magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» VI. ÉVFOLYAM - 2000. 1. (19.) SZÁM - Belsô választások
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Székely István

A belsô választások és az RMDSZ
hatalmi szerkezetének összefüggései

Írásomban Birtalan Ákos és Toró T. Tibor a belsô választások kapcsán írt vitaindító tanulmányában1 felvetett kérdésekre kívánok reflektálni. Azt próbálom végiggondolni, hogy a belsô választások eredeti célkitûzései milyen mértékben valósíthatóak meg a belsô választásokat szabályozó 1996-os határozat,2 valamint az RMDSZ érvényben levô alapszabályzata3 által rögzített hatalmi struktúra keretei között.

A belsô választások logikája

A belsô választások gondolata az 1992-es év folyamán fogalmazódott meg, az RMDSZ-ben meglévô szemléleti-ideológiai csoportosulások szervezeti kikristályosodásával párhozamosan, az ún. "brassói modell"4 részeként. A modell tulajdonképpen egy olyan szervezeti keret, amely az elképzelések szerint alkalmas egyes közjogi jogosítványok államtól való átvételére és önkormányzati logika szerinti mûködtetésére. A belsô választások, amelyek az - önkormányzatként tételezett - RMDSZ döntéshozó testületét hivatottak feltölteni, ennek értelmében három igen fontos funkciót töltenek be:

    • leképezik az intézményesült politikai opciók ajánlata alapján az erdélyi magyar társadalom sokszínûségét;
    • megteremtik a belsô választások intézményét, amely periodicitásával kinyitja a kilencvenes évek elején mozgalomként értelmezett RMDSZ kifulladásával egyre zártabb politikai mezôt;
    • biztosítják a közjogi funkciók átvételéhez szükséges magas szintû legitimitást.

Az évekig húzódó "kataszter-vita",5 valamint a Szövetségen belüli hatalmi szempontok dominánssá válása idôben kitolta a belsô választások szabályozását, amely végül 1996-ban került elfogadásra egy olyan formában, amely véleményem szerint nem teszi lehetôvé a választások eredeti célkitûzései megvalósítását.

Összeegyeztethetô-e a belsô választások logikája
az RMDSZ jelenlegi struktúrájával?

Az alapvetô problémát abban látom, hogy a brassói modell csak szemléletváltást és a szövetség mûködtetésének változását eredményezte, az RMDSZ alapvetô hatalmi struktúráját változatlanul hagyta. Létrehozott ugyan szövetségi intézményeket, azonban ezeknek a szövetség alapját képezô autonóm területi szervezetek irányába nem adott hatalmi jogosítványokat. A szövetség struktúráját legjobban egy, a gazdasági életbôl vett analógiával lehet leírni: 22 önálló vállalkozás, amely egy laza holdingba tömörül. Ezt a struktúrát megváltoztatni nagyon nehéz, hiszen a szövetség mindenkori döntéshozó testületeiben kétharmados-háromnegyedes többségben vannak azok, akik érdekeltek valamely területi szervezet hatáskörének csorbítatlan megôrzésében. A brassói modell elméleti kerete a platformoknak - képviseleti funkciók megjelenítése mellett - egyféle "biztonsági szelep" szerepet is szánt, amelyen keresztül levezethetôek a szövetség szervezeti egységét veszélyeztetô ideológiai ellentétek. Paradox módon az RMDSZ egységének zálogává a területi szervezetek autonómiája vált: a mindenkori szövetségi intézmények nem tudják érdemben befolyásolni valamely területi szervezet belsô politikai erôvonalait. A vázolt hatalmi konstelláció idôvel egy olyan logikát indukál, amely nagyon nehezen egyeztethetô össze a belsô választások intézményével.

Elméleti megközelítésben egy szervezet struktúrája hatalmi viszonyokat rögzít, azok pedig attitûdöket, magatartásformákat váltanak ki. Valamely tisztségviselô annak a testületnek tartozik felelôsséggel, amely megválasztotta ôt; politikáját-cselekedeteit azon testület elvárásaihoz igazítja, amelytôl következô mandátumát reméli. Ebben nincs különbség a pozícióorientált és a programorientált politikus között, hiszen ez utóbbi is elképzeléseit csak hatalmi helyzetbôl tudja megvalósítani. A politika kérlelhetetlen logikáját a kisebbségi lét árnyalhatja, de alapvetôen nem változtatja meg.

A társadalom sokszínûségének leképezése

A brassói struktúra a platformok számára nem biztosított hatalmi jogosítványokat. Nem tartom véletlennek, hogy bár a kolozsvári kongresszus után megfigyelhetô a platformok háttérbe szorításának szándéka6, teljes ellehetetlenülésük az 1996-os parlamenti választások közeledtével következett be. Ezt elsôsorban annak tulajdonítom, hogy a parlamenti és önkormányzati választásokon induló platform-tagok szembesültek azzal a ténnyel, hogy a következô mandátumuk azoktól a területi szervezetek testületeitôl függ, amelyek mindvégig gyanakvóan tekintettek valamely partikuláris érdeket felvállaló csoportosulásra.

A belsô választásokat szabályozó határozat elfogadása során szinte kizárólag hatalmi szempontok érvényesültek, a különbözô alternatívák vizsgálata az egyes csoportok szavazatszerzô esélyeinek szempontjából történt. Ez a politika mozgatórugóját képezô hatalmi törekvések nézôpontjából természetesnek mondható, azonban az így elfogadott választási rendszer nem alkalmas az eredeti célkitûzések megvalósítására, alkalmatlan arra, hogy egy nagyobb ívû társadalomszervezési koncepció kiindulópontja legyen.

A választások - véleményem szerint - csak korlátozott mértékben fogják leképezni a társadalom politikai tagolódását. A választási határozat elkülöníti ugyan a platformok számára a Szövetségi Képviselôk Tanácsa mandátumainak körülbelül egyharmadát, azonban a fennmaradó részt a területi - és valószínûleg az ifjúsági7 - szervezetek egyéni jelöltjeinek megmérettetése alapján töltik be, holott intézményesült szervezeti háttér nélkül elég nehéz a jelöltek között politikai opciók alapján különbséget tenni. Valószínû, hogy e jelöltek megválasztásánál fontos, de túlnyomóan nem politikai szempontok fognak szerepet játszani (ilyen esetekben elsôsorban az ismertség és a szimpátia döntô), a meghatározó közszereplôk politikai színezettôl függetlenül mandátumot fognak szerezni, amit az általuk képviselt politikai vonalvezetés helyességének visszaigazolásaként fognak értelmezni.

A platformok számára a választási határozat nem teszi lehetôvé országos lista állítását, és megtiltja, hogy a különbözô területi listák között személyi átfedések legyenek. Ez azért is aggályos, mert a platformok nem területi szervezetenként, hanem országosan szervezôdnek, és általában kisszámú, de országosan ismert személyiségekkel rendelkeznek. Többségük elitpártként szervezôdô programpártként határozza meg önmagát, elképzeléseikhez támogatókat, választások esetében programajánlataikra szavazókat keresnek, nem a szervezetbe integrált tagjaik számát kívánják növelni. Egy adott programajánlatra szavazó választó léte pedig alapjában véve független attól, hogy az ajánlattevô platformnak van-e helyi szervezete az adott választókerületben.

A választásokon megjeleníthetô alternatívák

A különbözô politikai entitások a belsô választások során csak abban az esetben tudnák megjeleníteni a társadalom politikai tagolódását és a különbözô politikai alternatívák egymáshoz viszonyított súlyát, amennyiben világosan megfogalmazzák önmagukat, és intézményesülve szervezeti formát öltenek. Véleményem szerint egyértelmû helyzetet egy olyan belsô választás eredményezne, amely a szervezeten belül - többnyire informálisan - létezô három-négy politikai irányzat markáns személyiségei köré csoportosulva egy-egy listát indítana, és a választókerületeket nem területi szervezetenként, hanem országosan határoznánk meg. Egy ilyen - vagy ehhez hasonló - választási rendszer kialakítására jelenleg nem látok lehetôséget.8

Az 1996-ban elfogadott belsô választásokat szabályozó SZKT-határozat a verseny alanyainak a platformokat tekintette, amelyek a 20. század történelmileg meghatározó nagy szellemi-politikai irányzatainak mintájára szervezôdtek.9 Ez a szemlélet tulajdonképpen az 1992-es év során alakult ki, és egy olyan idôszakot jellemez, amelyben a platformok által megfogalmazott ajánlatok jelentették a politikai logika mentén történô, szervezeten belüli intézményesülés lehetôségét. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a platformok adósak maradtak koherens programjuk megfogalmazásával, pedig legitimitásuk egyik igen fontos indoka a különbözô alternatívák, az RMDSZ programként szolgáló vagy programként elfogadott szándéknyilatkozatában10 megfogalmazott célok valóra váltásának végiggondolása volt. Az ideológiák szempontjából a szervezet kiürült. Kérdés, hogy a platformokra alapozó szervezetépítés most, a 2000. évben milyen mértékben képez reális alternatívát.

Az RMDSZ-ben meglévô politikai törésvonalakról az elmúlt években nagyon sokat írtak. A ideológiai csoportok szerinti elkülönülés11 mellett egyes értelmezések12 a vélt vagy valós nemzeti érdekhez való viszonyt jelölik meg meghatározó csoportformáló tényezôként, mások13 a radikális-mérsékelt és/vagy elméleti-gyakorlatorientált kettôsséggel próbálnak rendezôelvet találni megosztottságunkra. Van olyan elemzô is14, aki az alapvetô törésvonalat az européer-centralista/provinciális-devolúciópárti meghatározásnak írja le. Az értelmezések különbsége fôleg az eltérô valóságpercepciók kivetítésének centrifugális jellegébôl fakad.

Véleményem szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ezeket a több-kevesebb realitással bíró értelmezéseket meghaladottá tette. A szövetség kormányzati pozícióból nagy vonalakban megvalósította a brassói - akkor a meghatározó csoportosulások által kivétel nélkül támogatott - programnak azt a részét, amelyben jelenleg is konszenzus van. Az oktatási törvény módosításával, az új önkormányzati törvény vélhetô elfogadásával15 sikerült a nyelvhasználattal kapcsolatos igények jelentôs részét biztosítani, még akkor is, ha ezek több helyen korrekcióra szorulnak.16 Elôrelépés történt az államosított javak utáni kárpótlás kérdésében is, leszámítva az egyházi és közösségi javakat, ahol a helyzet továbbra sem biztató.

Az ôszi parlamenti választásokkal a szövetség történetének egy igen fontos szakasza zárul le. Az RMDSZ programja etnikai dimenziót is hordozó részének megvalósultak azon kitételei, amelyekben a szövetségen belül jelenleg konszenzus van. Ezek a nyelvi jogok körébe tartoznak, és igen fontos jellemzôjük, hogy kivívásukban mind a romániai kisebbségek, mind a nemzetközi élet szereplôi részérôl feltétel nélküli támogatásra számíthattunk. Felmerül a továbblépés kérdése. Két stratégia körvonalazódik, amely szerintem élesen meg fogja osztani a Szövetséget, és amely domináns lesz a többi politikai törésvonal vonatkozásában.

A körvonalazódó stratégiák tulajdonképpen eltérô jövôképek megvalósításának módozatait jelölik. A koherens, vonzó jövôkép kialakítását kulcsfontosságúnak tartom. A schengeni határok mögé integrálódó, demográfiai apály következtében a határon túli magyarokat nagy számban befogadó,17 prosperáló Magyarország egy olyan ajánlatot jelent, amelyet a társadalmi elit csak egy összemérhetôen vonzó, középtávon realitással bíró jövôképpel tud ellensúlyozni. Ennek kidolgozását és a fontosabb elemei körül a konszenzus kialakítását mihamarabb meg kell kezdeni.

A politikai elit irányából az elmúlt tíz év tapasztalata alapján két alapvetô stratégia fogalmazható meg. Az egyik alternatíva szerint a legfontosabb kérdés a szerzett jogok - esetleges ellenzéki pozícióból történô - konszolidálása és gyakorlatba ültetése. A kisebbségi kérdést ki kell vonni a napi politika témái közül, újabb közjogi követeléseket az etnikai törésvonal mentén nem kell megfogalmazni. Az elképzelést erôsíti, hogy a nyelvi jogokon túlmutató követeléseket sem a tagság, sem a szóba jöhetô romániai partnerek, sem pedig a nemzetközi élet szereplôi nem támogatnak. A másik alternatíva kiindulópontja az a vélelem, hogy a kisebbségi identitás megôrzése és újratermelése nem valósítható meg csupán a nyelvi jogok birtokában, ehhez döntési kompetenciák - önkormányzatok, ha úgy tetszik, közösségi autonómiák - szükségesek. Ennek megvalósítása igen aktív társadalmi szerepvállalást feltételez, és az elsô eredmények csak vélhetôen hosszú, tíz-tizenöt éves, feszültségekkel terhes periódust követôen jelentkeznek. Elméleti síkon nem hagyható figyelmen kívül a regionalizmus által kínált alternatíva sem, azonban úgy gondolom, hogy ennek alapfeltétele egy radikális, a jelenlegi alkotmány kereteit messze túllépô közigazgatási reform.

Természetesen a vázolt alternatívák hipotetikus jellegûek, és megfogalmazásuk sarkított. Valószínû, hogy a gyakorlatban ezek valamiféle kombinációja fog kialakulni. Alapvetô kérdésnek nem azt tartom, hogy a politikai elit megfogalmaz-e a nyelvi jogokon túlmutató közjogi igényeket, hanem azt, hogy az elkövetkezô idôszakban hajlandó-e ezek megvalósítására annyi energiát fordítani, mint amennyit fordított az elmúlt tíz évben a nyelvhasználattal kapcsolatos kérdések szabályozására.

A választások intézménye, mint a politikai mezô
kitágításának eszköze

Mint említettem, a politikai logika szerint valamely tisztségviselô politikai vonalvezetését azon testület elvárásai vezérlik, amelytôl következô mandátumát reméli. Ez jelenleg az RMDSZ-ben a szervezeti struktúra középsô szintjének, a területi szervezeteknek primátusát jelenti. Ez kihatással van a hivatásos politikai réteg rekrutációjára is: a struktúra az "intézô", az érdekkijáró funkciót betöltô személyeket preferálja. A struktúra természetes következményének tartom azt is, hogy a fokozatos professzionalizálódás következtében a szervezet felsô (szövetségi) és alsó (helyi szervezetek) szintje fokozatosan kiürül. A Szövetség felsô szintjén a kormányzati szerepvállalás következtében ez kevésbé látványos, hiszen a kormányzati tisztségviselôk szervezeti integrációja ezen a szinten történik, azonban megfigyelhetô az SZKT, a SZET és részben az Ügyvezetô Elnökség esetében is. A szövetség alapját képezô helyi szervezetek esetében a folyamat hamarabb kezdôdött, azzal a különbséggel, hogy az önkormányzati jelölések elôtt a szervezeti élet intenzitása néhány hónapra látványosan megnô.

A belsô választások intézményesülése, társulva az önkormányzati és parlamenti elôválasztásokkal, jótékony hatással lenne a szövetség szervezeti életének alsó szintjére. Ha egy középszinten, a területi szervezetek szintjén tisztséget vállaló személy nem egy korlátozott számú személynek kell bebizonyítsa alkalmasságát, érdekkijáró képességét, hanem mandátumáról a tagság egésze dönt, akkor elsôsorban ezen réteg elvárásainak igyekezne megfelelni. Az RMDSZ és a tagság viszonyának a kilencvenes évek elején, az RMDSZ mozgalmi periódusában megfigyelhetô intenzitása nem hozható vissza, azonban ez a kapcsolat a belsô választások intézményesülésével magas szinten stabilizálható.

A választások által biztosítható legitimitás

A brassói modell értelmében a belsô választások során létrehozott testület olyan magas szintû legitimitással rendelkezne, amely alkalmassá tenné egyes közjogi hatáskörök államtól való átvételére. A választásokat szabályozó SZKT-határozat ennek szellemében készült el, ami azt eredményezte, hogy igen bonyolult, állami intézmények részvétele nélkül nehezen megvalósítható procedúrát ír elô. A belsô választások idôpontjának kitûzésével egyidejûleg az SZKT hozzákezdett a választási határozat eljárásjogi részének egyszerûsítéséhez. Joggal, hiszen a szövetség jelenleg nem rendelkezik egy olyan kiterjedt, faluszintig meglévô helyi szervezetekbôl álló hálózattal, amelyre ráépíthetné a belsô választások szavazókörzeteit, és egy olyan erôs központi szervezôi kapacitással, amelyre alapozva a választásokat sikeresen le tudná vezényelni.

A belsô választások megtartásának szükségességét az SZKT legitimitásának hiányából véleményem szerint nem lehet levezetni. Az SZKT legitim testület, még akkor is, ha legitimitásának foka nem éri el a belsô választások által biztosítható szintet. A belsô választások 1996-os határozat szerinti megtartása abban az esetben válik megkerülhetetlenné, ha a politikai elit úgy dönt, hogy a következô évtized legfontosabb célkitûzésének a közösségi autonómiák kivívását tekinti...

 

---------------------------------------

1 Birtalan Ákos: Belsô választásokról és másokról, "eretnek" megközelítésben; Toró T. Tibor: Szövetségi belsô választások: egyszerû tisztújítás vagy az "erdélyi magyar parlamentarizmus" rehabilitációjának kísérlete. In: Magyar Kisebbség, 1999/4. sz. 147-164.

2 Határozat az RMDSZ Szövetségi Képviselôk Tanácsa megválasztásáról. RMDSZ Közlöny, 1996/21. sz.

3 A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Alapszabályzata. RMDSZ Közlöny, 1999/34. sz. 25-37.

4 Elsô megfogalmazását lásd: Határozat szervezetünk önkormányzati modelljének alapelveirôl. RMDSZ Közlöny, 1993/1. sz. 2.

5 A kataszter összeállításának szükségessége, a magukat magyar nemzetiségûnek valló, állandó lakhellyel rendelkezô romániai állampolgárok összeírásának gondolata az 1991-es népszámlálás eredményének megkérdôjelezése kapcsán merült fel elôször. A belsô választások során a választói névjegyzék szerepét töltötte volna be. Egyféle névjegyzék igénye felmerült a határon túli magyarok magyarországi jogállásának szabályozása kapcsán is.

6 Az 1995-ös kolozsvári kongresszust követôen a szövetség fontosabb döntéseit a területi szervezetek elnökeibôl álló Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa készíti elô, amelynek tanácskozásaira a platformok vezetôi csak kivételes esetben kapnak meghívást.

7 Az SZKT 2000. február 19-én, Marosvásárhelyen megtartott ülésén elfogadott módosítás, amelynek végszavazása e tanulmány leadása idôpontjáig még nem történt meg.

8 Az országos választókerület gondolata elfogadhatatlan a területi szervezetek képviselôinek döntô többsége számára, akik egyrészt az "ejtôernyôsöktôl" félnek, másrészt pedig attól, hogy az országos lista összeállításánál a saját területükrôl származó jelölteket nem tudják mandátumot eredményezô helyhez juttatni.

9 Az RMDSZ keretében jelenleg az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Romániai Magyar Kisgazda Platform, a Reform Tömörülés, a Szabadelvû Kör és a Szociáldemokrata Platform tevékenykedik.

10 Az RMDSZ programja elsôsorban célkitûzéseket rögzít, keveset mond ezek megvalósításának módozatáról. A kilencvenes évek elején felmerült annak lehetôsége, hogy az RMDSZ csupán egy keretprogramot fogadjon el, a konkrét alternatívákat pedig a platformok gondolják végig. Az elsô olyan szövetségi programszintû dokumentum, amely konkrét tennivalókat rögzít, az az 1997-es marosvásárhelyi kongresszuson elfogadott RMDSZ kormánykoalíciós cselekvési prioritási program, azonban ez sem tesz eleget az elvárható felépítésnek (kritikus helyzetértékelés, az elérendô célok kitûzése, az erôforrások felmérése, a konkrét teendôk).

11 A kérdéssel legtöbbet Bakk Miklós foglalkozott írásaiban.

12 Lásd Borbély Zsolt Attila és Borbély Imre írásait.

13 Erre történô utalásokat Fey László és Fodor Sándor írásaiban találunk. Az elmélet kevéssé kidolgozott.

14 Lásd Dan Oprescu: UDMR în 2000 . In: Sfera Politicii, 2000. 79. n. 8-14.

15 Az önkormányzati törvény módosítása most van folyamatban, a nyelvhasználattal kapcsolatos kérdéseket sikerült viszonylag elfogadható módon szabályozni.

16 Gondolok elsôsorban a tanügyi és az akkreditációs törvény módosítására, ahol például a romántól eltérô tannyelvû egyetem létesítése korlátokba ütközik, a történelem és a földrajz anyanyelven történô oktatása nem biztosított teljes mértékben. Nehézségek merülnek fel az anyanyelven való posztgraduális képzés esetében is. Magam részérôl az önnálló egyetemet nem a nyelvi jogok, hanem a különbözô autonómia formák tárgykörébe sorolom.

17 A magyar kormány felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportja egy tanulmányt készített a magyar népesség fogyásáról, amelyben különbözô alternatívákat vázol ennek mérséklésére. Az egyik lehetôségként a bevándorlás bátorítását említi. Véleményük szerint, ha a népességfogyást ezzel kívánják orvosolni, akkor azonnal be kell fogadni 1,8 millió külföldit, és az éves bevándorlást negyven-ötvenezer fôben kell megállapítani. Lásd: Bevándorlás állíthatja meg a népességfogyást. Népszava, 2000. március 7.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék