magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 3. (21.) SZÁM - Szórványstratégia - nemzetstratégia
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Sorbán Angella

"Tanuljon románul a gyermek,
hogy jobban érvényesülhessen"

Az asszimiláció természetrajzához

A jelen tanulmány alapját egy empirikus kutatás képezi, mely az iskolaválasztás és asszimiláció tárgykörében 1996-ban készült Erdélyben, egy átfogó Kárpát-medencei összehasonlító vizsgálat részeként.1 A kutatást azzal a céllal terveztük meg és végeztük el, hogy a beolvadás sokrétû folyamatának olyan dimenziói nyerjenek megvilágítást, melyek a statisztikai számsorok mögött rejtve maradnak, a közvélekedés szintjén forgó sztereotípiák pedig elfedik, esetleg elferdítik. Fô irányát tekintve azt vizsgáltuk: milyen családi, kulturális, mentalitásbeli és mikroközösségi háttere van - a rendszerváltozás utáni években - a magyar nemzetiségû szülôk különféle beiskolázási gyakorlatainak, nevezetesen annak, hogy magyar, illetve román tannyelvû általános iskolát választanak-e gyermekeik számára; továbbá pedig, hogy miként jelenik meg az iskolaválasztás mint döntés az érvek/magyarázatok szintjén, és hogyan strukturálódik a különféle attitûdökben és identitásszerkezetekben.

Szükséges elôrebocsátani: a kutatást olyan településeken2 végeztük, ahol a szülôknek volt választási lehetôsége az általános iskola tannyelvének megválasztására, tehát a vizsgálatba bevont településeken a felmérés idôpontjában létezett mind magyar, mind pedig román tannyelvû általános iskolai oktatás (esetenként pedig német vagy angol nyelvû elemi szintû oktatás is). A mintát3 olyan magyar nemzetiségû (többségükben fiatal) szülôk alkották, akiknek volt általános iskoláskorú - I-VIII. osztályos - gyermekük/gyermekeik. A felmérés során Erdély különbözô településein összesen 523 magyar nemzetiségû szülôt kerestünk meg, ebbôl 324-en magyar tannyelvû, 199-en pedig román tannyelvû általános iskolába járatták gyermeküket/gyermekeiket. A kutatás adatainak feldolgozása és elemzése a két beiskolázási gyakorlatot követô csoport - magyar, illetve román tannyelvû iskolát választó szülôk - válaszainak összehasonlítására épül.

Empirikus vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy a (magyar nemzetiségû) szülôknek az iskola tannyelve mellett meghozott döntései "nem légüres térben születnek", hanem az esetek többségében köthetôk a családi háttérszerkezet különféle szociológiai jellemzôihez: a család típusához, a szülôk iskoláztatásának nyelvéhez, az iskoláztatás családi hagyományaihoz, az anyanyelv családon belüli használati értékéhez és presztízséhez, a szülôk társadalmi státusához, a család szûkebb informális (baráti, munkatársi) közösségeinek - "megtartó" vagy "lazító" - etnikai összetételéhez. Ezek az mikroszociológiai "alapok" - kutatásunk eredményei szerint - meghatározóbbak az iskolaválasztásban, mint egy-egy adott régió, esetleg település statisztikailag definiált/definiálható tömb, illetve szórvány jellege.4

Az alábbiakban az említett összefüggésekkel kapcsolatos fôbb következtetéseinket összegezzük:

1. Kutatásunk adatai elsôsorban a vegyes család és a román tannyelvû iskoláztatás "természetes" együtt járását mutatják Erdélyben: a mintákba bekerült, vegyes házasságban élô szülôk háromnegyede román tannyelvû iskolát választott gyermeké(i)nek. Eredményeink ugyanakkor a román tannyelvû iskolát választó magyar családok (mindkét szülô magyar nemzetiségû) magas arányára is felhívják a figyelmet: a román iskolát választó családok közül majdnem minden másodikban (45,2%) mindkét szülô magyar nemzetiségûnek vallotta magát. Bár - mint felmérésünk is megerôsíti - a magyar családokban a gyermekek román nyelven való iskoláztatása annál gyakoribb, minél magasabb a román lakosság aránya egy-egy településen/régióban, nem mondható el ugyanez fordítva, nevezetesen, hogy a vegyes családokban a magyar tannyelvû iskolaválasztás arányosan nône a magyar lakosság arányával a különbözô településeken/régiókban.

2. Az iskolaválasztást befolyásoló tényezôk között kiemelt szerepet kap a szülôk iskoláztatásának nyelve. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek számára választott iskola tannyelve erôs kapcsolatot mutat a szülôk iskoláinak tannyelvével, pontosabban fogalmazva: szignifikánsan magasabb arányban választanak gyermekeik számára román tannyelvû iskolát azok a szülôk, akik maguk is román tannyelvû iskolába jártak; akik pedig anyanyelven tanultak, a vélt/valós hátrányok ellenére is döntô többségükben magyar tannyelvû alapiskolába járatják gyermekeiket, legalább az alsóbb fokozatokon. Az iskola tannyelve így tendenciáját tekintve egyfajta "családi hagyományként" adódik át generációról generációra, mintegy újratermelve az iskoláztatás nyelvének használati értékét és presztízsét a családban, a szûkebb társas közegben, valamint a különbözô iskolai fokozatokon. Azok a megkérdezett szülôk, akik román nyelven végezték mind az általános, mind pedig a középiskolát 66,2%-ban gyermekeik számára is román tannyelvû iskolát választottak, azok pedig, akik mindkét fokozaton magyar nyelven tanultak, 78,0%-ban magyar tannyelvû általános iskolába járatják a gyermekeiket. Fontos adalék ugyanakkor, hogy azok a szülôk, akik csupán az általános iskolában tanultak magyarul, de a középiskolát már román nyelven végezték, gyermekeik beiskolázásakor már 51,0%-ban román tannyelvû iskola mellett döntöttek. Érdemes a szóban forgó folytonossággal kapcsolatban még megjegyezni: a felmérés idôpontjában a román tannyelvû általános iskolába járó magyar vagy vegyes családból származó gyermekek egyharmada (32,7%) magyar nyelven kezdte a tanulást (óvoda, I-IV. osztály), majd ezek elvégzése után íratták át ôket román tagozatra. Ám a magyar nyelvû kezdés, majd a román tagozatra való átíratás mint gyakorlat, azokat a szülôket jellemzi alapvetôen, akik maguk is magyar nyelven tanultak legalább az alsóbb fokozatokon.

3. A román tannyelvû iskola a kisebbségi kulturális viszonyrendszerbôl való kilépés egyik lépcsôfoka. Kutatásunk eredményei bizonyítják, hogy ezt "természetszerûleg" újabb kilépési fokozatok követik, elsôsorban a családi nyelvhasználatban, valamint a kisközösségek, referenciacsoportok szintjén. Adataink szerint a román tannyelvû iskolát választó családok közel kétharmadának esetében a családi kommunikáció nyelve a "kevert nyelv". A magyar nyelv térvesztése különösen szemléletes, ha azt vizsgáljuk, milyen nyelven beszélnek egymás között azok a gyermekek (testvérek), akik mindkét részrôl magyar származásúak és román tannyelvû iskolába járnak: 57,1% csak magyarul; 7,8% csak románul; 29,9% inkább magyarul, de románul is; 5,2% inkább románul, de magyarul is.

4. A vizsgált családok tágabb társas közegei, elsôsorban a baráti kör "megtartó" vagy "lazító" hatással van a szülôk identitására, és ez az informális közeg közvetve befolyásolja az iskolaválasztást. Ki kell emelnünk, hogy a baráti kapcsolatokra vonatkozó adataink a kétféle iskolaválasztási gyakorlatot követô csoportot illetôen "külön etnikai köröket" mutatnak. Figyelemreméltó az is, hogy az etnikailag elkülönülô baráti körökön belül megmutatkozó "egymás felé való zártság" sokkal hangsúlyosabb azok körében, akik gyermekeiket magyar iskolába járatják, mint a román tannyelvû iskolát választó szülôk esetében. A magyar tannyelvû iskolát választó szülôk 69,5%-ánál a család közeli barátai kizárólag magyarok vagy inkább magyarok, 28,4% esetében kb. fele román, fele magyar arányú; a román tannyelvû iskolát választó szülôk ebbôl a szempontból "nyitottabb" baráti kapcsolatokkal rendelkeznek: 22,1%-nál a család barátai kizárólag románok vagy inkább románok, míg 51,3% esetében a baráti kör vegyes (kb. fele-fele arány). Még markánsabb elkülönülés mutatható ki, amennyiben a baráti köröket nem csak a gyermekek számára választott iskola tannyelve, hanem családtípus szerint is - magyar család, vegyes család - elemezzük: a magyar iskolát választó magyar családok és a román iskolát választó vegyes családok között, adataink szerint, alig van "átjárás". Ezek alapján elmondható, hogy a magyar iskolát választó szülôk esetében a kisközösségek, a szûkebb mikroközösségi kapcsolatok zárt etnikai jellege egyfelôl megtartó erôként mûködik és fontos szerepet játszik az identitás-megôrzésben, valamint a gyermekek identitásának alakításában, de azt is szükséges hangsúlyozni, hogy a zártság - kutatásunk tükrében - egyben feltétele is mindennek.

Amennyiben az iskolaválasztást - mint kutatásunk eredményei bizonyítják - alapvetôen a családi háttérszerkezet jellemzôi határozzák meg, joggal merül fel a kérdés: ebben az összefüggésben milyen jelentést és mekkora szerepet kap a közismert "jobb érvényesülés", mint magyarázat a román tannyelvû iskola mellett meghozott döntésekben? Milyen mértékben tényleges aspektusa a döntéseknek, vagy milyen mértékben jelenik meg általában véve a román tannyelvû iskolaválasztás egyfajta fedôneveként?

1. Az iskolaválasztás szempontjai

Az anyanyelvû, valamint a román tannyelvû iskola mellett (vagy ellen) felhozott érveket és magyarázatokat kutatásunk során többféle módon és metszetben vizsgáltuk: (a) egy attitûdskálával - melynek segítségével arra kerestük a választ, hogy a megkérdezett szülôk milyen mértékben értenek egyet az iskolaválasztást "közismerten" alátámasztó olyan kijelentésekkel mint: "az a fontos, hogy tanuljon románul a gyermek, hogy jobban érvényesülhessen", "az a fontos, hogy tanuljon az anyanyelvén és kötôdjék nemzeti kultúrájához" stb.; (b) nyitott kérdésekkel, ahol nem voltak elôre megadott válaszok, hanem a megkérdezettek saját megfogalmazásuk szerint, saját szavaikkal foglalhatták össze az iskolaválasztás fô szempontjait; (c) ún. kontrollkérdésekkel (pl. "ha újra dönteni lehetne, hasonlóan döntene-e vagy sem" stb.). Az adatelemzés során összevetettük a kapott válaszokat a családi háttér mikroszociológiai jellemzôivel, valamint a különféle magyarázatokat/véleményeket egymás között. Az adatok között mutatkozó belsô összefüggések jellemzôi (koherencia/inkoherencia) alapján arra lehet következtetni, hogy az esetek nagyobb részénél a "jobb érvényesülés" csupán a felszínen magyarázza a román tannyelvû iskolaválasztást, a mélyebb elemzés a már felvázolt "családi alapok" jelentôségét helyezi újólag elôtérbe.

Az anyanyelvû vagy többségi tannyelvû iskolaválasztás fô szempontjait mintegy "evidenciaként" alátámasztó kijelentésekbôl5 a megkérdezett szülôk körében két álláspont körvonalazódik:

1. Fontos, hogy a gyermek tanuljon az anyanyelvén, hogy kötôdjék nemzeti kultúrájához; az anyanyelven való tanulás feltétele az egészséges személyiségfejlôdésnek.

2. Fontos, hogy a gyermek megtanuljon jól románul, hogy ne legyenek a késôbbiekben beilleszkedési gondjai, ha románul tanul minden tantárgyat, jobban érvényesül az életben.

E kétfajta viszonyulás egy elsôdleges elemzési szinten valóban a döntések meghatározó elemeként jelenik meg, és erôs kapcsolatot mutat a kétféle iskolaválasztási gyakorlattal, függetlenül attól, hogy vegyes családról vagy magyar családról van-e szó.

Amennyiben viszont az iskolaválasztás mellett felhozott érveket, elônyöket és hátrányokat nyitott kérdéssel is vizsgáljuk - ahol a megkérdezett szülôk saját megfogalmazásaikkal összegezték választásuk fô szempontjait -, jóval árnyaltabb képet kapunk a döntések hátterérôl. Ez utóbbi válaszok között ugyanis a bemutatott "sztereotip" magyarázatoknál sokkal életközelibb, inkább a mindennapi élethez kapcsolódó szempontok és érvek dominálnak. Az alábbi táblázatban a nyitott kérdésre kapott válaszokat mutatjuk be.

 

1. táblázat

A választott tannyelvû iskola fô elônyei

N = 420

 

Százalék*

Milyen elônyei vannak román tannyelvû iskolának?

Könnyebben tudnak segíteni a szülôk a tanulásban

59,6

Könnyebb lesz majd a továbbtanulás

20,3

A gyermekek megtanulnak jól románul

18,3

A román iskolában kevesebb a tananyag

5,0

Magabiztosabb lesz, ha felnô

1,0

Milyen elônyei vannak a magyar tannyelvû iskolának?

Nem lesz gyökértelen, megtanulja a magyar nyelvet és irodalmat

69,4

Semmi különös, egyszerûen az természetes,
hogy a gyermek magyarul tanuljon

19,7

A gyermek jól érzi magát az iskolában

11,9

Megérti a tananyagot, nem magol

3,0

* Megjegyzés: A százalékok összege több mint 100%, ami abból adódik, hogy a szülôk esetenként több elônyt is felsoroltak.

Mint azt a táblázat szemlélteti, a román tannyelvû iskola elônyei között a legnagyobb arányban (59,6%) az szerepel, "hogy könnyebben tudnak segíteni a tanulásban a szülôk". Ez - adataink tükrében - természetesnek is mondható, hiszen a román tannyelvû iskolát választó szülôk egyharmada az általános iskolában is románul tanult, a felsôbb fokozatokat (szakiskola, posztliceális képzés, egyetem) pedig többségük román nyelven végezte,6 ugyanakkor több mint felük (54,8%) vegyes házasságban él (ezekben az esetekben értelemszerûen a másik szülô csak román nyelven segítheti gyermekeit a tanulásban).

Második helyen a "könnyebb lesz a továbbtanulás" érve jelenik meg a román tannyelvû iskola elônyei között (20,3%). Megjegyezzük, hogy a továbbtanulás a szülôk értelmezésében nem csak felsôfokú/egyetemi oktatást jelent, hanem középiskolát, valamint szakoktatást is, tekintve, hogy a megkérdezett szülôk jelentôs része nem kívánja gyermekét egyetemre járatni, hanem inkább arra voksol, hogy gyermeke tanuljon valamilyen szakmát (16,6%), esetleg elég, ha megszerzi az érettségi diplomát (13,0%).

A "könnyebb lesz a továbbtanulás" érvéhez kapcsolható, ám külön hangsúlyt érdemel a "megtanul jól románul" vélemény. Mint a táblázatból kiolvasható a román tannyelvû iskolát választó szülôk viszonylag kis hányada hozta fel ezt döntése melletti érvként (18,3%), ám ennél jóval magasabb arányban jelenik meg ennek a fordítottja a magyar tannyelvû iskolát választó szülôknél, mint a magyar iskola egyik alapvetô hátránya: a gyermeküket magyar iskolába járató megkérdezettek több mint egyharmada (35,4%) azon a véleményen van, hogy a gyermekek a magyar iskolában nem tanulják meg elég jól a román nyelvet, annak ellenére, hogy "a magyar iskolában túl sok a tananyag"(24,5%).

Következésképpen a többségi nyelv hatékony tanításának, valamint a magyar nyelv és kultúra színvonalas megismertetésének az egyensúlya - amint azt kutatásunk eredményei is alátámasztják - egyik alapvetô kihívása a kisebbségi oktatásnak a Kárpát-medence magyarlakta régióiban.

A választott iskola elônyei/hátrányai kapcsán még megjegyezzük: a román tannyelvû iskolát választó szülôk több mint háromnegyede (77,4%) úgy gondolja, hogy helyesen döntött - gyermekének nem fog hátrányára válni a választott iskola -, 18,2% pedig bizonytalan ebben. A magyar tannyelvû iskolát választó szülôk körében 68,5%-ot tesz ki azok aránya, akik határozottan úgy látják, hogy jól döntöttek, a bizonytalanok részaránya körükben a másik csoporthoz képest jóval alacsonyabb (6,0%), ám egynegyedük (24,5%) azt a véleményt képviseli, hogy vélt hátrányok ellenére is "gyermekének a magyar iskolában van a helye". Figyelemreméltó azonban, hogy mindkét álláspont - mind a határozott: "jól döntöttünk", mind pedig a bizonytalan - összefügg a megkérdezett szülôk iskoláinak tannyelvével: mindkét tannyelvû iskola vonatkozásában azok a szülôk biztosak "jó döntésükben", akik olyan tannyelvû iskolát választottak, amilyen nyelven maguk is tanultak az általános iskolában, és azok a szülôk bizonytalanabbak, akik a "másik nyelven" végezték ezt a fokozatot. A román tannyelvû iskolát választó, ám az általános iskolát magyar nyelven végzett szülôk egynegyede (24,5%) nem biztos abban, hogy helyes volt-e a román tannyelvû iskolaválasztás. A magyar tannyelvû iskolát választó szülôk esetében hasonló tendencia mutatkozik: azok körében, akik magyar nyelven végezték az általános iskolát csupán 2,2%-ot tesz ki a bizonytalanok aránya, míg azoknál, akik ezen a fokozaton románul tanultak, ez az arány 13,0%. Azok a szülôk pedig, akik úgy gondolják, hogy bár gyermeküknek hátrányára válik a magyar tannyelvû iskola, ám ennek ellenére is "ott a helye", 89,8%-ban magyar tannyelvû általános iskolába jártak.

Érdekes megvizsgálni a felvázoltak kapcsán azt is, hogy a megkérdezettek hogyan ítélik meg döntésüket utólag: ha újra dönteni lehetne, hasonlóan döntenének-e vagy sem? A döntések "újraértékelésére" vonatkozó válaszok ismételten azt mutatják, hogy a román tannyelvû iskolát választó szülôk nagyobb arányban bizonytalanok döntésükben, mint a másik csoport tagjai - eszerint amennyiben újra dönteni lehetne, közel egynegyedük nem biztos, hogy újra román tannyelvû iskolát választana -, és a bizonytalanság ebben ez esetben is azzal függ össze, hogy ezek a szülôk magyar tannyelvû általános iskolába jártak.7

Figyelmet érdemel továbbá, hogy a megkérdezett szülôk egy kisebb hányada egy új választás esetén a német/angol tannyelvû iskola mellett döntene és ez a potenciális választás hangsúlyosabban jellemzi azokat, akik jelenleg magyar tannyelvû általános iskolába járatják gyermekeiket.

2. táblázat

Ha újra választhatna,
milyen tannyelvû iskolába íratná gyermekét?

N = 523

 

I. alminta

(magyar tannyelvû
iskolaválasztás)

N = 324

II. alminta

(román tannyelvû
iskolaválasztás)

N = 199

Újra hasonlóan döntene

92,4

66,0

Most már inkább a "másik" tannyelvû iskolát választaná

1,2

10,0

Most már inkább a német/angol tannyelvû iskolát választaná

3,9

2,7

Nem tudja

2,2

21,0

Összesen

100

100

A döntések hátterének bemutatása kapcsán még szükséges elmondani, hogy megkérdezett szülôk nagyobb része egyáltalán nem tájékozott arról, hogy az adott településen a másik tannyelvû tagozaton/iskolá(k)ban milyen színvonalú az oktatás - a megkérdezettek 32,3%-ának "nincs összehasonlítási alapja", 23,1%-uk "nem tudja megítélni", hogy a választott tannyelvû iskolát véve alapul, a "másikban" milyen színvonalú az oktatás, és közel egynegyedük (23,9%) azon a véleményen van, hogy "semmilyen különbség nincs" egyik vagy másik tannyelvû tagozat/iskola javára. Eszerint az oktatás színvonala egyik vagy másik tannyelvû iskolában/tagozaton viszonylag kevéssé befolyásolja a döntéseket, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülôk eleve egyéb szempontok alapján választanak iskolát gyermekeik számára. Ám, ha ez így van, akkor az oktatás színvonalának zárójelbe tétele nem koherens a "jobb érvényesülés" érvével, hiszen értelemszerûen ez utóbbinak a feltétele a minél színvonalasabb iskola kellene hogy legyen, nem pedig általában véve a román tannyelvû iskola.

Felmérésünk eredményei az iskola tannyelve mellett meghozott döntés hátterét illetôen elsôsorban az általános iskola (I-VIII. osztály) meghatározó jellegére figyelmeztetnek. Ez az idôszak adataink tükrében nem csak azért nagy jelentôségû, mert a gyermekek egyik vagy másik nyelven alapmûveltséget szereznek, amire a továbbiak során építhetnek, hanem azért is, mert emellett ezekben az években egyfajta "iskoláztatási modellt" is elsajátítanak. Az esetek nagyobb részében a szülôk - mint kutatásunk eredményei bizonyítják - nem elsôsorban azért választanak román tannyelvû iskolát, "hogy jobban érvényesüljön a gyermek", hanem azért, mert a román iskola mellett meghozott döntés kapcsolódik a családi háttérhez, a család sajátos kulturális közegéhez, az iskoláztatás családi hagyományaihoz. A szülôk azon csoportjára vonatkozóan, akik annak jegyében hozták meg a román tannyelvû általános iskola melletti döntésüket, hogy gyermekeik jobb érvényesülését elôkészítsék, kutatásunk adatai alapján nagy valószínûséggel prognosztizálható, hogy unokáik is nagyobbrészt román tannyelvû iskolába fognak járni.

Az általános iskola meghatározó szerepérôl szólva még érdemes bemutatni az olvasási nyelvre vonatkozó adatainkat az I-VIII. osztályos gyermekek körében. Nagyon szemléletes, hogy a két különbözô tannyelvû iskolát látogató csoport nagy része nem nagyon, vagy egyáltalán nem olvas a "másik nyelven".

3. táblázat

Olvasás a gyermekek körében

N = 523

 

I. alminta

(magyar tannyelvû iskolaválasztás)

N = 324

II. alminta

(román tannyelvû
iskolaválasztás)

N = 199

Gyermeke(i) milyen gyakran olvasnak magyar nyelvû könyveket

Gyakran

80,0

17,1

Ritkán

15,1

34,7

Soha

4,9

48,2

Összesen

100

100

Gyermeke(i) milyen gyakran olvasnak román nyelvû könyveket

Gyakran

12,0

54,2

Ritkán

42,4

35,6

Soha

45,6

10,2

Összesen

100

100

A táblázatban bemutatott adatok alapján egyfelôl a magyar tannyelvû iskolába járó gyermekek magasabb olvasási mutatóját emelhetjük ki, másfelôl pedig a magyar nyelv egyértelmû térvesztését a román tannyelvû iskolát látogató magyar vagy a vegyes családból származó gyermekek körében. Ezek az eredmények egyben arra is figyelmeztetnek, hogy azoktól a fiataloktól, akik román tannyelvû általános iskolába jártak, és alig volt vagy egyáltalán nem volt kapcsolatuk a magyar nyelvvel és kultúrával, a késôbbiekben sem várható el, hogy visszaállítsák ennek értékét és presztízsét egy szûkebb/tágabb társas közegben, vagy hogy gyermekeiket magyar iskolába írassák, nem azért, mert a saját vagy gyermekeik jobb érvényesülését készítik elô, hanem azért, mert a magyar nyelvet és kultúrát nem ismerik eléggé.

2. Az alkalmazkodás fokozatairól

A beiskolázási gyakorlatok leírásakor nem kerülhetjük meg, hogy külön szóljunk egy, az adatok feldolgozása során megfigyelt jelenségrôl, ami abból adódott, hogy egyes adatok között - így a román tannyelvû iskolaválasztás, valamint az ennek kapcsán megfogalmazott vélemények - ellentmondások lelhetôk fel.

Ilyen inkoherenciára utalnak elôször is azok a válaszok, amelyeket a megkeresett szülôk részérôl arra a kérdésre kaptunk: milyen mértékben akadálya az érvényesülésnek Romániában az, ha az ember magyar? A két iskolaválasztási gyakorlatot követô csoport válaszai ugyanis eltérnek egymástól a kérdés megítélésében, mégpedig oly módon, hogy azok a szülôk, akik román tannyelvû iskolát választottak gyermekeik számára, szignifikánsan magasabb arányban képviselik azt az álláspontot, miszerint kevéssé, vagy egyáltalán nem akadálya az érvényesülésnek a "magyarsághoz való tartozás", mint azok, akik magyar tannyelvû iskolába járatják a gyermekeiket (4. táblázat).

Adódik a kérdés: ha nem akadálya az érvényesülésnek az, hogy az ember magyar, akkor miért kell a gyermeket román tannyelvû iskolába járatni? Különösen, ha van a településen magyar tannyelvû iskola/tagozat is? Vagy azzal a feltétellel nem akadálya, ha a magyar nemzetiségû gyermekek román tannyelvû iskolába járnak, következésképpen - mint a fentebb bemutatott adatok bizonyítják - többnyire román vagy kevert nyelven beszélnek és alig, vagy egyáltalán nem kerülnek kapcsolatba a magyar kultúrával? Ez utóbbi esetben azonban mit jelent számukra a magyarsághoz való tartozás?

4. táblázat

Milyen mértékben akadálya az érvényesülésnek Romániában, ha az ember magyar?

N=523

 

I. alminta

(magyar tannyelvû
iskolaválasztás)

N = 324

II. alminta

(román tannyelvû
iskolaválasztás)

N = 199

Nagyon nagy mértékben

5,8

8,0

Inkább igen

36,8

24,0

Inkább nem

37,0

34,2

Egyáltalán nem

7,4

18,4

Nem tudja

13,0

15,3

Összesen

100

100

A kérdés tovább bonyolódik, amennyiben ezt az adatsort régiók szerint8 is vizsgáljuk; a regionális bontásban jelentkezô hangsúlyeltolódások külön figyelmet érdemelnek (5. táblázat). Az adatok azt mutatják, hogy azokban a megyékben, ahol a magyarság tömbben/többségben él, és a magyar nemzetiségû tanulóknak viszonylag kis hányada látogat román tannyelvû iskolát (Hargita, Kovászna, Maros megye), a román iskolát választó szülôk az átlaghoz képest is, különösen pedig a magyar tannyelvû iskolát választók csoportjához képest kiugróan magas arányban képviselik azt a véleményt, miszerint a magyarsághoz való tartozás egyáltalán nem jelent akadályt az érvényesülésben. Ez rendben is lenne, ám akkor miért jár a gyermek román tannyelvû általános iskolába?

Ugyanúgy elgondolkodtatóak a szórványmegyékben kapott válaszok is: itt a két "szélsô" álláspontot képviselôk aránya érdemel figyelmet, nevezetesen, hogy a magyarsághoz való tartozás "nagyon nagy mértékben akadálya az érvényesülésnek" (15,7%), valamint, hogy ez "egyáltalán nem akadály" (15,7%).

Újabb kérdés: hogyan magyarázhatóak ezek a hangsúlyeltolódások?

5. táblázat

Milyen mértékben akadálya az érvényesülésnek Romániában, ha az ember magyar?

N = 523

 

1. régió

(Hargita, Kovászna,

Maros megye)

N = 177

2. régió

(Bihar, Kolozs, Szatmár, Szilágy,
Fehér megye)

N = 173

3. régió

(Arad, Hunyad, Máramaros, Szeben, Beszterce-Naszód
és Temes megye)

N = 173

 

Magyar iskola

Román iskola

Magyar

iskola

Román

iskola

Magyar

iskola

Román

iskola

Nagyon nagy mértékben

3,4

1,7

3,8

6,0

7,9

15,7

Inkább igen

28,4

11,9

47,2

40,3

34,7

20,0

Inkább nem

41,4

40,7

33,0

26,9

40,6

32,9

Egyáltalán nem

9,5

23,7

6,6

11,9

8,9

15,7

Nem tudja

17,2

22,0

9,4

14,9

7,9

15,7

Összesen

100

100

100

100

100

100

Hasonlóan ellentmondást rejtenek felmérésünk azon eredményei is, melyek a beolvadás mértékének észlelésére, megítélésére vonatkoznak a megkérdezett szülôk körében. Érdekes, hogy a román tannyelvû iskolát választó szülôk kedvezôbbnek ítélik meg a magyar kisebbség helyzetét a beolvadás vonatkozásában, mint azok, akik gyermekeiket magyar tannyelvû iskolába járatják. A magyar iskolát választó szülôknek mindössze 16,4%-a véli úgy, hogy a magyarság beolvadása jelenleg kismértékû, míg a román iskolát választók körében ezt az álláspontot 25,4% képviseli.9 Sôt, az áltagosnál derûlátóbbnak mutatkoznak a szóban forgó kérdés kapcsán azok a megkérdezettek, akik maguk is román tannyelvû általános iskolába jártak, csakúgy, mint azok, akik vegyes házasságban élnek.

Adódik a másik kérdés: miként értelmezhetô egy ilyen jellegû különbség?

A felvázolt kérdéseket egyszerû lenne megmagyarázni egy mûködô és valóságos "multikulturális modell" mentén, ám véleményünk szerint ezek az ellentmondások sokkal inkább a kognitív disszonancia10 jelenséggel vonhatók párhuzamba. Ennek lényege az, hogy az emberek erôs késztetést éreznek arra, hogy egyensúly, belsô konzisztencia legyen értékeik, gondolataik (kognícióik), valamint viselkedésük, cselekvéseik között. Amennyiben a vélekedések, értékek, gondolatok nincsenek összhangban egymással, vagy inkoherencia van a kogníciók és a viselkedések/cselekvések között, feszültségérzést élnek meg, és erôs motivációt éreznek arra, hogy valami módon ezt csökkentsék, vagyis az egyensúlyt helyreállítsák. Ez a helyreállítás leggyakrabban nem racionális/logikai, hanem sokkal inkább érzelmi töltetû. Így tehát elsôsorban nem az érdekli ôket, hogy konzekvensek legyenek, hanem az, hogy úgy érezzék, hogy azok.

Annak az álláspontnak a hangsúlyosabb képviselete, miszerint nem akadálya az érvényesülésnek a magyarsághoz való tartozás, éppen azok részérôl, akik a "jobb érvényesülés" jegyében lemondanak a magyar iskoláról, ugyanakkor a beolvadási folyamat kedvezôbb megítélése azok körében, akik a leginkább érintettek a folyamatban, véleményünk szerint az említett egyensúlyelmélettel magyarázható.

Ezek a (kedvezôbb) vélemények nem koherensek a román tannyelvû iskolaválasztással, ám koherensek a bensôbb értékekkel, kogníciókkal, a személyiség lelki integritásával, amelynek egyik pillére a természetes viszonyulás az anyanyelvhez és az anyanyelvû kultúrához.

Ezt támasztja alá, hogy a szóban forgó disszonancia jelenség bár általában megfigyelhetô a román tannyelvû iskolát választó szülôknél, mégis a leginkább jellemzônek abban a régióban mondható, ahol a magyarság nagy számban él. Ebben a térségben a magyar nemzetiségû szülôk részérôl a román tannyelvû iskolaválasztás - a társuló magyarázatokkal, inkoherenciákkal és kísérôjelenségekkel együtt - a többségi nemzethez, nyelvhez, kultúrához való alkalmazkodás egyik fokozatának természetét körvonalazza.

Ám azok az adatok, miszerint a szórványmegyékben a hangsúly a viselkedés - az, hogy román tannyelvû iskolát választanak a gyermekek számára -, és az ehhez társuló vélemények - "nagyon nagy mértékben akadálya az érvényesülésnek az, ha az ember magyar" - közötti koherencia felé tolódik el, az alkalmazkodásnak már egy másik fokozatát világítják meg, nevezetesen, amikor a többségi tannyelvû iskolaválasztás egyre inkább összhangba kerül a bensôbb kogníciókkal, a gyermek pedig nem azért jár román tannyelvû iskolába, hogy jobban érvényesülhessen, hanem azért mert így "természetes".

Irodalom

1. Bodó Barna (szerk.): Jelen és jövô a szórványkutatásban. Szórvány Alapítvány, Temesvár, 1996.

2. Erôs Ferenc (szerk.): Azonosság és különbözôség. Scientia Humana, Budapest 1996.

3. Sorbán Angella-Dobos Ferenc: Szociológiai felmérés a határon túl élô magyar közösségek körében az asszimiláció folyamatairól - Erdély. In: Magyar Kisebbség 1997/3-4. sz.

4. Sorbán Angella: Iskola és asszimiláció. BFI-ETM 1997 (kézirat).

 

------------------------------------

1 A kutatás a Balázs Ferenc Intézet (Budapest) koordinálásával négy Kárpát-medencei régióban - Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken és a Vajdaságban - azonos módszertan és kérdôív alapján, összehasonlító keretben, 1996 novemberében készült. Kutatásunk csak az általános iskola - I-VIII. osztály - tannyelvének megválasztására terjedt ki.

2 Erdélyben a vizsgálat összesen 34 települést fogott át, ebbôl 7 nagyváros, 14 kisváros és 13 község/falu. A településminta kialakításánál figyelembe vettük a magyar nemzetiségû tanulók beiskolázására vonatkozó kimutatásokat. Eszerint Romániában a magyar nemzetiségû tanulóknak kb. egynegyede látogat román tannyelvû iskolát, ám ez átlag eltérô arányokat fed egyfelôl iskolai fokozatok szerint, másfelôl pedig regionális bontásban.

3 A megkérdezett magyar nemzetiségû szülôket hólabda (görgetett minta) módszerével választottuk ki. A módszer lényege, hogy minden megkérdezett személytôl ajánlást kérünk újabb megkereshetô személyre. A mintaalakítás során alapvetô szempont volt, hogy kb. egyforma esetszámmal legyenek képviselve minden "oktatási régióban" a magyar, illetve a román tannyelvû iskolát választó szülôk (nem arányos mintaalakítás). Az adatfelvétel során azonban némileg "torzult" a minta. Ennek oka, hogy a román tannyelvû iskolát választó szülôk körében elég magas volt a válaszmegtagadók aránya (20-25%). A többgyermekes családoknál, amennyiben ezek eltérô tannyelvû iskolába jártak, a legkisebb iskolás korú gyermek iskolájának tannyelvét vettük figyelembe (tehát eszerint került az adott szülô egyik vagy másik almintába).

4 A kutatás módszertanáról és Erdélyre vonatkozó eredményeirôl már megjelent egy részletes tanulmány a Magyar Kisebbség 1997/3-4. számában.

5 A szóban forgó kijelentésekkel való egyetértést/elutasítást a Likert-féle skálával (5 fokozatú skála) mértük. Az adatokat faktoranalízissel (fôkomponens-elemzés), valamint klaszteranalízissel (Quik cluster eljárás) is elemeztük.

6 A román tannyelvû iskolát választó szülôk iskoláinak tannyelve a felsôbb fokozatokon a következô megoszlásokat mutatja: a szakiskolát végzettek 90,2%-a, a középiskolát végzettek 62,5%-a, az egyetemet végzetteknek pedig 92,5%-a román nyelven tanult ezeken a fokozatokon.

7 A román tannyelvû iskolát választó, ám az általános iskolát magyarul végzett szülôk 24,9%-a bizonytalan volt abban, hogy ha újra döntenie kellene, hasonlóan döntene-e vagy sem.

8 Az ún. "oktatási régiók"-ról van szó. A statisztikai adatok alapján három "oktatási régió" (megyecsoportot) különíthetô el: (1.) amelyekben a román tannyelvû iskolát látogató magyar nemzetiségû tanulók aránya nem haladja meg a 10%-ot, (2.) amelyekben ez az arány 10-50% között van, és (3.) amelyekben a magyar nemzetiségû tanulók több mint a fele román tannyelvû iskolát látogat.

9 Ennek kapcsán megjegyezzük, hogy a román tannyelvû iskolát választó szülôk közel egyharmada (29,4%) "nem tudta megítélni" a beolvadási folyamat mértékét, a magyar iskolát választók csoportjában ez az arány 9,6%-ot tesz ki.

10 Az említett egyensúly-elméletet Leon Festinger amerikai pszichológus dolgozta ki.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék