magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 1. (19.) SZÁM - Belsô választások
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Veress Emôd

A román parlament szerkezete

1989 után újjá kellett építeni Románia állami berendezkedését. Az újjáépítésnek a szilárd alapja az 1991-es Alkotmány kellett volna legyen. Minden alaptörvény nagymértékben meghatározza egy ország életét és sorsát. Egy jó alkotmány a demokrácia, a szabadságjogok, a gazdasági fejlôdés és a hatékony politikai élet egyik biztosítéka. Az 1991-es Alkotmányról nem lehet azt állítani, hogy "jó" alkotmány lenne. Az államnemzeti jellegen túl, mely esetleg csak az erdélyi magyarság számára releváns, sok hiba van benne. Egyik gond a parlament lassúsága. Az alaptörvény egy bonyolult, nehézkes gépezetet épített fel, amely nem felel meg a kihívásoknak. Dolgozatom célja körbejárni, hogy mi ennek az oka, valamint körvonalazni, hogy mit lehet és mit kell tenni a hatékonyabb mûködés érdekében.

A parlamentarizmus modelljei

Egy állam törvényhozó szerve egy vagy két házból áll.1

Az államokat felépítésük alapján két csoportba soroljuk: vannak egységállamok és szövetségi államok. Az egységállamokban egyetlen törvényrendszer és egyetlen felsô vezetô struktúra van. A szövetségi államok több állam társulásából jöttek létre. Itt a társult államok szintjén is megmaradt egy korlátozott hatáskörû törvényi, illetve törvényhozói rendszer és államapparátus.2 A szövetségi állam törvényei jól meghatározott, de államonként eltérô területeket szabályoznak. Az Amerikai Egyesült Államokban például a halálbüntetés nem a szövetségi szintû szabályozás tárgya, ami elképzelhetetlen lenne egy európai federatív államban. Az Egyesült Államokban minden egyes társult állam szuverén módon eldöntheti, hogy szükségesnek tartja-e a halálbüntetést.

A szövetségi (föderatív) államokban kétházas parlamentek vannak.3 Itt ez a felépítés logikus és szükségszerû, éppen azért, mert a szövetségi államok eredetileg több államból álltak össze. Ezek a kisebb országok, amikor lemondtak szuveranitásuk egy részérôl, és egyesültek, létrehozva a föderatív államot, egymást egyenlônek tekintették. Ezért a parlament egyik házába azonos számú képviselôt küldenek. De az egyes államok lakosainak a száma nem egyenlô, egyiknek akár a többszöröse is lehet a másikénak. Ezért kell a másik ház, ahova a lakosság számával arányosan küldik a képviselôket, megoldva így a társult államok népességének reális képviseletét.

Az egységállamokban általában egyházas parlamentek vannak, de ez nem egy szigorú szabály.4

Táblázatban összefoglalva5:

A világ parlamentjeinek struktúrája

Egységállam

Szövetségi állam

Egyházas parlament

54

1

Kétházas parlament

12

16

Összesen

66

17

Az egyik olyan egységállam, ahol kétházas parlament van, Románia. Az 1991-es Alkotmány 58. szakasza szerint: "A parlament a Képviselôházból és a Szenátusból áll."

Miért jelenik meg a parlament kettôs struktúrája az egységállamokban is?

Ennek lehetséges okai6:

a) Félelem attól, hogy egy ilyen óriási erô, mint a törvényhozó hatalom, egyetlen ülés kezében zsarnoksághoz vezethet. Ezért szükséges egy második ülés, amely ugyanazon hatalom részeseként ellensúlyozza az elsô házat, mérséklô erôként mûködik. (Erre ellenérvként fel lehet hozni, hogy megfelelô politikai kultúra mellett az egyházas parlamentekben sincs zsarnokság. Csak egy példa: Finnország. Ugyanakkor kétházas parlamentben is megvalósulhat a tocqueville-i "többség zsarnoksága".).

b) Ha két ház van, és mindegyikben mérlegelik, megtárgyaljak, megvitatják a törvényeket, akkor azok jobbak lesznek. (Ennek ártalmas következménye: a lassúság.)

c) Ha a két ház funkcióit, tevékenységi körüket differenciálják, létrejön egy feladatmegosztás, és nô a hatékonyság.

d) Gyakran az egyik háznak mások a megválasztási feltételei. A felsôházba csak idôsebb és megfontoltabbnak remélt emberek választhatóak meg. Ez a kamara az alsóház elsietett, meggondolatlan, túl radikális döntéseit kell mérsékelje. Az egyik házat hosszabb idôre vagy másfajta szavazással is választhatják (az alsóházat listás, a felsôházat nominális szavazattal, vagy az alsóházat direkt, a felsôházat indirekt szavazással).7

e) Romániában a bikamerális parlament mellett szóltak a történelmi hagyományok.8

A kétházas törvényhozást a Statutul dezvoltator al Conventiei de la Paris, az elsô romániai alaptörvény vezette be, Alexandru Ioan Cuza 1864-es államcsínye után. A valamennyire demokratikusnak nevezhetô 1866-os és 1923-as alkotmányok szerint is Romániának kétházas parlamentjei voltak. II. Károly király diktatúrája alatt (1938-as alkotmány) kétházas parlament volt. A kommunista korszakban egyházas rendszer írtak elô az 1948-as, 1952-es, és az 1965-ös, ránk kényszerített alaptörvények. A Nagy Nemzetgyûlés a Kommunista Pártnak volt szorosan alárendelve.

Öt évvel az 1866-os alkotmány elfogadása után írta A. D. Xenopol: "Érdekes volna megtudni, mi késztette politikusainkat arra, hogy elfogadják a kétkamarás rendszert. Ez a rendszer tudomásunk szerint máshol sem járt haszonnal, de létezik az angoloknál, ami a sajátos angol helyzettel függ össze. Tôlük kölcsönözték a franciák, anélkül, hogy tudták volna miért, a franciáktól aztán kölcsönözte az összes többi nép, többé-kevésbé lemásolva a francia intézményeket. Így jutottunk mi oda, hogy van egy nehézkes testületünk..."9

A román parlament mûködése

Romániában a hatályos 1991-es Alkotmány értelmében a törvényhozás kétkamarás.10

A román parlament rosszul mûködik, ennek egyik legfontosabb oka ez a szerkezeti felépítés. A diszfunkcionális mûködésnek oka nem feltétlenül a kétkamarás felépítés (vannak jól mûködô kétházas rendszerek), hanem a román kétkamarás rendszer alkotmányos megszervezése. Melyek itt a hátrányok? Érdemes áttekinteni, ha csak vázlatosan is, a törvényhozási eljárást.

A törvény a közakarat megtestesítôje, szabály, amelyet az egyes egyénnek el kell fogadnia, ellenkezô esetben az állam kényszerítô ereje lép közbe.

Romániában három típusú törvény létezik (Alkotmány, 72. szakasz).

a) Az egyszerû törvényeket a parlamentben jelenlevô képviselôk vagy szenátorok egyszerû többségével (50%+1) fogadják el. Hogy egy ülés döntôképes legyen, ahhoz szükséges a kvórum, a kötelezô jelenléti szám. A kvórum az összes képviselô vagy szenátor számának 50%-a+1 (Alkotmány 64. szakasz).

b) A második kategória a sarkalatos törvények. Ezeknek a szabályozási területe az Alkotmányban van meghatározva, ide fontos dolgok tartoznak, mint a választások, a politikai pártok megszervezése és mûködése, a bûntények szabályozása, a tulajdonjog általános szabályozása, a helyi közigazgatás megszervezése, a köztisztviselôk jogállása, a tanügy általános megszervezése stb. Ezeknek a törvényeknek az elfogadása abszolút többséget igényel (az összes képviselô vagy szenátor 50%-a+1 szavazat, Alkotmány, 74. szakasz).

Hogy is néz ki ez a gyakorlatban? Vegyük a Képviselôházat. Jelenleg a képviselôk száma összesen 328. A kvórum, vagyis a gyûlés döntôképességéhez szükséges jelenléti szám 164 képviselô, vagyis az összes képviselôk számának fele, az Alkotmány 64. szakasza szerint. Tegyük fel, hogy 200 képviselô van jelen. Egy egyszerû törvény elfogadásához elég, ha a jelenlévôk fele plusz egy, azaz 101 képviselô a törvény mellett szavaz (egyszerû többség). Ha azonban sarkalatos törvényrôl van szó, az összes képviselôk fele plusz egy kell a törvény mellett szavazzon, azaz 165 (abszolút többség)! Innen származnak a hiányzásokkal, a másik, jelen nem lévô képviselô helyetti szavazással stb. kapcsolatos problémák. 11

Egyszerû törvény nem módosíthat sarkalatos törvényt, mert a sarkalatos törvényeket nagyobb többséggel fogadják el, és így jogi erejük is nagyobb.

c) A harmadik kategória az alkotmányt módosító törvények, ezek kérdését nem tárgyalom. Az Alkotmányt a 146-148. szakaszokban meghatározott eljárás szerint lehet megváltoztatni, minôsített többséggel (ez vagy 2/3-os, vagy 3/4-es többség). A mûvelet bonyolult...

A törvényhozási folyamat egyszerû és sarkalatos törvények esetén öt szakaszra egyszerûsíthetô le. Vázlatosan ezek a szakaszok a következôk: kezdeményezés, láttamozás, megtárgyalás, szentesítés és közlés.12

1. A törvény kezdeményezése

Törvények és sarkalatos törvények esetében, az Alkotmány 73. szakasza szerint törvénykezdeményezési joga van:

a) a kormánynak;

b) minden egyes képviselônek vagy szenátornak, az illetô házban, amelynek a tagja. A törvénykezdeményezés jogát többen is gyakorolhatják egyszerre; 13

c) a népnek; a törvénytervezet benyújtásához itt legalább 250 000 aláírásra van szükség. Az aláírásoknak az ország megyéi legalább egynegyedébôl kell származnia és megyénként legkevesebb 10 000 aláírást kell gyûjteni. A fôváros, Bukarest, egy megyével egyenértékû.

A gyakorlatban a kormány törvénykezdeményezési joga dominál (akár 80-90%!).14 A Parlament megvitatja, módosíthatja, majd megszavazza ezeket a törvényeket. Vagyis a végrehajtó hatalom, a kormány túlsúlyával számolhatunk. Nem helyes a hatalommegosztást tökéletes egyensúlynak elképzelni, hisz bonyolult egybefonódások, alá- és fölérendeltségek jellemzik azt.

A törvénykezdeményezési jog speciális esetei:

- nem lehet adóügyekben és néhány más esetben élni a népi törvénykezdeményezési joggal. Képzeljünk el egy olyan törvényt, amely csökkenti vagy eltörli az adókat! Nagyon gyorsan összegyûlne az a 250 000 aláírás.

- a költségvetésrôl szóló törvény tervezetét csak a kormány nyújthatja be.

Kiemelendô, hogy Romániában az elnöknek nincs törvénykezdeményezési joga.

A törvénytervezethez mellékelni kell a törvény fontosságának, hasznosságának leírását tartalmazó iratot.15 A tervezetet benyújtják a Képviselôház vagy a Szenátus elnökének. A házbizottság nyilvántartásba veszi a beérkezett tervezeteket. A ház legelsô ülésén nyilvánosságra hozzák a törvénykezdeményezô nevét és a törvény címét. Sokszorosítják és szétosztják a küldötteknek a szöveget.

2. A törvénytervezetek láttamozása

Mielôtt a ház megvitatná a törvénytervezetet, az kettôs láttamozáson esik át:

a) a Törvényhozási Tanács láttamozása (Alkotmány, 79. szakasz). Ez a tanács jogászokból áll, jogi és technikai szempontok szerint vizsgálja meg a törvényt, és véleményét egy ajánlásban fogalmazza meg.

b) a kompetens állandó bizottság (gazdasági, mezôgazdasági, környezetvédelmi, emberjogi, közigazgatási, tanügyi, kulturális stb.) is megvitatja a tervezetet, végül elfogad egy jelentést, amelyben az illetô törvénytervezet elutasítását, megváltoztatását vagy elfogadását javasolja.

Ha a tervezetet a nép kezdeményezte, a kettôs láttamozás elôtt az Alkotmánybíróságnak ellenôriznie kell, hogy a kezdeményezés megfelel-e az alkotmányos elôírásoknak (aláírások száma, eredete, hitelessége stb.).

3. A törvénytervezet megtárgyalása

A törvénytervezettel megkeresett ház megvitatja a törvényt. A megvitatás négy szakaszból áll.

a) bemutatás

A törvény kezdeményezôje vagy a kormány képviselôje (ha a törvénytervezet a kormány kezdeményezte) felszólal, s összefoglalja, hogy miért van szükség erre a törvényre, melyek lesznek elfogadásának a következményei. Ezek után bemutatják a kompetens állandó bizottság jelentését.

b) általános megvitatás

Minden parlamenti csoport vezérszónoka felszólal, elmondva a párt álláspontját. Az általános megvitatás nem zárul szavazással, csak ha az állandó bizottság a törvény elutasítását javasolta. Ilyenkor a házelnök, a vita lezártával, szavazást kér. Sarkalatos törvényt csak abszolút többséggel lehet elutasítani.

c) a szakaszok szerinti megvitatás és szavazás

Külön-külön megvitatnak minden egyes szakaszt, a módosító javaslatokat (melyeket írásban, vagy különleges esetekben szóban is be lehet nyújtani). Szakaszok szerint szavaznak.

d) a törvénytervezet egészének megszavazása

Végül a ház megszavazza a törvénytervezet egészét. A házelnök (vagy az alelnök, ha az ülést ô vezette) aláírja a megszavazott törvényt.

Eddig szép. De mivel kétkamarás rendszer van, a törvénytervezetet mindkét háznak el kell fogadni. A tervezetet átküldik a másik háznak, ahol elölrôl kezdôdik az egész procedúra, az ajánlásoktól a napirendre tûzésig, a megvitatásig és szavazásig. Itt jönnek a zavarok, a csigalassúság, a hatékonyság hiánya...

Vegyük úgy, hogy egy törvénytervezet a Képviselôházban végigjárta ezt az utat (ez fordítva is lehetne, ha a tervezetet a Szenátusban kezdeményezik). Ilyenkor, kötelezô módon, át kell küldeni a Szenátusnak, amely szintén megvitatja. Itt több eset merülhet fel:

1) ha a Szenátus is ugyanabban a formában szavazza meg, akkor a törvény az államelnök elé kerül szentesítésre.

2) ha a Szenátus visszautasítja a törvénytervezetet, akkor azt visszaküldik a Képviselôháznak. A Képviselôház azt megváltoztathatja, vagy ugyanúgy még egyszer elfogadhatja. Ezután visszaküldik a Szenátusnak. Az ismételt elutasítás véglegesnek számít, a törvénytervezetet nem lehet ugyanabban az ülésszakban még egyszer megvitatni.

3) ha a Szenátus változtat rajta, a házelnökök egy egyeztetô bizottságot neveznek ki. Az egyeztetô bizottság 7 képviselôbôl és 7 szenátorból áll, a parlament politikai összetételének megfelelôen. Ha az egyeztetô bizottság nem jut döntésre a szöveg tekintetében, vagy valamelyik ház nem fogadja el a megegyezett szöveget, akkor összeül a Képviselôház és a Szenátus együttes ülése, és ott döntenek.16

Átlagosan 75 napra van szüksége a Képviselôháznak egy tervezet megvitatására. A Szenátusnak ugyanerre 87 nap kell.17 Egy egyházas parlamentben egy törvény elfogadásának az ideje 70, és nem 150 nap körül lenne... Ez egy fontos érv az egykamarás rendszer, vagy legalábbis a román kétkamarás parlament sürgôs reformja mellett. A lassúsági rekordot az állampolgárságot szabályozó törvény (21/1991) módosító javaslata tartja (a jelenlegi 192/1999-es törvény). A Szenátusban és a Képviselôházban összesen 763 napig tárgyalták.18

Éppen a törvénykezés ilyen típusú nehézségei vezetnek a sürgôsségi kormányrendeletek elszaporodásához, mert a parlament gyakorlatilag nem alkalmas a feladatai ellátására. A kormányrendeletek és azok alkotmányosságának kérdése külön probléma. A vontatottság miatt kell egyes törvényeket kormányzati felelôsségvállalással elfogadni.19

4. A szentesítés

Az elfogadott törvényt elküldik az elnökhöz, aki 20 napon belül rendelettel szentesíti azt.

5. Közlés

Az utolsó szakasz a Hivatalos Közlönyben való kinyomtatás. Az Alkotmány szerint a törvényeknek nincs visszaható ereje, a szelídebb büntetôjogi törvény kivételével. Ezért a törvény a Közlönyben való megjelenéskor, vagy a szövegtestben megjelölt dátumon lép hatályba. Ettôl a pillanattól kezdve betartása kötelezô.

Ennyit a törvényhozási eljárásról. A román rendszer lassú, bonyolult. A parlamentben nincs feladatmegosztás, az egyik ház egyszerûen megkettôzi a másikat. A két ház funkciói teljesen azonosak.20 Ugyanazt a feladatot kétszer kell elvégezni, hogy egyszer ténylegesen elvégezzék. Egy törvénytervezetet mindkét házban el kell fogadni, hogy életbe lépjen.

A nehézkes kétkamarás rendszer mellett vannak további problémák is. Nem túl nagy-e a választási törvény által meghatározott küldöttek száma? Jelenleg 471 képviselô és szenátor van. Egyetlen parlament sem hatékonyabb attól, hogy sokan ülnek benne. Más országokban általában mások a kamarák funkciói és más a megválasztás módszere. Romániában egyetlen különbség az, hogy a Szenátusba csak a 35. életévüket betöltött emberek választhatóak. Így ebben a házban idôsebbek az emberek. A Szenátus egy "gondolkodó ház", mérsékelt és mérlegelô gyûlés szerepét kellene betöltse. A gyakorlatban nem ezt tapasztalhatjuk. Semmi sem akadályozza meg a politikai pártokat, hogy a Képviselôházba mind ötvenen túli jelölteket állítsanak, a Szenátusba pedig harmincöt éveseket.21 A parlament ugyanakkor sokba kerül. Nem az a baj, hogy mennyit költenek (ez nem is olyan sok a jelenlegi költségvetési viszonyok között), hanem az, hogy túl sokan költenek. Ha kevesebb küldött rendelkezne ugyanekkora összeg felett, hatékonyabbá lehetne tenni például a területi irodák mûködését stb. S lehetne folytatni a parlament mûködési problémáinak a sorát.

Megoldási lehetôségek

Érdemes megvizsgálni egy hatékony kétkamarás rendszert, például Lengyelországét.22 Kétházas parlament van, az alsóház a Szejm, a felsôház a Szenátus. A törvényhozás mindig a Szejmben kezdôdik. Ha a Szejm elfogad egy törvényt, a Szenátus azt 30 napon belül meg kell tárgyalja. Ha ez nem történik meg, a törvény életbe lép, mintha a Szenátus is elfogadta volna. Ha a Szenátus a 30 napos határidôn belül a tervezetet más formában fogadta el, mint a Szejm, vagy visszautasította, akkor az visszakerül az alsóházba. A Szejm abszolút többséggel megtarthatja addigi álláspontját, és a törvény hatályba lép. Ha nincs meg ez a többség, a Szenátusban elfogadott forma lép életbe. A Szenátus a költségvetést nem utasíthatja vissza. A lengyel alsóház szerepe nagyobb, ez az elsôdleges ház. A felsôház pedig valóban mérséklô funkciót tölt be. Romániában az egyik ház csak megkettôzi a másikat. És a mérséklô szerep mellett a káros mellékhatás, a lassúság túl nagy méreteket öltött.

Az észak-európai államok közül Norvégiában kétházas a törvényhozás, de nehézkesebb, mint Lengyelországban.23

2000. február 15-én Románia megkezdte a csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval. Ez jogharmonizációt is jelent, aminek során nagy mennyiségû uniós jogszabályt kell majd a parlamentnek elfogadnia. Egy olyan parlamentnek, amely eddig sem mûködött jól, és ebben a formában ezután sem fog jól mûködni. A parlament gondjainak megoldására két lehetôség van:

a) egyházas törvényhozás bevezetése

b) a kétházas rendszer hatékonyabbá tétele.

Mindkettô alkotmánymódosítást feltételez. Az 1991-es Alkotmány nem szent és sérthetetlen szöveg. Nagyon sok hiba van benne24, nem csak a parlament megszervezése rossz. Ezeket a hibákat ki kellene javítani, mert akadályozzák az ország fejlôdését. Az alkotmányt összhangba kell hozni a társadalmi és gazdasági változásokkal. Ez nagy feladat lesz, mert az 1991-es alaptörvény merev, nehezen megváltoztatható, és egyelôre a többségi politikai akarat is hiányzik.

---------------------------------------

1 Furcsa kivétel volt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság többházas, multikamerális parlamentje (1963-as alkotmány). Ezt elemzi Victor Duculescu, Constanta Calinoiu, Georgeta Duculescu: Drept constitutional comparat. Lumina Lex, Bukarest 1996. 501.

2 Ion Deleanu: Drept constitutional si institutii politice. Europa Nova, Bukarest 1996. 131-135.

3 Szövetségi államra példa az Amerikai Egyesült Államok, Németország, Oroszország, Brazília, India stb. Egyetlen föderatív államnak van egyházas parlamentje. Ez Comore Iszlám Föderatív Köztársaság, Afrika partjainál, Madagaszkár mellett.

4 Egységállam kétházas parlamenttel például Franciaország, Olaszország, Japán, Lengyelország stb.

5 Les parlaments dans le monde. vol. I-II. Union Interparlamentaire, Bruxelles 1986. Ezek az adatok lassan húszévesek. Azóta, fôleg a kelet-európai térségben, több államban tértek át az egyházas szerkezetrôl a kétházas szerkezetre. A kommunizmus által tagadott hatalommegosztás modern felfogását akarták megvalósítani: az egyes hatalmi ágakon belül is kiépíteni egy ellenôrzô rendszert. Az egyházas törvényhozás hívei ez ellen úgy érvelnek, hogy a kontrollfunkció betöltésére elegendô az alkotmány, az alkotmánybíróság, a végrehajtó hatalom, és fölösleges kétházassá bonyolítani a parlamentet. Ellentétes irányú változások is történtek. 1999-ben Venezuelában hajtottak végre alkotmányreformot, megszüntetve a parlament kétházas felépítését. Nem mindegyik volt kommunista államban tértek át a kétházas struktúrára. Unikamerális parlamentek vannak a balti államokban, Bulgáriában, Szlovákiában stb.

6 Lásd: Gabriel Marconescu: Avantaje si dezavantaje ale structurii unicamerale sau bicamerale a parlamentului. Dreptul 1999. 10. sz. 14-21.

7 Példa erre a francia rendszer. A Nemzetgyûlést 5 évre választják, általános választásokon. A Szenátust 9 évre, egylépcsôs indirekt szavazással. A Nemzetgyûlés a népet képviseli, a Szenátus a helyi közösségeket és a külföldön lakó franciákat stb. A különbségek indokolják a két ház létét.

8 A román alkotmánytörténetrôl lásd: Eleodor Focseneanu: Istoria constitutionala a României. Bukarest 1998.; Angela Banciu: Istoria vietii constitutionale în România. Bukarest 1996 ; Tudor Draganu: Începuturile si dezvoltarea regimului parlamentar în România pâna în 1916. Dacia, Kolozsvár 1991. stb.

9 A. D. Xenopol: Studii asupra starii noastre actuale. Convorbiri literare, V. évfolyam, 1871. július 15. Magyarul (részlet): Román eszmetörténet 1866-1945. Aetas-Századvég 1994. 99-109. A. D. Xenopol (1847-1920) jogot, történelmet és filozófiát tanult Berlinben és Giessenben. Jogász és filozófus doktor volt; Romániában egyetemi tanár, akadémikus. Xenopol az angliai helyzetet említi. Az angol "Lordok Háza" egy arisztokratikus felsôház, történelmi maradvány. Más országokban ezek a házak vagy megszûntek, vagy modern második házzá alakultak át.

10 Magyarországon az alkotmány (az 1949. évi XX. törvény, az utólagos módosításokkal) unikamerális rendszert szabályoz. Vita folyik viszont arról, hogy az új alkotmány milyen rendszert tartalmazzon. Lásd például: Az alkotmányozás jogi kérdései. ELTE, Budapest 1995. 165.

11 Vitatott az is, hogy szükség van-e sarkalatos törvényekre, egy alkotmány és egyszerû törvények közötti jogi kategóriára. A jelenlegi hatalomnak nagyon törékeny a többsége a Szenátusban. Ez sarkalatos törvény elfogadásakor nagy nehézség, a hiányzások miatt. Például a Vasile Lupu-féle földtörvény szenátusi szavazásán a parlamentbe kellett parancsolni a koalíciós pártok minden küldöttjét. Elment szavazni Radu Vasile szenátor, az akkori kormányfô is. Lásd alább, a 15. jegyzetet. Sôt, a 2000. februári helyzet még ellentmondásosabb. A kilépések következtében a kormánykoalíciónak nincs már meg a többsége a Szenátusban, a Képviselôházban pedig a szavazás sikere egy-két ember döntésétôl függ.

12 Más felosztások is léteznek, de a lényeg ugyanaz. Lásd például Ioan Muraru: Drept constitutional si institutii politice. Actami, Bukarest 1997. 416-423.

13 Egyedül Trita Fanita, a hatalmon levô Demokrata Párt tagja élt ezzel a jogával, amikor a kormánykoalíció álláspontjától eltérô tervezetet nyújtott be a volt állami mezôgazdasági vállalatokkal kapcsolatban.

14 1996. december 18-a és 1999. december 31-e között a kormány 1122 törvénytervezetet küldött a parlamenthez. Ugyanebben az idôszakban a Képviselôházban 346, a Szenátusban 99 tervezetet kezdeményeztek, ez összesen 445. (Guvernul României, Departamentul pentru relatiile cu Parlamentul, Buletin documentar, decembrie 1999).

15 A törvénytervezetek formai követelményeit kormányrendelet rögzíti: Hotarârea Guvernului nr. 390/1993 pentru aprobarea Metodologiei privind pregatirea, elaborarea, avizarea si prezentarea proiectelor de acte normative. Közölve: Monitorul Oficial, 204 sz. 1993. augusztus 24.

16 Hogy is néz ki a gyakorlatban ez? Például: a két ház külön-külön tárgyalta a Vasile Lupu-féle földtörvény egyeztetô bizottságának a jelentését. A Képviselôház elfogadta a jelentést. A Szenátusban az ellenzék kivonult, és amikor a hatalmon levô pártok szenátorai szavazni akartak, kiderült, hogy nincs meg a kvórum, nincsenek elegen. Végül mégiscsak sikerült elfogadni ezt a tervezetet (1/2000-es törvény).

17 Guvernul României, Departamentul pentru relatiile cu Parlamentul, Buletin documentar, decembrie 1999. Az átlagokat 385 törvénytervezet útját figyelembe véve számolták ki.

18 Lásd ugyanott.

19 A kormányzati felelôsségvállalással való törvényhozás megszervezésének hibáira Tudor Draganu professzor hívta fel a figyelmet. Lásd Tudor Draganu: Drept constitutional si institutii politice. Lumina Lex, Bukarest 1998.

20 Az egyetlen különbség az, hogy az ombudsmant (Avocatul poporului) a Szenátus választja meg (Alkotmány, 55. szakasz).

21 Tudor Draganu: i.m.

22 Victor Duculescu, Constanta Calinoiu, Georgeta Duculescu: i.m. 540-541. A lengyelországi helyzetet összefoglalja: Krysztof Wojtyczek: A politikai rendszerváltás és alkotmányozás Lengyelországban. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae, Acta juridica et politica, Tomus XLVII. Fasciculus 1-18, 257-276.

23 Lásd: Vasile Gionea, Nicolae Pavel: Curs de drept constitutional. Holding Reporter, Bukarest 1998. 259-261. A könyv tárgyalja Norvégia mellett a belga kétházas törvényhozás mûködését is. Belgium azonban föderatív állam, így ott a bikameralitás természetes. Összehasonlító elemzéseket közöl Cristian Ionescu: Drept constitutional si institutii politice. Lumina Lex, Bukarest 1997.

24 Lásd például: Tiberiu Dianu: Constitutia României. 1991. O abordare critica. Constitution of Romania 1991. A critical approach. (kétnyelvû), Oscar Print, Bukarest, é.n.; vagy Tudor Draganu professzor már idézett mûvét: Drept constitutional si institutii politice. Lumina Lex, Bukarest 1998.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék