magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 2. (20.) SZÁM - Romániai magyar magánegyetem
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Székely István

Értelmezési keret az erdélyi magyar egyetem kérdéséhez, különös tekintettel annak demográfiai összetevôire*

Az erdélyi magyar tudományegyetem kérdése a közvélemény számára az 1989 utáni idôszak talán legfontosabb tétje. A közvélemény-kutatásokból egyértelmûen kiderült, hogy a lakosság az értékprioritások szintjén - az etnikai jelleget is hordozó kérdések közül - elsôsorban az anyanyelvû oktatást, és ezen belül a magyar egyetem/Bolyai Tudományegyetem visszaállítását támogatja. Az egyetemet a szimbolikus szférában betöltött súlya, valamint megszûnésének körülményei alkalmassá tették arra, hogy ideológiai töltettel társulva a kommunista diktatúra összeomlását követô "kárpótlás" jelképe legyen. Az értelmiségi elit az egyetem kérdését tovább sarkította: ha sikerül visszaállítani a Bolyai Tudományegyetemet, lényegében "megoldottuk" az anyanyelvû oktatás kérdését; ha nem sikerül, akkor nem rendelkezünk teljes oktatási struktúrával1, aminek következtében a közoktatásban meglevô pozícióink is megrendülnek, mivel a szülôk román iskolába íratják gyermekeiket, a magyar oktatás pedig fokozatosan felszámolódik. Jelenleg az erdélyi magyar egyetem léte a magyar lakosság otthonosságérzetének egyik legfontosabb eleme.2

A kérdés szimbolikus térben tettenérhetô jellemzôit azért tartom fontosnak, mivel véleményem szerint a létrehozandó egyetem esetében két, egymást csak részben fedô egyetemkoncepciót kell összeegyeztetni. Az elsô megfogalmazás azé az egyetemé, amirôl beszélni szoktunk, azé a valamié, amit tulajdonképpen az elmúlt évtizedek jogsérelmeinek egyik gyûjtôfogalmává tettünk: a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, annak Farkas utcai fô épülete, esetleg az egykori Regnum Marianum. Ez részben pótolható egy zöldmezôs, domb tetején álló presztízsberuházással, egy campusszal, amihez minden évben hozzáteszünk egy épületszárnyat, ahová magyar fiatalok járnak és mutatja a Duna Televízió. A másik egyetem egy olyan felsôoktatási hálózat, amely integrálja a meglévô - nem állami - felsôfokú oktatási intézményeket; figyelembe veszi az erdélyi magyar társadalom földrajzi tagolódását, annak regionális sajátosságait; megfelel a társadalomépítés szempontjainak, valamint kiszolgálja a munkaerôpiac igényeit.

Erdély magyar népessége földrajzi elhelyezkedését tekintve a Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely-Csíkszereda-Kézdivásárhely tengely mentén három olyan nagyobb régióra osztható, amely mindegyike interetnikus szempontból eltérô élethelyzeteket, közgondolkozásokat - sajátos identitást hordoz.3 Véleményem szerint mindhárom régió saját felsôoktatási intézményt igényel.4 E három régió azonban eltérô igényeket fogalmaz meg egy létrehozandó felsôoktatási intézettel kapcsolatban, illetve más-más befogadó közeget jelent.

A Partium régió (Bánságot is beleértve) Erdély nyugati, valamint északnyugati megyéibôl tevôdik össze. A régióban az 1992-es népszámlálás adatai szerint a romániai magyarok körülbelül egyharmada (kb. 517 ezer személy, 31,8%) található. A térségben a magyar lakosság interetnikus környezetben él. Bihar és Szatmár megyék jelentôs részén, Szilágy megye nyugati, északnyugati felében számbeli többséget alkot, ezek a területek egy határ menti összefüggô tömböt képeznek. A tömb "fellazítása" a húszas évek telepesfalvaival kezdôdött, majd több évtizedes következetes népesedéspolitika eredményeként kialakult a mai mozaikszerû interetnikus környezet. Az etnikai tömb határán túl, Arad megye egyes részein a magyar népesség kisebb szigetekben többségben él, azonban Temes és Krassó-Szörény megyékben szórványhelyzetben található.

Partium sajátossága a "kifele"-fordulás, a minden szempontból Magyarország irányába történô igazodás. A magyarországi tömegkommunikációs csatornák vételének lehetôsége az ottani értékrend közvetítését, az erre épülô gondolkozásmódok, magatartásminták, fogyasztói szokások átvételét eredményezték. A régióban nagyon erôs a kivándorlási hajlandóság5, a kivándorlók igen jelentôs része ebbôl a térségbôl kerül ki. A felsôoktatás szempontjából egyre kevésbé jelent gravitációs központot Kolozsvár, inkább Debrecen, Nyíregyháza és Szeged tölti be ezt a szerepet. Egyre több fiatal már a középiskolai tanulmányait is Magyarországon végzi. A régióban - elsôsorban Nagyváradon és Temesvárott - jelentôs számú magyar fiatal tanul román tannyelvû állami vagy magánegyetemeken.

A térség etnikailag összefüggô tömbjének szélén található Nagyvárad, ahol a meglévô Sulyok István Református Fôiskolát/Partiumi Keresztény Egyetemet fel lehetne fejleszteni a régió igényeit kiszolgáló felsôoktatási intézményé. Alapvetô célként a régió szükségleteinek biztosítását, a magyarországi egyetemre készülôk otthon tartását, valamint a román tannyelvû felsôoktatási intézményeken tanulók bevonását lehetne megfogalmazni.

A romániai magyar lakosság keleti tömbjét - Székelyföldet - Hargita, Kovászna, és Maros megye alkotja, a térséghez tartozik Brassó megye is. A régióban a romániai magyarok valamivel kevesebb, mint fele6 él (kb. 787 ezer személy, 48,5%), közülük 700 ezer egy olyan összefüggô tömböt alkotva, ahol etnikai arányuk 90% feletti. A hetvenes évekkel kezdôdô erôltetett iparosítás alkalmat nyújtott román nemzetiségû személyek mesterséges betelepítésére, azonban ez csak a városokat érintette. Az 1989-es történések után betelepedésük leállt, sôt, jelentôs mértékû visszaáramlás tapasztalható, amit a hatóságok újabban katonaság és rendôrség telepítésével kívánnak egyensúlyozni.

A térséget - talán az etnikai tömb szélén elhelyezkedô Marosvásárhelyt leszámítva - a bezárkózás, a befele fordulás jellemzi. Ezt a kilencvenes évektôl a magyarországi vendégmunka valamelyest árnyalja. Székelyföld foglalkozási szerkezetében túlsúlyos a mezôgazdaság, településhálózatában ma is meghatározó a falu, városai mezôvárosok. A régió infrastruktúrája gyengén fejlett, a fontosabb útvonalak elkerülik. Katonatársadalmak hagyományán a civil szervezôdések száma alacsony, a térség értelmiségmegtartó képessége gyenge. Székelyföld a 21. század információs társadalmában zárvánnyá válhat. Etnikai skanzenné. Ugyanakkor az összmagyar kultúrában - elsôsorban a tudományos életben - a székelyföldi származású személyek jelentôsnek mondható arányt képviselnek, megfelelô oktatási intézmények birtokában pedig figyelemre méltó eredményeket tudnak felmutatni.7

Véleményem szerint az egyetemi hálózat létrehozásának tervét össze kell kapcsolni Székelyföld emancipatórikus törekvéseinek támogatásával. Az etnikai tömb központjába telepített felsôfokú oktatási intézet nem csupán "értelmiséggyár", hanem egyben elitmegtartó intézmény, új gondolkodásmódok-magatartásformák kitermelôje, amely kisugárzó, civilizatórikus hatása középtávon igen jelentôs lehet. Székelyföld több városában is - talán legnagyobb mértékben a régiót földrajzi helyzete következtében integrálni tudó Csíkszeredában - adminisztratív szempontból adottak a feltételek egy campus létrehozására, azonban a befogadó környezet és a megfogalmazott igények inkább gyakorlati ismereteket nyújtó szakok létrehozását teszik lehetôvé. Elhibázott döntésnek tartanám tudományegyetem, vagy akár tanárképzô fôiskola beindítását valamely székelyföldi kisvárosban.

Külön vizsgálatot igényel Marosvásárhely szerepe. A város az 1992-es népszámlálás adatai szerint magyar többségû (51,4%), azonban magyar lakossága elöregedett: a román lakosok korfája nagyságrendekkel kedvezôbb. Földrajzi értelemben Székelyföldhöz tartozik, az etnikai tömb határán fekszik, azonban társadalmi-kulturális hátterét tekintve inkább Kolozsvárhoz hasonlítható. Városi hagyományokkal rendelkezô egyetemi központ, a második világháború után Kolozsvárról áthozott Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint Színmûvészeti Fôiskola az elmúlt évtizedekben nemzetközi mércével mérve is jelentôs eredményeket mutatott fel. Fontos megemlíteni, hogy Maros megye a Partium nélküli Erdély legjelentôsebb mezôgazdasági vidéke, amire egy igen erôs élelmiszeripar épült.

Véleményem szerint Marosvásárhelyen a létezô felsôoktatási intézményekben történô oktatás magánegyetem keretén belüli bôvítését célszerû végiggondolni, valamint a mezôgazdasággal kapcsolatos képzés beindítását. Eddig Marosvásárhely-Nyárádszereda együttmûködésében folytatott kertészeti oktatást érdemes áttenni Marosvásárhelyre8, ezt ki lehet egészíteni a mezôgazdasághoz kapcsolódó további szakokkal9, valamint az ezekhez szükséges mûszaki tudományokkal.

Az erdélyi két magyar etnikai tömb között egy kb. 200 kilométer széles, minden szempontból román többségû sáv található, amely északról a Nagyvárad-Kolozsvár-Marosvásárhely tengely irányába szûkül, majd attól délre ismét kiszélesedik. A térséget Máramaros10 Beszterce-Naszód, Kolozs, Fehér, Hunyad és Szeben megyék, valamint és Szilágy megye keleti része alkotják. A "korridorban" a romániai magyarok mintegy ötöde él (kb. 300 ezer személy, 18,5%). Ebben a században a térség magyar lakossága folyamatosan csökken. A térségben a kivándorlási hajlandóság magas, az asszimilációs veszteségek itt a legnagyobbak. Jelentôsnek mondható az etnikai tömbök, illetve Kolozsvár irányába történô belsô migráció is.

A térség meghatározó eleme a kisvárosok láncolata, amelyekben - Kolozsvárt leszámítva - a magyar lakosok jelentôs része él. A felmérések szerint e réteg gondolkodásmódját határozza meg leginkább a közösségi szellem, a "megmaradás" igénye. Jelentôs tudás halmozódott fel az interetnikus kapcsolatok, valamint az "önvédelmi reflexek" területén. Az RMDSZ politikájában legmarkánsabban ennek a rétegnek a gondolkozásmódját, igényeit jeleníti meg.

Kolozsvár szerepe külön tárgyalandó. A városban az 1992-es népszámlálás adatai szerint 75 ezer magyar nemzetiségû személy11 él, amely a város 22,8%-át alkotja. Kolozsvár talán Erdély egyedüli nagyvárosa12, amelyet történelmi hagyományai és földrajzi fekvése egyaránt a tágabb értelemben vett régió központjává tesznek. Jövôben a decentralizáció, valamint a regionalizmus folyamata a város jelentôségét tovább fogja növelni. Kulturális szempontból Románia második, Erdély legjelentôsebb központja, a különbözô nemzeti kultúrák igen kiélezett, "kultúrharcos" versenyével.13 Nyolc egyeteme és fôiskolája közül a Babes-Bolyai Tudományegyetem az ország legnagyobb egyeteme, melynek 39 szakán magyar tannyelvû oktatás is folyik.

Véleményem szerint Kolozsvár szerepe a felsôfokú oktatásban az elitképzés lehet. Ezt segíti elô földrajzi fekvése is: az egymástól távol esô két magyar tömb szellemi integrációját, egy összerdélyi tudat kialakítását Kolozsváron, és az egyetemi tanulmányai végeztével szétszóródó szellemi eliten keresztül lehet megvalósítani. A magánegyetem keretében létre kellene hozni azokat a karokat, amelyek esetében kilátástalan a magyar tannyelvû oktatás állami kereteken belül történô biztosítása (jog- és közgazdaságtudomány, zeneakadémia); illetve meg kellene teremteni a lehetôségét annak, hogy a tanárképzés évrôl évre változó beiskolázási számait szükség esetén ki lehessen egészíteni. Emellett a hangsúlyt az elitoktatáshoz szükséges háttérintézmények14 magánegyetemen belüli létrehozására kellene helyezni, ügyelve arra, hogy azokat az - állami és magánegyetemen tanuló - összes diák számához méretezzük.

Az állami egyetem-magánegyetem viszony

Elsô fázisban célszerûnek tûnik a szükséges felsôfokú oktatási struktúra teljes spektrumának meghatározása. A magánegyetem keretében szerintem három jól körülhatárolható esetben kellene létrehozni valamely szakot, éspedig olyan területen, ahol:

- az állami egyetemen nem folyik magyar tannyelvû képzés és rövid távon nincs esély annak beindítására;

- az állami kereteken belüli képzést nem tudjuk az általunk kívánatosnak tartott befogadóképességûre bôvíteni;

- növelni szeretnénk az illetô szakot oktató egyetemi/fôiskolai központok (helyszínek) számát, és erre rövid távon állami keretek között nincs esély.

Jelenleg a romániai magánegyetemek az állami oktatás mellett kiegészítô szerepet töltenek be. Az állami egyetemek ingyenes és a magánegyetemeknél lényegesen magasabb szintû képzést nyújtanak. Magánegyetemekbe általában az állami oktatásba be nem került diákok iratkoznak. Ez a tendencia tovább erôsödik azáltal, hogy az állami egyetemek egyre nagyobb számban hirdetnek meg tandíjas helyeket.15

A létrehozandó magánegyetembe integrálni kellene a meglévô magyarországi egyetemek kihelyezett tagozatai közül azokat, amelyek beleillenek az oktatási struktúrába, és magas szintû, hatékony oktatást, hasznosítható ismereteket nyújtanak.

A magánegyetem létrehozásával nem gyengülhetnek az állami egyetemeken meglévô pozíciók. Támogatni kell az állami egyetemen tanító tanárok bevonását a magánegyetemen beinduló képzésbe, azonban el kellene kerülni azt, hogy a magánegyetem végérvényesen "átcsábítsa" ôket.

Természetesen ez a logika csak abban az esetben követhetô, ha az állami egyetemeken lényegesen növelni tudjuk a magyar oktatás autonómiáját. Az önálló állami egyetem, vagy a magánegyetem létrehozásának indoka nem csupán a beiskolázási számok alacsony volta, hanem az a felismerés, hogy az oktatás színvonalának emeléséhez, és a sajátos, nemzeti identitás újratermelésével kapcsolatos érdekek érvényesítéséhez döntési kompetenciák szükségesek.

A konkrét szakokhoz fûzôdô észrevételek

Véleményem szerint minden egyetemi/fôiskolai központban be kellene indítani a közgazdaságtudomány és a számítástechnika oktatását, valamint egyféle "gyorstalpaló" tanárképzést idegen nyelvek tanítására.16

A tanárképzés kiemelt fontosságot képvisel, hiszen ennek minôségétôl függ a következô generációk közoktatásának színvonala. Ezért úgy gondolom, hogy a tanárképzés számára az elitképzésnek kijáró feltételeket kellene biztosítani. A BBTE-n a képzés szakmai keretei adottak, ezt csak akkor kell magánegyetemen pótolni, ha nem sikerül az igényeinknek megfelelô számú beiskolázási helyet biztosítani. Ez az elképzelés csak abban az esetben tartható, ha valamilyen távoktatási rendszer keretében megszerezhetôvé válik a tudástöbblet és a tanári diploma azok számára, akik jelenleg falvakban képesítés nélkül tanítanak. Külön kérdést jelent a nyelvtanárok képzése; olyan nagy lemaradást kell pótolni, illetve olyan magas a pályaelhagyók száma, hogy a képzést több helyszínen, párhuzamosan kellene beindítani.

A mûszaki képzés magánegyetemen belüli beindításának feltételei több város esetében is adottak: Kolozsváron a legtöbb az oktató, Marosvásárhelyen jobban össze lehet hangolni a már létezô vagy indítandó szakokkal, Székelyföld városaiban nagyobb a mûszaki képzés iránti igény. A szükséges feltételek kialakíthatóak Temesváron vagy akár Brassóban is.

Legnehezebb talán a jogtudományok oktatásának megszervezése. Ehhez a legkedvezôbb feltételek Kolozsváron vannak: a tantárgyak jelentôs részét17 biztosítani lehet a BBTE bölcsészkarának különbözô szakán elôadó tanárral. A szaktantárgyak esetében a hiány magyarországi vendégtanárokkal sem pótolható; átmenetileg román nemzetiségû tanárokat kellene bevonni, és a tantárgyakat román nyelven oktatni. A jogi képzés beindítása szempontjából szóba jöhetô másik helyszínen (Marosvásárhely?) nincs állami egyetemi oktatás.

Az egyetemszervezés módozatához fûzôdô észrevételek

A magánegyetem telepítésével kapcsolatos kérdéseket a szabadpiaci körülményekre és a versenyre kellene bízni. A magánegyetem keretében létrehozandó felsôfokú oktatási struktúra spektrumának meghatározása után nyilvánosságra kell hozni a különbözô elemek létrehozásának szakmai és anyagi feltételeit. A felsôoktatásban érdekelt csoportok alakítsák ki elképzeléseiket, tegyék meg ajánlataikat. Az oktatásban szerepet vállaló helyi csoportok együttmûködése nélkül felsôoktatási intézményeket nem lehet/nem szabad létrehozni vagy mûködtetni. Amennyiben valamely kiemelten fontos szak beindítására nem érkezik ajánlat, annak létrehozását meghívásos pályázat keretében kellene meghirdetni. A különbözô városok mérjék fel, hogy saját erôforrásaikból mit tudnak felkínálni a létrehozandó egyetem javára.18 Az ajánlatok alapján minden helyszín esetében el kell végezni a megfelelô megvalósíthatósági és hatástanulmányokat, a helyi szakemberek mellett lehetôleg azok bevonásával, akik a kilencvenes években cselekvô részt vállaltak a magyarországi fôiskolák/egyetemek létrehozásában. A tanulmányok birtokában, a szükséges egyeztetések lefolytatása után ki lehetne dolgozni egy olyan egyetemi hálózat szervezési tervet, amely megfelel az erdélyi magyar társadalom stratégiai céljainak és a munkaerôpiac igényeinek, ugyanakkor a létezô erôforrásokat a legnagyobb hatékonysággal használja ki.

Valószínûleg a magánegyetemi hálózat létrehozásának folyamata több évre, esetleg több kormányzati ciklusra is át fog húzódni. Az ideális eset az lenne, ha a stratégiai célok-tervek pontosítása után a mindenkori politikai akarat csak az egyetemszervezési terv különbözô részelemei megvalósításának sorrendjét befolyásolná.

------------------------------------

* A tanulmány 1999. októberében készült.

1 Mondjuk ezt továbbra is, miközben csak a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatán az idén 1610 diák kezdhette meg az elsô évet.

2 Az egyetem jelentôségének szakmai vonatkozásai ismertek, ezekre most nem szeretnék kitérni.

3 Lásd Sorbán Angella - Dobos Ferenc: Adalékok az erdélyi magyarság közéleti és politikai értékrendjéhez. Magyar Kisebbség 1998/2. (12.) sz. 280-300.

4 A kolozsvári "egyetemjárás" igen magas költségeit egyre kevesebben tudják vállalni.

5 Lásd Sorbán Angella: Emigrációs potenciál a határon túl élô magyar közösségek körében (1997.) Elvándorlók, az elvándorlás gondolatával foglalkozók és szülôföldükön maradók. Magyar Kisebbség 1999/2-3. (16-17.) sz. 329-356.

6 A szám nagyságrendet jelöl, a konkrét adat Székelyföld eltérô földrajzi meghatározása függvényében változó. A történelmi Székelyföld területen az 1992-es népszámlálási adatok szerint 808 827 személy él. Lásd Vofkori László: Székelyföld útikönyve. I-II. Cartographia kft. I. kötet, Bp. 1998. 19.

7 Itt elsôsorban a székelyudvarhelyi református kollégium 19. század második felében felmutatott eredményeire, valamint a csíkszeredai gimnázium 1970-80-as évek matematikaoktatására gondolok.

8 Nyárádszereda a helyi érdekû vasút megszûnte következtében télen nagyon nehezen megközelíthetô.

9 Növénytermesztés, állattenyésztés és élelmiszeripari technológia.

10 Máramaros megye földrajzi értelemben, illetve történeti hagyományait tekintve a térséghez tartozik ugyan, azonban az alkalmazott gondolatmenet szerint a közép-erdélyi "korridor"-hoz sorolom.

11 Kolozsvár az egyedüli magyar szempontból jelentôs lakossággal rendelkezô város, amelyik nem az etnikai tömbön belül, vagy annak határán helyezkedik el. Vonzáskörzetében nem lévén számottevô magyar falusi lakosság, a hetvenes évek dinamikus növekedése Erdély más városaiból származik. Ennek következtében egy olyan befogadó közeg alakult ki, amely igen kedvezô bizonyos értelmiségi magatartásformák kialakítására.

12 Brassó és Temesvár magyar szempontból kevésbé jelentôs, földrajzi értelemben pedig mindkettô Erdély peremén található.

13 Elgondolkoztató, hogy a francia, német, angol és finn kulturális intézet, illetve amerikai, olasz, spanyol, Soros, északi nyelvek, héber stb. könyvtárak mellett az intézményesített magyar állami kulturális jelenlét a fôkonzulátus nemzeti ünnepek alkalmával tartott fogadásán felszolgált gulyásra szorítkozik.

14 Szakkollégiumok, tanári lakások, könyvtárak, kutatóintézetek, tudományos folyóiratok, valamint az egyetemi hallgatók szakmai és érdekvédelmi szervezeteinek megerôsítése.

15 Például a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának az 1999-2000. tanévre vonatkozó beiskolázási kerete 843 ingyenes és 767 tandíjas helybôl áll, azonban ez a gyakorlat nem mondható általánosnak.

16 A helyi sajátosságok figyelembevételével ki lehet alakítani egy komplementer spektrumot. Például a közgazdaságtudomány esetében Sepsiszentgyörgyön önkormányzatok számára lehetne menedzsereket képezni, Marosvásárhelyen egészségügyi intézmények és mezôgazdasági vállalkozások számára, Nagyváradon a határ menti csereberére szakosodottakat, Kolozsvár pedig "Nobel-díjas" közgazdászokat képezvén megmaradna az "akadémiai" megközelítés számára. A felsorolt párosítás esetleges, csak egy lehetséges megközelítési módot példáz.

17 Egyetemes, valamint román állam- és jogtörténet, jogbölcselet, jogszociológia, statisztika, közgazdaságtan stb.

18 Ingatlan, telek, pénzbeni hozzájárulás, adómentesség, tanári lakások biztosítása, részfeladatok (pl. közmûvesítés, parkosítás) átvállalása, közmunka stb.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék