magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 2. (20.) SZÁM - Romániai magyar magánegyetem
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Pusztai Kálmán

Vélemény Tonk Sándor írásával kapcsolatban

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy Tonk Sándor Romániai magyar magánegyetem címû írása objektív elemzés, amelynek minden pontjával egyetértek.

Talán mérnöki képzésemnek tulajdoníthatóan, mely szerint a konkrét megvalósítási lehetôségeket kell megbeszélni, itt két olyan kérdést szeretnék feltenni, melyek a vitaindító írásban is megfogalmazódnak, éspedig: Kik fognak tanítani az új egyetemen? illetve: Milyen egyetemet hozzunk létre? Az elkövetkezôkben megpróbálom - a teljesség igénye nélkül - ezeket a kérdéseket és a lehetséges válaszokat boncolgatni.

Kik fognak tanítani az új egyetemen?

Elôadásokat és szemináriumokat tartani, laboratóriumi dolgozatokat és terveket levezetni mesterség: tanári szakma. Erre a szakmára fel kell készülni. Egy jó tanár (elôadó vagy szemináriumvezetô) jellemzôi nem csak a szakmai tudás, hanem pedagógiai, nevelési kompetencia. (Mint ismeretes, ezért van az, hogy a mérnökhallgatóknak külön pedagógiai képzésen kell részt venni ahhoz, hogy taníthassanak.) Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy jó szakember egyben jó tanár is. Egy jó tanárnak a szaktudáson kívül pedagógiai felkészülésre és nagyon sok gyakorlatra van szüksége. Pontosabban, nem a legjobb megoldás egy (jó) szakembert odatenni elôadásokat tartani, mert ez feltétlenül a minôség rovására rossz irányban fog kihatni. Tudom, hogy ez extrém esetekben, mint szükségmegoldás elfogadható, és a pedagógiai képzés hátránya behozható. Szeretném megjegyezni, hogy vannak szakmák - például a számítástechnika, elektronika és távközlés -, ahol a tanári pálya a cégeknél és külföldön tapasztalható munkaerôhiány miatt, nemhogy nem csábító, de csak nagyon nehezen lehet a meglévô tanárokat az egyetemen tartani.

A tanárokat tehát ott kell keresni, ahol vannak. Lévén a legnagyobb lehetôségek a létezô egyetemi központokban, itt a legnagyobb az esély az új egyetem létrehozására. Mint már említettem, bárhol létre lehet hozni egyetemet, hiszen a pedagógiai képzés hátránya idôben behozható, de egy ilyen egyetem elindítása nehéz, és nívója csak idôvel fogja elérni a szükséges standardokat.

Nyitott és érzékeny probléma viszont, és ezt a problémát még nem tárgyalták nyilvánosan, hogy a meglévô tanárok (akik 10, 20 vagy 30 éve dolgoznak valamely egyetemen, ahol sokszor kiemelkedô eredményeket értek el) akarják-e egy új egyetemen folytatni aktivitásukat. A másodállásban tartandó elôadások szerintem csak átmeneti sürgôsségi megoldást jelentenek. Számtalan lista készült már, hogy ki tud elôadásokat tartani, de ezeken a listákon nem szerepel az, hogy az illetô tanár teljes munkahellyel átmenne-e az új egyetemre. Úgy tudom, a Babes-Bolyai Egyetemen tanító magyar tanárok - szerintem is teljesen logikus - közös véleménye, hogy: az elért eredményeket fel nem adjuk. S akkor ki fog tanítani az új egyetemen? Teljesen ôszintén, ebben a pillanatban én sem tudnám, mit válaszoljak.

Tehát az új egyetemnek ezt a vetületét - kik fognak tanítani - pontosabban ki kell dolgozni.

Milyen egyetemet hozzunk létre?

A második kérdésre adható válasz a következô: bármilyen egyetemet, magán vagy állami, ami belátható idôn belül létrehozható, és megfelelô nívója van. Az elmélet (és a gyakorlat) azt mutatja, hogy több próbálkozásból a sikernek nagyobb esélye van. Tehát, elméletileg minden lehetôséget ki kell használni, meg kell próbálni. Végül is a versengés majd úgyis kiszûri azt az egyetemet, amely a legjobban megfelel a követelményeknek. Az ezzel kapcsolatban feltevôdô probléma viszont így fogalmazható meg: van-e elég pénzünk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust, hogy mindenféle próbálkozással kísérletezzünk? Köztudott, hogy a pénz nem áll korlátlanul a rendelkezésünkre, és a pénzhiányt csakis higgadt, objektív, logikus és modern tervezéssel pótolhatjuk.

Ezért merészelem felvetni az egyetemtervezés egyik - talán figyelembe vehetô - szempontját. Általában, véleményem szerint, az ebben a régióban bármilyen téren tapasztalható lemaradást csakis a legmodernebb technika és technológia alkalmazásával lehet behozni vagy csökkenteni. Azaz 2000-ben csakis az évjáratnak megfelelô technológiával mûködô egyetemet szabad felépíteni, mind felszerelés, mind tanítási/tanulási technológia szempontjából.

Az amerikai és kanadai egyetemeken egyre nagyobb teret hódít a web alapú képzés, amely lassan elterjed Európában, és 5-6 év múlva elér hozzánk is (és akkor azt fogjuk mondani, hogy nagyon modernek vagyunk, amennyiben ezt a technológiát alkalmazzuk). A számítógép-hálózatban egy szerverre bizonyos szabályok szerint egy kurzust telepítenek, ami ismertetôanyagból (szöveg, kép és hang) és ellenôrzô kérdésekbôl áll. Ebben a rendszerben nem szükséges a kurzus szerzôjének és a diák(ok)nak ugyanazon a helyen és ugyanabban az idôben való együttes jelenléte. Vagy még tovább menve: a kurzus megírására fel lehet kérni az illetô szakterület legjobb ismerôjét a világ bármely részérôl. A diákok bármikor és bárhonnan a számítógép-hálózaton keresztül elérhetik a leckét szolgáltató szervert, és képességükhöz mérten haladnak majd az anyaggal. A vizsga vagy a számítógépen, vagy az illetô tanárral történik. A web alapú képzés használata számtalan más elônyt is jelent a kiértékelésekben és az adminisztrációs munkában.

A kolozsvári Mûegyetemen megvan a kellô szakértelem egy ilyen típusú képzés megtervezéséhez és elindításához. A számítógépen meglévô kurzusokat (szöveget) csekély fáradsággal fel lehet tenni egy szerverre, és így elérhetô mindenki számára. Kolozsváron és más városokban is létezik megfelelô számítógép-hálózati infrastruktúra, amely rövid idôn belül lehetôvé tenné a kurzusok elindítását. A Mûegyetem és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Kara egy közösen elindított TEMPUS-program keretén belül már mûködtet egy ilyen szervert, amely egyelôre két kurzust szolgáltat. Több kurzus és az adminisztráció egy "virtuális egyetemet" képezhet. Bármilyen szakon el lehet képzelni részleges (vagy a szaktól függôen teljes) képzést virtuális módon.

A virtuális egyetemhez egy szerver és számítógépes termek szükségesek. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy bármilyen határozat születik az egyetemépítésrôl, a háttérintézmény szükségszerûen kell hogy tartalmazzon számítógépes termeket, amelyek bármikor felhasználhatók egy virtuális kurzus, képzés, egyetem elindítására.

Véleményem szerint ezt a dolgot is érdemes lenne figyelembe venni.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék