magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» V. ÉVFOLYAM - 1999. 1. (15.) SZÁM - Külpolitika, euro-atlanti és összmagyar integráció
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


Stipkovits Ferenc

A szlovén külpolitika aktuális jellemzôirôl

(Esettanulmány)

Az esettanulmány elkészítéséhez a felsorolt kérdéskörökben kerestünk válaszokat a parlamenti pártok képviselôinél, politológusnál és pártembernél. Az összefoglalt válaszokat a következôben írjuk le:

Bevezetô

Szlovénia 20 251 ezer négyzetkilométer területével találkozik az európai kontinens három alapvetô etnikai eleme, a latin, a germán, a szláv etnikum és (jellemzô módon) érintkezik a magyarral. Hazájuk mindig geopolitikai vadászterületnek számított: a németség számára a szlovének képezték az utolsó elenyészô akadályt a Földközi-tengerre való kijutáshoz. Ezért akarták ôket germanizálni évszázadokon át. Az olaszok számára a visszaszorítandó szláv veszélyt jelentették, valamint a védôgátat a németség ellen – Mussolini ezért olaszosítja a tengermelléki szlovéneket. A szerbség 1918 után Horvátországgal együtt hadizsákmánynak tekintette. Sajátságos és jellemzô szlovén tendencia, hogy mindezen ellenôrökkel szemben meg tudták ôrizni összetartozás- és azonosságtudatukat, európai szintû társadalmi, kulturális és politikai szervezettséget hoztak létre, és Európában valóban utoljára. Az ezredforduló küszöbén elérkeztek odáig, hogy megalakítsák önálló államukat.

Szlovénia 4 országgal – Ausztriával, Magyarországgal, Horvátországgal és Olaszországgal –, valamint az Adriai-tengerrel határos. Lakossága 1 990 600 fô, melynek 90,5%-a szlovén. A nem szlovének közül a horvátok, a szerbek vannak legtöbben, ôket követik a bosnyákok, macedónok, montenegróiak, albánok, romák. Az úgynevezett autochton nemzetiségi státussal bírók a magyarok, akik a népesség 0,5%-át teszik ki, s ennél kevesebben vannak az olaszok. A lakosság 90%-a római katolikus vallású.

Az ország neve Szlovén Köztársaság. 1991. június 25-én hirdette ki függetlenségét Jugoszláviától. Fél évvel késôbb, 1992. január 15-tôl már nemzetközileg is elismerték.

A volt kelet-európai országok közül itt a legmagasabb a GDP, több mint 9000 USD, és az infláció mértéke is alatta van a 10%-nak.

A köztársaság elnöke: Milan Kucan, miniszterelnöke: Janez Drnovsek, a parlament elnöke: Janez Podobnik, külügyminiszter: Boris Frlec.

1. Az utolsó parlamenti választások eredményei alapján a politikai erôviszonyok a szlovén parlamentben. A választások szerinti mandátumarányokhoz képest történt változások

A többpárti Szlovénia 1996 novemberében élte meg a harmadik parlamenti választást. Lassan, de markánsan formálódó hárompólusú politikai szintér erôvonalai rajzolódnak ki a választásokon. A parlament pártjai közül az LDS foglalja el a liberális pólust. A konzervatív póluson a "Szlovén tavasz" pártjai találhatók: az SLS, SDS és az SKD. A szocialista baloldali pólust pedig a ZLSD, valamint a nyugdíjasok érdekvédôje, a DeSUS foglalja el. Az SNS ezen hárompólusú felosztásba nem helyezhetô el, éppúgy, mint a hagyományosan bal-jobb politikai skálán sem, mert baloldaliságra utaló hivatkozások és szélsôségesen nacionalista megnyilvánulások egyaránt kísérik közszerepléseiket.

A lehetséges 90 parlamenti helybôl 88-at birtokol a 7 párt, és 2-t az autochton nemzetiségiek által megválasztott képviselôknek garantál az alkotmány. A pártok tagjai voltak az elôzô, 1992 decemberében megválasztott parlamentnek is.

A választás eredménye a megszerzett mandátumok erôsorrendje alapján:

1. LDS

– Liberalna demokracija Slovenije

25 hely

2. SLS

– Slovenska ljudska stranka

19 hely

3. SDS

– Socialdemokratska stranka Slovénije

16 hely

4. SKD

– Slovenski kršcanski demokrati

10 hely

5. ZLSD

– Zdrucena lista socialnih demokratov

9 hely

6. DeSUS

– Demokraticna stranka upokojencev Slovénije

5 hely

7. SNS

– Slovenska Nacionalna stranka

4 hely


– Poslanca narodnosti

2 hely


összesen:

90 hely

A választások után a tavaszi pártok – bár választási koalíciót nem kötöttek elôzetesen – maguknak követelték a kormányalakítási jogot azon az alapon, hogy az SLS 19, az SDS 16, az SKD 10 mandátumot szerzett. Vagyis 50%-át birtokolják a parlamenti helyeknek. Antikommunista nézeteik, euroatlanti törekvéseik alapján összetartozók lehetnének, de ezen az alapon összetartozók lehetnének a liberális LDS-sel is. Politikai programjaikban viszont sokkal több az össze nem illô elem. (Tavaszi pártokon az elsô demokratikus választás pártszövetségét értjük.)

Milan Kucan köztársasági elnök a legtöbb mandátumot szerzett párt, az LDS vezetôjét, Janez Drnovsek elôzô miniszterelnököt bízta meg a kormányalakítással.

Elsô kísérletként a baloldali jellegû – LDS, ZLSD, DeSUS, SNS – kormányzat nem kapott többséget. Pontosan kifejezve, csak 45 szavazatot, vagyis 50%-ot ért el, ami eggyel kevesebbet jelentett a vártnál.

Második kísérletnél az LDS–SLS koalíció, a DeSUS által kívülrôl támogatva, számítva a két nemzetiségi képviselôre, és egy, az SKD-bôl kilépett (függetlenné váló) képviselôvel 52 szavazatot szerezve alakult ki az új kormányzati többség.

A tervezett liberális-baloldali összefogás patikamérlegen kiegyensúlyozott kényes állapotát egy jóval stabilabb liberális-konzervatív koalíció váltotta föl, s mûködik a mai napig. A DeSUS által baloldali támogatottságot is szerzett Drnovsek kormánya. A nemzetiségi képviselôk pedig elvesztették pártideológiáktól való "ártatlanságukat", amiért elég sok kritikát kaptak konzervatív oldalról.

A kormányalakításnál az LDS kapott 8 tárcát; külügyit, gazdaságit, pénzügyit, munka- és szociálisügyit, mûvelôdésit, környezetvédelmi és területrendezésit, belügyit és az oktatásit. Ezek birtokában az általuk nagyon fontosnak tartott euroatlanti integráció ügyét kézben tudják tartani. Az SLS pedig 9 tárcát: honvédelmit, mezôgazdaságit, közlekedésit, tudományit, egészségit, igazságit, gazdasági kapcsolatit és helyi önigazgatásit. Ôk pedig a választóiknak tett igazságos privatizációs és mûködô mezôgazdaságot teremtô ígéretüket vélik ezáltal beváltani. A külsô utas DeSUS egy tárca nélküli miniszteri helyet kapott a szociális ügyekkel foglalkozó munkaszervek koordinálására.

A kormány alelnöki posztját az SLS elnöke, Marjan Podobnik tölti be (fivére a parlamenti elnöknek).

A választásokon kialakult mandátumok birtoklásában mindössze egy módosulás történt. A kormányalakítási megbízáskor Ciril Pucko vált ki az SKD soraiból, és lett független képviselôként az LDS támogatója.

2. Melyek a parlament által az utóbbi idôszakban tárgyalt jelentôsebb bel- és külpolitikai témakörök?

A február utolsó napjaiban megalakult kormány belpolitikai kérdésekben legfontosabb ügyeként vitte a parlament elé a privatizációt szabályozó törvénytervezetet, gazdaságmûködtetési napirendeket, a munkajog tervezetét és a költségvetést. Ez utóbbi a legtovább tartó ügye a törvényhozásnak. Július végén került elfogadásra a költségvetési törvény. Külpolitikai kérdésben prioritása az Európai Unióhoz kapcsolódásnak és a NATO-hoz kapcsolódásnak volt. Ezekbôl következôen alkotmánymódosításra volt szükség. Az eddigi leghosszabb vitanap is ide kapcsolódik, a külföldiek ingatlanvásárlását szabályozó passzusok révén. A kormány-elôterjesztések kaptak minden esetben megerôsítést.

Az alkotmány 86. szakasza értelmében külföldi nem vásárolhat Szlovéniában ingatlant. Ezt kellett módosítani, miközben két referendumkiírási kísérlet hiúsult meg, azt követôen alkotmánybírósági megkeresés történt a módosítás megakadályozására. Az Alkotmánybíróság döntése után kezdôdhetett meg július 14-én a módosításról szóló szavazás. A 81 módosítást támogató szavazat ellenében 1 elvetô szavazat volt (az SNS elnöke, Zmago Jalenèiè szavazott ellene). Ezentúl az alkotmány 68. szakaszában ez áll: "A külföldiek tulajdonjogot szerezhetnek ingatlanok felett a törvény által megszabott feltételek között, illetve nemzetközi szerzôdésben elôírt kölcsönösség feltétele alapján, amely szerzôdést a nemzetgyûlés cikkelyez be. Az elôzô szakaszban említett törvényt és nemzetközi szerzôdést a nemzetgyûlés fogadja el, valamennyi képviselô szavazatának kétharmados többségével."

3. A parlamentben helyet foglaló pártok külpolitikai programjának és aktuális külpolitikai kérdésekben tanúsított magatartásának jellemzôi

A pártok 1996 ôszén adták közre választási programjaikat. A releváns pártok – amelyek választóik akaratából jutottak a parlamentbe és kaptak esélyt terveik megvalósítására – programjaiban a külpolitika elemeiben van hasonlóság, összeilleszthetôség. Az Európai Unióhoz és a NATO-hoz csatlakozást mind a 7 parlamenti párt célul tûzte ki. Ebben a kérdésben nem is volt vita, nézetkülönbség a törvényhozásban. Példázza az egyetértést, hogy áprilisban valamennyi parlamenti párt képviselôje és Pozsonec Mária a magyar, illetve Roberto Batelli az olasz nemzetiség képviselôje közös szándéknyilatkozatot írt alá arról, hogy támogatják az ország NATO-tagságát. Az aláírásokat megelôzôen felvetôdött a csatlakozás népszavazási megerôsítése a ZLSD részérôl, de a javaslat nem kapott támogatást. (Ugyanez a parlament viszont nem vetette el az Európai Unióhoz csatlakozásról a népszavazást.) Az aláírással szentesített szándéknyilatkozatot a nemzeti egyetértés felé haladás fontos lépéseként méltatták a pártok szónokai.

A parlamenti ellenzék a NATO-ba meghívott országok körébôl való kimaradás nyilvánosságra kerülése után heves támadás alá vette a kormánykoalíciót, a külügyminisztériumot és annak irányítóit. A kudarcot a kormány kudarcának tekintik, és felelôsöket keresnek, számon kérik rendre a miniszterelnököt.

A közelmúlt eseménye és híre, hogy Szlovéniát beválasztották az ENSZ Biztonsági Tanácsába, a nem állandó tagok közé. Egyelôre ez sem feledteti a NATO-hoz kötôdés vágyából fakadó kudarcélményt.

A parlamenten kívüli "euroszkeptikusok" pedig az EU-ba jutásra is érvényesnek gondolják a NATO nemjét. A December 23. Mozgalom, a legismertebb euroszkeptikus szervezôdés sem ellenzi egyértelmûen az Európai Unióhoz való társulást, csupán annak várható negatív következményeire hívja fel a figyelmet. A Nyugat gazdasági gyarmatosítása elleni fellépést követel. A kormánytól azt várja, hogy külön engedményeket lobbyzzon ki Szlovénia számára az EU-tól.

Minden politikai erô számára fontos a szomszédokkal való jó viszony elérése, a határok pontos kijelölése és a szomszédoknál élô szlovén nemzetiség helyzetének figyelemmel kísérése, rendezett viszonyok megteremtése.

4. A parlamenti pártok meghatározó gazdaság- és társadalompolitikai programjainak összehasonlítása, különös tekintettel a hasonlóságokra és a különbségekre

A pártok gazdasági programjukban kiindulási helyzetnek a jelen meghaladását, a gazdasági növekedést, a foglalkoztatás javítását, piacok szerzését írták le. Az állami tulajdon átalakítását, a privatizációt kívánják befejezni. Az infrastruktúra fejlesztését, az út- és vasúthálózat korszerûsítését tartják megoldandó kérdésnek. Szlovénia vállalatai, munkaszervezetei a volt jugoszláv belsô piac összeomlása után piaci lehetôségek híján lassúbb fejlôdést produkálnak, mint amire képesek lennének. A nyugati kooperációs kötôdések, termelôberendezéseinek nyugati eredete, a kvalifikált szakgárdája, a volt vendégmunkási réteg tapasztalata tenné – hitük szerint – alkalmassá ôket arra, hogy az integrációba illeszkedhessenek. Ezek jelentik az azonosságot. A különbség abban rejlik, hogy a tennivalóknak mi legyen a sorrendje, a liberális gazdaság és a szociális érzékenység miként illeszthetô egymáshoz. A megszokott életszínvonal megôrzése és növelése, a szociális vívmányok értékálló megôrzése hogyan érhetô el. Mindez a Balkántól való tartós távolra kerülés politikai lehetôségét, a békés jövôt is jelenti mindenki elképzelésében.

5. A parlamenti pártok biztonságpolitikája, különös tekintettel a tényleges vagy rejtett fenyegetettségérzésre. Az ország biztonságpolitikájában a NATO-ról való vélekedés szerepe

A parlamenti pártok biztonságpolitikája az ország méretébôl és a lakosság számából indul ki. Rövid idôre, hatékony védekezésre képesek a függetlenségi háború példáján, de tartósan magukra maradva a fenyegetettség érzete erôsödne föl bennük. A szomszédsági viták, a bizonytalan balkáni jövô sodorja Szlovéniát szinte parancsolóan a NATO felé. A ZLSD, amely nem támogatja a mindenáron való belépést, nincsen ellene sem. Ezt az aláírásaikkal is megerôsítették. A NATO-t védôernyôként tekintik. 1992. március 23-tól tagjai az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezletnek (EBEÉ/EBESZ), részt vesznek annak munkájában. Kezdeményezôi voltak a Róma–Ljubjana–Budapest tengely háromoldalú együttmûködésnek.

6. Milyen a pártok európai integrációról megfogalmazott állásfoglalása? Hogyan jellemezhetôk az ország EU-val már most is meglévô kapcsolatai, és milyenek a jövôrôl alkotott vélemények?

A pártok fogalmazása az európai integrációról alapvetôen pozitív. A modernizálódást, a felzárkózást, a perifériáktól való eltávolodást látják általa, vele megvalósulni. A NATO-t nem feltétlenül preferáló ZLSD is jobb véleménnyel van az EU-ról. Az SNS az identitásvesztéstôl félti a szlovéneket, de nincs ellene az integrációnak. Az EU-val kapcsolatosan zajló viták arról szólnak, hogy miként lehetne a mezôgazdaságot nem károsító külön eljárásokat kérni a belépés idején. A szervezet belsô mûködését sem pártdokumentumok, sem megkérdezett képviselôk nem hozták szóba. Rákérdezések után is a bejutás lehetôségeit vették számba, mintsem a szervezet kritikáját adták volna. "A menyasszony szépsége és az egybekelés élménye, haszna mindent háttérbe szorít" elve mûködik a közélet formálóinak körében.

7. Hogyan vélekednek a jelentôsebb politikai tényezôk (a kormány, a pártok és az érdekvédelmi szakágazat) az EU-csatlakozás hazai agrárhelyzetre gyakorolt hatásáról?

A mezôgazdaság megtorpant, problémás ágazata a szlovén gazdaságnak. Az EU-hoz való csatlakozás érdekében az eddiginél több támogatottságra várnak a termelôk. A most kormányzópárttá lett SLS-tôl – volt parasztpárti tagjaik – nagy elvárással vannak ez ügyben. Az ô kezükben van a mezôgazdasági minisztérium is. Az érdekvédelmi szervezetek eurokonform állapotokért bombázzák a kormányzatot, miközben elmozdulás még nincsen az ágazatban.

8. Milyen a környezô országokkal való viszonya Szlovéniának?

A kormány – az elôzô is – arra törekszik, hogy rendezze a vitás kérdéseket, hogy megbízható és kiszámítható szomszédként kezeljék. Vallják, hogy vitáik rendezhetôk, és ezért kezdeményezéseket is tesznek.

Horvátországgal megörökölt problémaként határvitáik vannak a Mura-vidéken, az Isztrián, a Piráni-öbölben. (A volt Jugoszlávián belüli határok elnagyoltak és pontatlanok, jelképértékûek voltak.) A közös tulajdonok és a közös tartozások ügye is rendezésre vár a két ország között.

Olaszországgal – bár a dolgok nem rendezôdtek – javult a kapcsolat. A tengermelléki volt olasz tulajdonok visszakövetelése és az olaszországi szlovén nemzetiségiek jogainak érvényesülése, illetve a jogok hiánya jelenti a problémát. A mostani olasz kormány reagálása, jóindulatú közelítése a vitás kérdésekhez bizakodóvá teszi a szlovéneket.

Ausztriával rendezettek a kapcsolatok, bár az osztrák nacionalisták a közelmúltban többször felvették a szlovéniai német kisebbség hátrányos voltát, autonóm státust igényelve számukra.

Magyarországgal kezdettôl jószomszédi viszony létezik, kevésbé gyümölcsözô gazdasági kapcsolatokkal. A két országban élô nemzetiségek helyzetében az azonosság elve kerül manapság szóba.

A felsorolt vitákat illetôen minden esetben a tárgyalásos megoldásra gondolnak, és a mielôbbi lezárásra törekednek a szlovén pártok és a kormány, de ez nem csak rajtuk múlik.

9. Mi jellemzi az ország gazdaság- és külpolitikáját a volt Szovjetunió utódállamaival kapcsolatban?

Elsôsorban Oroszországgal, Ukrajnával van gazdasági kapcsolata Szlovéniának. Nyersanyag- és energiaimportôr az ország. A vasúti és közúti áruszállítás feltételeinek javulása a jövôben újabb változást is hozhat számukra, legalábbis ebben reménykednek. Piacnak tekintik a volt Szovjetunió utódállamait. Külpolitikában az egyenlô elbírálás, az egyenrangúság elvén alakítanak partneri kapcsolatot minden országgal.

A kormányprogram, a pártprogramok, a beszélgetôpartnerek megnyilatkozásai tükrözik a fiatal független állam nyitottságát és helyének keresését a nagyvilágban. E kérdésekben konszenzuson alapuló a parlamenti pártok politikája.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék