, hogy az erdélyi magyar értelmiség a többi társadalmi réteghez képest megosztottabb a szóban forgó kérdéskörök megítélésében. Ennek a differenciáltságnak csupán egyik vetületét világítja meg a politikai/jogi kérdések tekintetében kimutatható törésvonal. Legalább ilyen hangsúlyos a gazdasági differenciálódás is, nevezetesen az a folyamat, hogy a közösségi elkötelezettségû kisebbségi értelmiségi attitûd egyre veszít vonzásából.18 Az 1995-ben még "válságstábnak" nevezett erdélyi magyar értelmiségi csoportról ugyanis felmérésünk adatai alapján lemorzsolódni látszik egy magasabb jövedelmû, vállalkozóvá átalakult réteg.19

Az értelmiség egyfajta polarizációja a tárgyalt kérdések tekintetében ahhoz a már bemutatott adatsorhoz is kapcsolható, amely szerint az RMDSZ kormányzati részvételét érintô kérdésekben a leginkább mérsékelt és visszafogott viszonyulásokat a felsôfokú iskolai végzettségûek mutatták. Ez az óvatosabb viszonyulás nemcsak kompromisszumkészségre vagy annak hiányára utal, hanem rávilágít arra a szerepzavarra is, ami a hatalomban való részvétel és a (történelmileg kialakult) kisebbségi értelmiségi státus között feszül.

5. Záró gondolatok

A jelen részdokumentációban csupán az erdélyi magyarságnak a közélettel kapcsolatos értékorientációit elemeztük. Lévén kiragadott rész egy tágabb értelmezési keretbôl (hiszen a jelen tanulmányból kihagytuk a közéleti/politikai preferenciáknak a többi vizsgált értékdimenzióval való összefüggéseit), zárszóként az alábbi – csupán a bemutatott adatokkal kapcsolatos – szempontokat emeljük ki:

Kutatássorozatunk eredményei elsôsorban az erdélyi magyar közösség rétegzettségére és differenciálódási folyamataira hívják fel a figyelmet.

Noha politikai pluralizmus iránti igényt direkt módon nem regisztráltunk – az erdélyi magyarság az 1997-es adatok szerint is monolit szavazótáborként van jelen Románia belpolitikai életében és döntôen az "egységpolitika" hívének bizonyult –, az RMDSZ politikájának megítélése tekintetében megjelenô eltérések (valamint az ehhez kapcsolódó különbözô értékorientációk) nem zárják ki annak a lehetôségét, hogy az erdélyi magyarság politikai képviselete a belátható jövôben a közösség differenciáltságának mértékében pluralizálódjék.

Külön hangsúlyt érdemelnek az értelmiség differenciáltságát mutató adataink a kisebbségvédelemmel kapcsolatos kérdéskörök tekintetében. Adataink szerint ugyanis éppen az erdélyi értelmiség értékrendjében tapasztalt nagyfokú különbözôségek lehetnek katalizátorai az említett politikai pluralizálódásnak.

A román demokratizálódásba vetett bizakodás, a kormányzati részvétellel, valamint a kisebbségi érdekképviselettel kapcsolatos vélemények nagyon pozitív képet mutatnak (elsôsorban a többi kárpát-medencei régió adataival összevetve). Adataink mélyelemzése azonban arra is rávilágít, hogy a közelmúlt politikai folyamatainak elfogadása és "üdvözlése" nem jelenti egyben azt is, hogy az erdélyi magyar közösség legkülönbözôbb rétegei a jelenlegi szinten kívánnák stabilizálni kisebbségi jogaik érvényesítését. A közéleti szempontból aktívabbnak mondható alcsoportok értékrendje – hasonlóan a Felvidéken, Vajdaságban és Kárpátalján regisztrált véleményekhez – tartalmaz olyan, a közösségük fennmaradását és fejlôdését érintô további elemeket, amelyek meghaladják a jelenlegi keretek nyújtotta lehetôségeket.

Vizsgálatunk bemutatott részegységének összegzéseképpen magukból a regisztrált adatokból fogalmazódik meg a konklúzió: 1997 nyarán az erdélyi magyar közösség közéleti és politikai értékrendjét az "illúziók és a realitás" határmezsgyéjén találtuk (sokkal inkább, mint a többi vizsgált területen élô magyar kisebbségi közösségekét).

Kutatássorozatunk további fázisaira vár a feladat, hogy az elôhívott "pillanatfelvétel" kontúrjai mentén – úgyszintén a már kipróbált összehasonlító keretben – kövessük a különbözô határon túli magyar közösségek életviszonyainak és közéleti preferenciáinak további módosulásait.

Kétségtelen, hogy ennek a feladatnak mielôbbi elvégzése az erdélyi magyarság körében a leginkább aktuális és sürgetô.

—————————————

*© Balázs Ferenc Intézet 1997.

1 Módszertani összegzés:

Az adatfelvétel mind a négy határon túli régióban azonos idôszakban, 1997 júliusában történt.

Mintavételi módszerként úgynevezett kvótás mintaalakítási módszert használtunk. A kvótás mintavételi módszer lényege, hogy a statisztikai jellemzôk alapján – a vizsgált közösségek kisrégiók, településtípusok, nemek, életkorcsoportok és iskolai végzettség szerinti megoszlásai szerint – úgy választjuk ki a megkérdezetteket, hogy az említett jellemzôk eloszlása ugyanolyan legyen a mintában, mint az alapsokaságban.

Megjegyzés: Mivel a felsôfokú végzettséggel rendelkezôk aránya egyik határontúli magyar közösség körében sem haladja meg az 5%-ot – az erdélyi magyarság körében csupán 3,9% –, az eredeti mintában felülreprezentáltuk az értelmiségieket, hogy legyen kellô esetszám az értelmiségi csoport válaszainak értelmezéséhez. Az említett felülreprezentáltságból adódó mintaeltolódást utólagos súlyozási eljárással korrigáltuk.

A felmérés a Kárpát-medencében összesen 276 kutatási ponton zajlott, az erdélyi településminta a regionális megoszlásokat figyelembe véve, 57 településre terjedt ki.

A feldolgozásra került kérdôívek száma összesen 2091, ebbôl az erdélyi minta 639 érvényes esetszám.

Az interjúk minden kárpát-medencei magyar közösség körében – így Erdélyben is – azonos standard kérdôív alapján, a kiválasztott alanyok lakásán készültek.

2 Összehasonlító szociológiai kutatások a határon túli magyarság körében, Régiótanulmányok, kézirat, Balázs Ferenc Intézet 1997–1998.

3 Ezek között említhetjük a kétnyelvû feliratokról és a kisebbségek anyanyelvi oktatásáról szóló sürgôsségi kormányrendeleteket és a Magyar Konzulátus újranyitását Kolozsvárott.

4 A BFI 1994 óta végez évi periodicitással megismételt szociológiai felméréseket négy kárpát-medencei magyar közösség körében: Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján és Erdélyben.

5 Az RMDSZ ilyen fokú támogatottsága értelemszerûen nem ragadható ki abból az optimista közhangulatból, amely az RMDSZ kormányba lépését s még inkább a kisebbségek helyzetén javítani kívánó gyors intézkedéseket követte.

6 Megjegyezzük, hogy az RMDSZ támogatottsága az aktív szavazók körében az említett 93,2%-os átlagtól való kisebb mértékû, negatív irányú eltéréseket mutat a 35 év alattiak csoportjában (86,9%), a nagyvárosi válaszolók körében (86,4%) és a dél-erdélyi/bánáti régióban (84,9%).

7 Akár az általános életszervezési értékek szerinti metszetben, akár a nemzeti identitástípusok vonatkozásában vagy regionális különbözôségek mentén vizsgáljuk az RMDSZ szavazótáborát, differenciált és rétegzett társadalmi összképet kapunk (Vö. Szociológiai felmérés az erdélyi magyarság értékrendjérôl 1995, 1997, BFI)

8 Az aktív szavazók (akik biztosan vagy valószínûleg elmennének szavazni) aránya összesen 598 (41 megkérdezett nem szavazna).

9 A román államba vetett bizalom szignifikáns különbségeket mutat mind régiók, mind településtípus, mind pedig iskolai végzettség szerinti bontásban:

– Míg a dél-erdélyi/bánsági régióban a megkérdezettek 60%-a szerint a romániai magyarság jogainak kivívásában számíthat a román államra, addig ez az arány a tömbben 29,6%.

– A román államba vetett bizakodás a kisvárosokban élôk 52%-át, míg a nagyvárosi megkérdezetteknek csupán 21%-át jellemzi.

– Számít a román államra az általános iskolai végzettségûeknek 51%-a, az értelmiségieknek pedig mintegy 35%-a.

10 Nyitott kérdésben vizsgáltuk, nem voltak elôre megadott válaszok.

11 1997 júliusában azok között a politikusok között, akikben a megkérdezettek leginkább megbíztak, a legtöbben Frunda Györgyöt (17,6%), Markó Bélát (15,2%), Emil Constantinescu államfôt (14,3%) jelölték meg.

12 Az 1994-es felmérésrôl megjelent Sorbán Angella–Formanek Ferenc: Kelet-európai kisebbségi kényszerpálya. Magyarság és Európa 1994/10.

13 Az elmondottak miatt 1998 ôszére tervezett újabb kutatásunk során különös figyelmet szentelünk majd a bemutatott „feltétlenül optimista" elvárások összehasonlító vizsgálatának.

14 Beta=-0,110, Sig T=0,042

15 Beta=0,264, Sig. T=0,000

16 Az erdélyi magyar értelmiség értékrendjét kárpát-medencei összehasonlító keretben külön tanulmányban elemezzük.

17 A többi (felvidéki, vajdasági, kárpátaljai) határon túl élô magyar kisebbség tagjai a tárgyalt területeken életviszonyaik egyértelmû romlásáról számoltak be (mind 1995-ben, mind 1997-ben).

18 Erre már utaltunk az általános közéleti érdeklôdést bemutató részben, azzal a megállapítással, hogy a kisebbségi problémáktól való elfordulás az értelmiségiek körében is hangsúlyos: adataink szerint a közéleti aktivitásról lemorzsolódni látszik az (eleddig „részt vevô") értelmiség mintegy 10%-a.

19 A kérdéskörrel kapcsolatban lásd Sorbán Angella: Értelmiségiek az RMDSZ-rôl. Korunk 1993/3; Sorbán Angella–Dobos Ferenc: Szociológiai kutatás az erdélyi magyarság értékrendjérôl. BFI 1995 (kézirat).


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék