magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 2. (20.) SZÁM - Romániai magyar magánegyetem
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Hollanda Dénes

Hozzászólás Tonk Sándor Romániai magyar
magánegyetem
címû vitaindító írásához

Bármilyen problémát több oldalról lehet megközelíteni, illetve ennek alapján magyarázni. Ha abból indulunk ki, hogy a román társadalom ellenzi az önálló magyar egyetem gondolatát, és ezt próbáljuk elfogadtatni az erdélyi magyar kisebbséggel, akkor soha nem lesz önálló magyar nyelvû felsôoktatásunk. Ha azonban az európai normákra hivatkozunk, akkor éppen az elôzôekben mondottak ellenkezôjét tudjuk bizonyítani. Ezért elsôsorban azt kellene figyelembe venni, hogy mi az erdélyi magyar kisebbség véleménye az önálló magyar nyelvû felsôoktatás létrehozásának szükségességérôl.

Ha csak a puszta tényeket vesszük figyelembe, kijelenthetjük, hogy az erdélyi magyarság egyik legjelentôsebb igénye az önálló magyar nyelvû felsôoktatás létrehozása. Ezt igazolja az 1990 februárjában Marosvásárhelyen szervezett könyves-gyertyás felvonulás, amikor a város lakossága az anyanyelvû oktatás bevezetését kérte óvodától az egyetemig. Néhány évvel késôbb az erdélyi magyar kisebbség majdnem félmillió aláírással kérte Románia Parlamentjétôl az önálló magyar nyelvû felsôoktatás létrehozását Erdélyben.

Mivel a jelenlegi tanügyi törvény nem teszi lehetôvé az önálló magyar nyelvû állami egyetem létrehozását, az önálló magyar nyelvû felsôfokú képzés csak magánegyetem keretében lehetséges. Erre utalt Magyarország miniszterelnöke 1999 augusztusában elhangzott beszédében, és 2 milliárd forintot ajánlott fel a magánegyetem létrehozásának támogatására. Ezen ajánlat után a történelmi egyházak létrehozták a SAPIENTIA Alapítványt, melynek kuratóriuma elhatározta a Kolozsvár központú Erdélyi Magyar Magánegyetem megalapítását. Ezek a tények. Ha ezekkel a tényekkel ellentétes véleményeket próbálunk bevinni a köztudatba, ezekkel inkább zavarjuk, mint elôsegítjük az erdélyi magyar kisebbség tisztánlátását.

A vitaindítóban, a problémák felvetésénél, olyan megfogalmazásokkal is találkozunk, amelyek nincsenek összhangban a román törvények elôírásaival. A vitaindítóban a következô mondatot olvashatjuk: "Az ok, ami vitát gerjeszt, abban a kérdésben rejlik, hogy az önálló magyar egyetem állami vagy magánegyetem legyen, avagy mindkettô." Fel lehet tenni ezt a kérdést, miután az érvényben levô romániai tanügyi törvény nem engedélyezi az önálló állami magyar egyetem létrehozását? Valahogy világosnak kellene lenni mindenki számára, hogy az önálló magyar egyetem csak magánegyetem lehet a jelenlegi román törvények szerint.

Zavarónak tûnik a vitaindító következô mondata is: "Amióta a Magyar Köztársaság kormánya bejelentette, hogy költségvetési támogatással kívánja támogatni a romániai magyar nyelvû egyetemi oktatást, egy önálló magyar egyetem megalapítását pártolja, megnôtt a terv ellenzôinek, illetve azoknak a száma, akik bizalmatlanul tekintenek egy ilyen megoldásra." Mekkora a terv ellenzôinek a száma az erdélyi magyar kisebbség számához képest? Miért nem szólunk arról is, hogy vannak, akik jelen pillanatban a magánegyetem létrehozásában látják az önálló magyar nyelvû felsôoktatás megvalósításának lehetôségét, és teljesen kidolgozott tervvel rendelkeznek a magánegyetem egyes szakainak a megvalósítására. Annak ellenére, hogy véleményem egyeseket zavarhat, mégis nyíltan kimondom: a Babes-Bolyai Egyetem magyar nemzetiségû tanári karának fáradozásai a magyar magánegyetem létrehozásának érdekében nem vezettek kézzelfogható eredményre. Ugyanakkor a magyar kormány által felajánlott 2 milliárd forint egy részét az állami egyetemek háttérintézményeinek fejlesztésére akarja felhasználni. Ha Kolozsváron nem jön létre a magyar magánegyetem központja, mihez kapcsolódnak a magyar magánegyetemi hálózatok? Ami pedig ennél is érthetetlenebb, hogy minden eszközzel megakadályozni próbálják Marosvásárhely azon törekvését, hogy egy teljesen kidolgozott, a SAPIENTIA Alapítvány Kuratóriumához letett terve alapján, az Erdélyi Magyar Magánegyetem részeként létrehozza a marosvásárhelyi mûszaki kart.

Politikai szempontból is rejthet veszélyeket az a regionális felosztás, amelyet a vitaindító tartalmaz: Kolozsvár-Marosvásárhely régió, székelyföldi tájegység, Partium. Marosvásárhely mindig a Székelyföldhöz tartozott, sôt Marosvásárhely volt a székely fôváros. Jelenleg Hargita és Kovászna megye képviselete is egyetért azzal, hogy Maros megye is a Székelyföld része.

A magánegyetem különbözô szakainak, karainak létrehozásánál elsôsorban a helyi adottságokat kell figyelembe venni, és azokat kell mérlegelni. Nagy hangsúlyt kell fektetni azon szakok indítására, amelyeken nincsen magyar nyelvû felsôoktatás Romániában.

* * *

Mivel a vitaindító nyilvánosságra hozása után a SAPIENTIA Alapítvány Kuratóriuma közzé tette a pályázati felhívást is, ezzel kapcsolatban is volna néhány észrevételem.

Tudom, hogy az alapítványok kuratóriumai nem veszik jó néven, ha valaki bele akar szólni munkájukba. Kérdezni azonban, gondolom, szabad.

A SAPIENTIA Alapítvány pályázati felhívásában a pályázati programok az alábbi feladatokhoz kapcsolódhatnak: a Magyar Magánegyetem mûködését megalapozó tervek; munkaerô-piaci háttéranyagok készítése; képzési programok korszerûsítése; az Erdélyi Magyar Magánegyetem oktatási-kutatási, irányítási funkciókat ellátó egységeinek területi elhelyezkedésére, mûködésére, az együttmûködésre vonatkozó tervek, megvalósítási tervtanulmányok kidolgozása; továbbá az Intézmény (az Erdélyi Magyar Magánegyetem) mûködéséhez szükséges személyi feltételek biztosítása (vezetôi képzés, mobilitás elôsegítése). Hát ez eddig nem éppen magánegyetem építés. Ezek után feltehetô a kérdés: megengedhetjük-e magunknak, van-e ahhoz erkölcsi alapunk, hogy a magyarországi adófizetôk pénzét erre költsük? Írjuk meg ezeket a pályázatokat honorárium igénylése nélkül, hisz tollforgató emberek vagyunk. Ennyit mi is tehetünk az erdélyi magyarságért, ellenszolgáltatás elvárása vagy kérése nélkül.

A pályázatok elbírálása címû fejezetben pedig ez a mondat van: "a Kuratórium döntésével szemben fellebbezésnek helye nincs". Ez vajon rendben van? Eddig arról volt szó, hogy a Kuratórium csak javaslatokat tesz, viszont a határozatokat egy Budapesten mûködô Bizottság hozza. Igaz, hallottam olyant is, hogy a magyarországi Bizottság kibôvült három kuratóriumi taggal. Tehát a Kuratórium teljes döntési joggal akar rendelkezni a magyar kormány által felajánlott összegen? Ugyanebben a fejezetben az áll: "a döntés várhatólag pályázatonként eltérô idôt igényel". Hát hogyan dönt a Kuratórium, ha nem ismeri az összes pályázat tartalmát? Ezek szerint a döntés már a pályázatok beadása elôtt megvan?

Ha elherdáljuk a 2 milliárd forintot, számíthatunk további támogatásra? Ezt azért is kérdezem, mert a SAPIENTIA Alapítvány pályázati tájékoztatója alapján jármûvek vásárlására, felújítására és mûködtetésére is lehet pénzt kérni. Egy luxusautó vásárlásával akarjuk kezdeni a Magánegyetem építését?

Azt hiszem, nagyon jó lenne, ha a magyar kormány sokkal nagyobb mértékben odafigyelne az általa felajánlott anyagi támogatás elosztására (mivel a magyarországi állampolgárok pénzérôl van szó, amelyeknek felhasználásáról számot kell majd adnia adófizetôi elôtt). Tehát érveket mindenre lehet találni, de szerintem sokkal fontosabb az erdélyi magyar kisebbség ügyének a szolgálata, mint a magánérdekek elôtérbe helyezése. Vigyázni kell arra, hogy a becsület mindenekelôtt.

Ne az legyen a célunk, hogy abból a 2 milliárd forintból minél többet kapjunk, még akkor is, ha mások hatékonyabban tudnák felhasználni azt a pénzt, vagy éppen azért, nehogy annak jusson, aki nagyobb hatásfokkal tudná értékesíteni a felajánlott anyagi támogatást.

Eldöntött tény: magyar magánegyetem lesz. Ennek megvalósítási lehetôségein gondolkozzunk. Nem szeretnék senkit megsérteni, de valahogyan meg kellene értenünk, hogy az erdélyi magyar kisebbség létfontosságú kérdésérôl van szó. Ezt tartsuk szem elôtt, és ne engedjünk a magánérdekek csábításának, bármilyen eredetû is lenne az. Ne húzzuk az idôt, mert az ellenfél malmára hajtjuk a vizet. És ami mindennél fontosabb: próbáljunk összetartani, és egymást segítve, nem meggátolva, igyekezzünk minél becsületesebben szolgálni az erdélyi magyar kisebbség ügyét.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék