magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» III. ÉVFOLYAM - 1997. 1-2. (7-8.) SZÁM - Kisebbségi törvények
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Szôcs Géza

Törvénytervezet a nemzeti, etnikai, nyelvi
közösségekrôl és az ezekhez tartozó
személyekrôl

Kiegészítô javaslatok
Románia alkotmányos téziseihez 1

A számbeli kisebbségben élô nemzeti, etnikai és nyelvi közösségek alapvetô jogai:

I. Az identitáshoz való jog

1. A nemzeti, etnikai és nyelvi identitáshoz való jog alapvetô emberi jog.

2. Minden román állampolgárnak szuverén és elidegeníthetetlen személyes joga az, hogy valamely többségi vagy kisebbségi nemzeti, etnikai és nyelvi közösséghez (ez utóbbi a továbbiakban: kisebbségi közösség) tartozónak nyilvánítsa magát, mint ahogyan az is ugyanilyen joga, hogy többé ne tartsa magát az illetô közösséghez tartozónak.

3. A kisebbségi közösségeknek joguk van nemzeti, etnikai és nyelvi identitásuk meghatározására, és joguk van arra, hogy az állam ennek értelmében ismerje el ôket.

4. Az identitáshoz való jog magában foglalja a szülôföldhöz való jogot.

5. Az identitáshoz való jog magában foglalja a társadalmi élet minden területén a kisebbségi közösségnek saját nyelvéhez, hagyományaihoz, kultúrájához, szokásaihoz és történelmi jelvényeinek ismeretéhez való jogát, ezek megôrzését, használatát, népszerûsítését és továbbörökítését, a saját nyelv és kultúra csorbítatlan ápolását és gyakorlását.

II. A kisebbségi közösségek autonómiája

6. A kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek joguk van az általános törvényes feltételeknek megfelelôen magán- és politikai szervezetek keretében társulni, és joguk van az alább leírt feltételek mellett saját közjogi személyiséggel felruházott társadalmi, kulturális és tanügyi kérdésekben önállóan rendelkezô intézményeket létesíteni (a továbbiakban: mûködési autonómiák).

7. Az alábbi eljárási szabályoknak megfelelôen létrehozott kulturális, társadalmi és oktatási intézmények közjogi és magánjogi személyek. A közjogi személyiséget a parlament szavatolja az illetô intézmények vezetô szerveinek megalakítását követôen, a magánjogi személyiséget pedig az illetékes szervek a bejegyzés után.

8. A mûködési autonómiákat az érdekelt kisebbségi közösség az alábbiakban meghatározott számú tagból álló csoportja kezdeményezi a létesítendô mûködési autonómia jellegének meghatározásával (társa-dalmi, kulturális és oktatási vagy vegyes).

9. A létesítési kezdeményezés tudomásulvétele után a parlament kiírja a mûködési autonómia vezetô szervének – önkormányzatának megválasztását. E szerv tagjainak számát a következôk figyelembevételével állapítják meg:

a) az érintett kisebbségi közösséghez tartozó személyek száma;

b) az érintett közigazgatási-területi egységek vezetô szerveinek taglétszáma;

c) az illetô kisebbségi közösség vezetô szerveinek taglétszáma a mûködési autonómia kezdeményezésének idején. Abban az esetben, ha a kezdeményezési kérvényt kevesebb személy írta alá, mint az autonómia jövendô vezetôségének taglétszáma, a parlament kéri az aláírások kiegészítését.

10. A választások idôpontját megelôzôen azoknak a személyeknek, akik a választáson indulni kívánnak, be kell nyújtaniuk egy-egy ajánlólistát a kisebbségi közösség szavazati joggal rendelkezô, meghatározott számú tagjának támogató aláírásával.

a) Ezt a számot az elôzô tézisben feltüntetett adatoknak megfelelôen állapítják meg, figyelembe véve a választókerület lakosainak számát is a helyhatósági választások idôpontjában.

b) Az aláíráslistát a parlament által kijelölt választási bizottság ellenôrzi, amelyben kötelezô módon részt vesznek az illetô kisebbségi közösségek megbízottjai is.

11. A választókerületeket a helyhatósági választókerületeknek megfelelôen jelölik ki.

12. A mûködési autonómia esetében a választás általános, egyenlô, közvetlen és titkos szavazással történik. A szavazáson a kisebbségi közösségen belüli, választójoggal rendelkezô személyek vesznek részt. Azok a személyek tekinthetôk megválasztottnak, akik a választókerületben listavezetôként kerülnek ki.

13. A társadalmi, kulturális és oktatási téren kialakított mûködési autonómiák saját intézményeikkel és tagjaikkal szembeni hatáskörét csak az alkotmány korlátozhatja.

14. A mûködési autonómia választott vezetô szerve elfogadja az autonómia szervezeti szabályzatát.

a) A szervezeti szabályzat a közjogi személyiség elnyerésének elôfeltétele.

b) A szervezeti szabályzatot a parlament emeli törvényerôre.

c) A parlament nem vizsgálhatja a szervezeti szabályzat célszerûségét, hanem csak annak törvényességi ellenôrzésére szorítkozik.

15. A mûködési autonómiák pénzellátását közvetlenül a költségvetésbôl biztosítják. Az egykor a kisebbségi szervezetek tulajdonában volt és idôközben államosított kulturális, társadalmi és oktatási intézmények a megalakulás idôpontjától kezdve átmennek az autonómia tulajdonába magánjogi személyiségük megôrzésére. Ahol nem lehetséges az egykori helyzet természetbeni helyreállítása, az állam kártalanítja a jogfolytonosság helyreállítása alapján létrejött mûködési autonómiát.

16. A területi-közigazgatási egységek és a mûködési autonómiák közötti hatásköri konfliktusokat a bírói szervek oldják meg. Az Alkotmánybíróság ellenôrzi a mûködési autonómiák jogi aktusainak alkotmányát, anélkül hogy ezek célszerûségét vizsgálhatná.

III. A kisebbségi közösségek joga az információkhoz

17. A kisebbségi közösségeknek, valamint a hozzájuk tartozó állampolgári csoportoknak és természetes személyeknek joguk van anyanyelvükön hozzájutni minden olyan alapvetô információhoz, amely társadalmi, politikai, jogi, kulturális és nemzetközi helyzetükre vonatkozik, amennyiben az illetô nyelvben kialakult az ehhez szükséges fogalomrendszer és terminológia.

18. A méltányosság és az említett lehetôségek határain belül az állam köteles ezeket az információkat a romániai kisebbségi nyelveken biztosítani a tömegtájékoztatás minden csatornáján, a közéletben és a közintézményekben, attól függetlenül, hogy egy adott kisebbségi közösségnek vannak-e vagy nincsenek saját szervezetei és függetlenül a létezô szervezetek státusától. A szóban forgó információk biztosításáról, ennek módozatairól a nemzeti, etnikai és nyelvi közösségekre és az ezekhez tartozó személyekre vonatkozó törvény rendelkezik.

IV. A Nemzetiségi Minisztérium

Amíg a Romániában kisebbségben élô nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek nem alkotják meg a fenti tézisekben leírt közjogi személyiséggel rendelkezô funkcionális autonómiájukat, illetve nem hozzák létre ezek önkormányzatait, legalább addig az e kisebbségeket megilletô kollektív jogok biztosítására és megvalósításának elôsegítésére az állam végrehajtó hatalmának részeként, a többi minisztériummal egyenlô státusban létre kell hozni az Alkotmány elfogadása után 6 hónapon belül a Nemzetiségi Minisztériumot.

Törvénytervezet a nemzeti, etnikai, nyelvi
közösségekrôl és az ezekhez tartozó személyekrôl

Tekintettel arra, hogy hazánkban a román nép mellett más nemzeti és etnikai közösségek is léteznek, amelyek országunk politikai, társadalmi és kulturális pluralizmusának lényeges tényezôi,

kinyilvánítva, hogy ezek nemzetiségi és mûvelôdési sajátosságainak megôrzése és védelme gazdagítja egyrészt a román népet és kultúrát, másrészt az illetô közösségek kultúráját mint az európai kultúra szerves részét,

elismerve, hogy a nemzeti és kulturális identitáshoz való jog alapvetô emberi jog, amely mind a természetes személyeket, mind a kisebbségi nemzeti és etnikai közösségeket megilleti,

megállapítva, hogy a kisebbségben élô nemzeti és etnikai közösségek teljes jogegyenlôsége, a nemzeti és kulturális identitás korlátlan érvényesítése egyik biztosítékát képezi a békének és az európai politikai és társadalmi biztonságnak,

Románia parlamentje elfogadja a következô törvényt:

I. FEJEZET
Alapvetô rendelkezések

1. szakasz. Valamely nemzeti, etnikai vagy nyelvi közösséghez való tartozás elidegeníthetetlen és elvitathatatlan személyi jog.

Az állami szerveknek tilos a nemzeti vagy etnikai eredet kutatása, és tilos az egyes nemzeti, etnikai és nyelvi közösségekhez tartozó személyekrôl nyilvántartásokat vezetni.

Ilyen nyilvántartásokat csak valamely közösség vezethet, és csak a hozzá tartozó személyekrôl.

2. szakasz. Az állam védi a számbeli kisebbségben élô nemzeti, etnikai és nyelvi közösségeket (a továbbiakban: kisebbségi közösségek), valamint az ezekhez tartozó személyeket bármilyen diszkrimináció ellen, történjék ez származási, nemzeti, etnikai, nyelvi vagy vallási alapon, a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási, nevelési és oktatási élet területén.

Az állam büntetôjogilag elítél bármely nemzetiség, etnikum, faj elleni, valamint a nemzetiségi érzület elleni izgatást.

3. szakasz. Az állam köteles biztosítani minden politikai, gazdasági, jogi és társadalmi feltételt a kisebbségi közösségekhez tartozó személyek erôszakos asszimilációjának megakadályozására.

Ennek megfelelôen az állam tartózkodik bármely olyan intézkedés meghozatalától, amely az egyes övezetek vagy helységek etnikai összetételének mesterséges megváltoztatására irányulna.

Abban az esetben, ha egyes állami gazdasági beruházások azt eredményeznék, hogy az etnikai térkép változna, az állami szerveknek kötelessége kikérni az érintett kisebbségek politikai és társadalmi szervezeteinek hozzájárulását, ilyen szervezetek hiányában pedig a kisebbségi parlamenti ügyvéd hozzájárulását.

II. FEJEZET
A nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek kollektív jogai

4. szakasz. A nemzeti, etnikai vagy nyelvi önazonossághoz való jog nemcsak a személyeket, hanem a kisebbségben élô nemzeti, etnikai vagy nyelvi közösségeket is megilleti. Ezeknek joguk van ilyen minôségük állami elismeréséhez is. E jog érvényesítése érdekében a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségeknek joguk van:

– közjogi személyiséggel rendelkezô szervezeteket (köztestületeket) alakítani a társadalmi, kulturális, nevelési és oktatási, gazdasági és szociális tevékenység bármely területén, az alkotmányban és a vonatkozó törvényekben elôírt feltételek betartásával;

– bármilyen más szervezeteket alakítani az egyesülési jog keretei között, annak érdekében, hogy a kisebbségi közösségek megvédhessék érdekeiket és valóra válthassák a jelen törvényben felsorolt jogaikat.

(Megjegyzés: A jelen törvény alapján megalakított szervezetek minden más formai feltétel nélkül jogi személynek tekintendôk. A közjogi személyiséget az alkotmány biztosítja és a parlament elismeri, ennek joga pedig csak az alapszabályzat törvényességének ellenôrzésére korlátozódik, anélkül hogy azok megalakításának célszerûségét is vizsgálhatná.)

5. szakasz. A kisebbségi közösségeknek elidegeníthetetlen és alapvetô joguk nemzeti, etnikai, nyelvi, kulturális és történelmi identitásuk megôrzése, fejlesztése és továbbörökítése.

6. szakasz. A kisebbségi közösségeknek joguk van történelmi, kulturális és egyházi mûemlékeik, valamint az általuk hagyományosan lakott települések megôrzésére, ezek kulturális, építészeti gondozására és az etnográfiai sajátosságok megôrzésére.

7. szakasz. A kisebbségi közösségeknek joguk van saját nemzeti, történelmi és kulturális hagyományaik megôrzésére, ápolására és korlátozásmentes népszerûsítésére.

8. szakasz. A kisebbségi közösségek törvényesen létesített szervezeteinek joguk van arra, hogy korlátlan kapcsolatokat tartsanak fenn olyan nemzetközi politikai, humanitárius és mûvelôdési szervezetekkel, amelyek célja az emberi jogok, a béke és a népek közötti megértés támogatása.

9. szakasz. A kisebbségi közösségeknek joguk van a minden fokú, anyanyelven történô oktatáshoz, az óvodától az egyetemi oktatásig, az összes igényelt szakon.

E jog gyakorlása és megvalósítása érdekében a kisebbségi közösségeknek joguk van az állami végrehajtó szervektôl függetlenül saját, bármilyen fokú oktatási intézményeket létrehozni és fenntartani, az egyetemeket is beleértve. Hasonlóképpen joguk van a saját közösségükbôl való adófizetôk arányának megfelelô anyagi támogatásra az állami költségvetésbôl, a jelen bekezdésben elôírt jogok magvalósítása céljából.

Az állam támogatja és megkönnyíti a románok kisebbségi nyelvû oktatását a vegyes lakosságú vidékeken.

10. szakasz. Mind a kisebbségi közösségekhez tartozó természetes személyeknek, mind a részüket képezô egyes csoportoknak joguk van anyanyelvük korlátlan használatára a közéletben, a politikai, gazdasági, kulturális élet területén, az oktatásban, az egyházi életben, valamint az államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. A hadseregben is megengedett az anyanyelv szabad használata az egymás közötti érintkezésben.

Az elsô bekezdésben elôírt jog gyakorlásának konkrét módozatait a politikai, parlamentáris, a helyi képviseleti és az állami közigazgatási szervek tevékenységében a jelen törvény IV. és V. fejezete írja elô.

11. szakasz. A kisebbségi közösségeknek joguk van saját pártokat alakítani és általuk is részt venni az ország politikai életében.

12. szakasz. A kisebbségi közösségeknek és a hozzájuk tartozó csoportoknak joguk van megfelelô képviseletre az állam törvényhozó szerveiben és a területi-közigazgatási egységek választott képviseleti szerveiben.

A törvényhozásban – amennyiben a Romániában hagyományos kétkamarás parlamenti rendszer marad fönn – az egyik házon belül a politikai elvnek kell érvényesülnie (a választásokon indult pártok eredményei alapján), a másik házon belül pedig a reprezentációs, korporatív elvnek: itt a garantált arányos képviselet érvényesül.

A területi önkormányzatok esetében:

– községi és városi szinten a listás és az egyéni választási rendszer kombinációja érvényesül;

– megyei szinten a listás rendszer;

Mindkét esetben a lakosság etnikai összetétele alapján kialakított optimális választókerületek szükségesek.

13. szakasz. Az állam biztosítékokkal köteles szolgálni a kisebbségi közösségeknek és az ezekhez tartozó személyeknek és csoportoknak az egyes tartományokból vagy helységekbôl máshova történô erôszakolt áttelepítéssel szemben.

14. szakasz. A kisebbségi közösségeknek vagy az ezekhez tartozó személyek egyes csoportjainak joguk van a lehetôségek függvényében állami támogatásra abból a célból, hogy származási helyükön biztosítsanak számukra munkahelyeket és létfeltételeket.

15. szakasz. A kisebbségi közösségeknek joguk van szervezett formában kapcsolatot tartani hasonló, más országokban létezô kisebbségi vagy többségi, nemzeti, etnikai vagy nyelvi közösségekkel, valamint ezek politikai, gazdasági, kulturális és vallási szervezeteivel.

A kisebbségi önkormányzatoknak, érdek- és jogvédelmi szervezeteiknek jogukban áll külföldi és nemzetközi szervezetekkel önálló kapcsolatot létesíteni.

Ugyancsak joguk van önálló kapcsolatot tartani bármely nemzeti vagy nemzetközi kisebbségvédelmi szervezettel.

16. szakasz. Az állam a szakminisztériumok költségvetésébôl biztosítja az 5, 6, 7, 8, 9, 12, 14, 15, 19, 21, 25–36, 37–40. szakaszokban elôírt jogok gyakorlását.

III. FEJEZET
A számbeli kisebbségben élô nemzeti, etnikai és nyelvi
közösségekhez tartozó személyek sajátos egyéni jogai

17. szakasz. Valamely nemzeti, etnikai és nyelvi közösséghez való tartozás kinyilvánításának joga alapvetô, elidegeníthetetlen és elvitathatatlan személyes jog.

Senki nem kötelezhetô arra, hogy kinyilvánítsa egy nemzeti, etnikai és nyelvi közösséghez való tartozását, vagy hogy kiváljon egy ilyen közösségbôl, hogy olyasmit tegyen vagy ne tegyen, amibôl kitûnik egy ilyen közösséghez való tartozása vagy abból való kiválása.

18. szakasz. Valamely kisebbségi nyelven történô általános vagy szakoktatás szabad megválasztása alapvetô emberi jog.

A lehetôségek függvényében az állam támogatja e jog más államban való gyakorlását, abban az esetben, ha erre Romániában nincs lehetôség.

19. szakasz. A kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek joguk van nevüket és személyi adataikat az anyakönyvbe és személyazonossági okmányba anyanyelvükön és annak megfelelô helyesírással bejegyeztetni, illetve anyanyelven és a hivatalos nyelven, ha az illetô közösség nem latin betûs ábécét használ.

20. szakasz. A kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek joguk van korlátozás nélkül kapcsolatokat fenntartani más országokban élô ugyanazon nemzetiségû, etnikumú, nyelvû vagy vallású társaikkal, valamint e kisebbségi vagy többségi közösségek törvényesen alakított szervezeteivel.

IV. FEJEZET
Általános biztosítékok

21. szakasz. Elôzetes panasztételi eljárás alkalmazható, ha egy tisztviselô korlátozza valamely állampolgár jogainak gyakorlását, vagy olyan helyzetet teremt, amely hátrányos az állampolgár számára, ennek nemzetiségi, etnikai vagy nyelvi hovatartozása miatt.

22. szakasz. A kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek joguk van személyesen megkeresni az emberi jogokat védô nemzetközi szervezeteket minden olyan esetben, amikor nemzeti, etnikai vagy nyelvi hovatartozásuk miatt megkülönböztetés éri ôket, vagy ha az állami hatóságok nem tartják tiszteletben a jelen törvényekben elôírt jogokat és már kimerítették az ügy megoldásának törvényes hazai lehetôségeit.

23. szakasz. Tilos a kisebbségi közösségektôl, az ilyen közösségekhez tartozó csoportoktól vagy természetes személyektôl az állam iránti hûségnyilatkozatot követelni.

24. szakasz. A jelen törvényben elôírt jogok gyakorlása nem lehet törvényellenes, nem irányulhat az állam szuverenitása és területi épsége ellen és nem sértheti harmadik személy jogait.

V. FEJEZET
Nyelvhasználat a közéletben és a politikai életben,
tekintettel a számbeli kisebbségben élô nemzeti,
etnikai és nyelvi közösségekre

25. szakasz. A törvényeket a kisebbségek nyelvén is közzéteszik. A kisebbségi közösségeket vagy az ilyen közösségekhez tartozó csoportokat és személyeket érintô más jogszabályokat az illetô kisebbség nyelvén is közzé kell tenni, amennyiben az illetô nyelvben kialakult fogalomrendszer és terminológia ezt lehetôvé teszi.

26. szakasz. A közigazgatási-területi egységek vezetô szervei által elfogadott jogszabályokat, valamint az ezek ülésein felvett jegyzôkönyveket a kisebbségek nyelvére is le kell fordítani, abban az esetben, ha ezt a képviselôk 15%-a kéri.

27. szakasz. A parlamentben, valamint a közigazgatási-területi egységek választott vezetô szerveiben a kisebbségi közösségek képviselôinek a viták során joguk van anyanyelvüket használni, ha ezt a szándékukat elôzôleg bejelentették. A fordítás ezen szervek feladata.

28. szakasz. A nyilvános politikai összejöveteleken bárkinek joga van anyanyelvén vagy bármely nyelven beszélni.

29. szakasz. Azokban a helységekben, ahol a kisebbségi közösségekhez tartozó lakosok részaránya meghaladja a 15%-ot, a közleményeket, falragaszokat és közérdekû feliratokat az illetô közösségek nyelvére is le kell fordítani és megfelelô módon közzétenni. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, amelyekben a kisebbségi közösségekhez tartozó lakosok száma eléri az elôzô bekezdésben elôírt részarányt, az illetô egység elnevezését két nyelven kell kiírni. A kisebbségi közösségek nyelvén megjelenô kiadványokban a közigazgatási-területi egységek elnevezését bármilyen nyelven használni lehet, a közösség tagjainak részarányától függetlenül.

Ugyanaz a kötelezettség áll fönn azon nagyobb területi-közigazgatási egységek esetében (pl. megyék), ahol a kisebbségi lakosság száma meghaladja a 3%-ot.

VI. FEJEZET
A kisebbségi nyelvek használata
a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban

30. szakasz. A kisebbségi közösségek által is lakott helységekben a közigazgatási szervekkel való kapcsolatokban az anyanyelv használata minden szinten biztosított, írásban és szóban egyaránt.

Az a szerv vagy hivatal, amelyikhez egy természetes vagy jogi személy egy kisebbségi közösség nyelvén fordul, köteles törvényes határidôn belül ugyanazon a nyelven válaszolni.

Azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol a kisebbségi közösség tagjainak részaránya eléri a 29. szakaszban elôírtat, az államnak kötelessége a részaránynak megfelelô számú olyan tisztviselôt biztosítani, aki ismeri az illetô kisebbségi közösség nyelvét.

31. szakasz. Azokban a közigazgatási-területi egységekben, ahol a kisebbségi közösség tagjainak részaránya eléri a 29. szakaszban elôírtat, az államnak kötelessége az igazságszolgáltatásban is a részaránynak megfelelô számú, az illetô kisebbség nyelvét ismerô tisztviselôt biztosítani.

32. szakasz. A 30. és 31. szakasz elôírásainak megvalósítása érdekében az említett állásokba prioritással az illetô kisebbségi közösség nyelvét jól beszélô személyeket alkalmaznak.

33. szakasz. Az igazságszolgáltatási eljárás folyamán a kisebbségi közösségekhez tartozó személyeknek korlátlan joguk van anyanyelvüket használni, mind közvetlenül, mind a Polgári Eljárási Törvénykönyvben elôírt módon.

34. szakasz. Büntetô ügyekben, mind a nyomozás, mind a bármilyen fokú bírói eljárás során az államnak kötelessége tolmácsot biztosítani.

35. szakasz. Abban az esetben, ha a közösségi és bírósági okiratok nem fordíthatók le valamely kisebbségi közösség nyelvére, az illetô szerveknek kérésre kötelességük az ügyre vonatkozó lényeges tájékoztatást az ügyfél anyanyelvén annak tudomására hozni és megmagyarázni.

36. szakasz. A közigazgatási-területi egységek kijelölésekor tekintettel kell lenni valamely kisebbségi nyelv területi elterjedésére, ki kell kérni az illetô területen élô kisebbségi közösségek és a kisebbségek parlamenti ügyvédjének véleményét.

Valamely község közigazgatási hovatartozásának kijelöléséhez az illetô község opciója és annak az érintett másik félnek a beleegyezése szükséges, amelynek számára a hozzá való csatlakozás új helyzetet teremt.

VII. FEJEZET
A kisebbségi közösségekhez tartozó személyek
névhasználatára vonatkozó rendelkezések

37. szakasz. A név bejegyzése az anyakönyvbe és a személyazonossági igazolványba az anyanyelv szerinti és nyelvi halyesírási formáknak megfelelôen történik.

38. szakasz. Az anyanyelven – vagy ennek megfelelô helyesírással – való névbejegyzést, illetve az ilyen értelmû helyesbítéseket az anyakönyvben vagy személyazonossági igazolványban illetékmentes kérés alapján végzik.

Kiskorúak esetében a kérést törvényes képviselôik terjesztik elô.

39. szakasz. A kéréseket ahhoz a szervhez kell elôterjeszteni, amely az anyakönyvet ôrzi, illetve a kérelmezô lakhelyén személyazonossági igazolvány kibocsátására illetékes szervhez.

40. szakasz. Az érdekelt személy kifejezett kérésére az anyakönyvbe és a személyazonossági igazolványba nevét két nyelven is bejegyzik.

VIII. FEJEZET
A kisebbségek parlamenti ügyvédje

41. szakasz. A jelen törvényben elôírt jogok minél hatékonyabb védelme érdekében létrehozzuk a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek parlamenti ügyvédjének intézményét.

42. szakasz. A nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek ügyvédjét a parlament választja meg, saját mandátumát másfélszeresen meghaladó idôtartamra. Tevékenységét függetlenül, a törvény alapján végzi.

A nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségek ügyvédje:

a) A parlament tudomására hoz minden esetet, amikor az állami szervek, független szervezetek vagy magánszemélyek megsértik a jelen törvényben elôírt jogokat.

b) A kisebbségi közösséghez tartozó személyek sajátos egyéni jogainak megsértése esetén közbelép az illetékes hatóságoknál, amennyiben az ügy nem tartozik bírósági hatáskörbe.

c) Állást foglal minden, a kisebbségi közösségek ellen vagy az ezekhez tartozó csoportok ellen irányuló megkülönböztetéssel vagy sérelemmel szemben, amennyiben az ügy nem tartozik bírósági hatáskörbe.

IX. FEJEZET
Záró rendelkezés

43. szakasz. A jelen törvény érvénybe lépésekor hatályát veszti minden ellenkezô törvényes rendelkezés.

—————————————

1 Benyújtatott önálló képviselõi indítványként a Román Parlament Szenátusának az alkotmányozási folyamat elõkészítõ szakaszában, 1991-ben; a Szenátus Állandó Bizottsága nem tûzte sem a szakbizottság, sem a plénum napirendjére, így megvitatásra nem került.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék