magyar kisebbség
nemzetpolitikai szemle

       folyóiratok   » Magyar Kisebbség
    szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű a â î s t
  összes lapszám» V. ÉVFOLYAM - 1999. 1. (15.) SZÁM - Külpolitika, euro-atlanti és összmagyar integráció
 
 


| észrevételeim
   vannak

| kinyomtatom
| könyvjelzőzöm



   


A Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához
kapcsolódó feladatokról szóló országgyűlési
határozati javaslat általános vitája
és a határozathozatala*

57. ülésnap – 1999.03.23.

(18.00)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája és a határozathozatal. A külügyi bizottság önálló indítványát új változatban H/957. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig H/957/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Simicskó István úrnak, a napirendi pont elôadójának.

SIMICSKÓ ISTVÁN, a külügyi bizottság elôadója, a napirendi pont elôadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés külügyi bizottsága rendkívül fontos eseménynek tekinti a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását. Egyrészrôl azért, mert a Magyar Köztársaság alkotmánya 6. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság felelôsséget érez a határain kívül élô magyarok sorsáért és elômozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását, másrészrôl a polgári koalíció kormányának célkitűzéseiben is kiemelt feladatként jelent meg a kárpát-medencei és a nyugati magyarság rendszeresebb, szorosabb, úgymond intézményesített kapcsolattartása az anyaországgal.

Az 1996 júliusában megkezdett, majd közel hároméves szünet után ez év februárjában a határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a parlamenti pártok képviselôi között folytatott magyar párbeszéd megegyezéssel zárult. Ennek értelmében a magyar kormány rendszeresen egyeztet a határon túli magyar szervezetekkel, biztosítja a Magyar Állandó Értekezlet működési feltételeit, és mindezekrôl évente tájékoztatja a Magyar Országgyűlést.

A külügyi bizottság úgy látja, hogy a magyar-magyar párbeszéd, a Magyar Állandó Értekezlet működése komoly mértékben hozzájárul a környezô országokkal, azok kormányaival való jobb kapcsolat építéséhez, hiszen szomszédaink döntô többsége az európai integráció híve, ily módon a demokrácia, a jogállam megteremtését, az emberi és kisebbségi jogok kiterjesztését kell célul tűzniük. A szomszéd országokban élô magyarság a térség országait összekötô kapcsolaterôsítô szerepbôl kifolyólag növekvô jelentôséggel bír. A határon túli magyarság támogatása erôsíti a szomszédsági együttműködést, fokozza a regionális stabilitást, és így növeli az euroatlanti politika eredményes érvényesülését.

Az Országgyűlés külügyi bizottsága mindezen szempontok alapján üdvözli a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását, és a határozat egyhangú támogatása mellett kéri az Országgyűlés tisztelt tagjait, hogy az errôl szóló országgyűlési határozati javaslatot fogadják el.

Köszönöm megtisztelô figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megkérdezem Németh Zsolt államtitkár urat, kíván-e szólni. (Németh Zsolt: Igen.) Államtitkár úré a szó.

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt határon túlról érkezett Vendégeink! Tisztelt Ház! 1999. február 20-án harmadik alkalommal került megrendezésre a "Magyarország és a határon túli magyarság" című konferencia. Hasonlóan az 1996. július 5-én elfogadott nyilatkozathoz, ez a konferencia is egy olyan nyilatkozatot fogadott el, amely stratégiai értelemben jelöli ki a magyar külpolitika teendôit a nemzetpolitika területén. Sajnálatos, hogy három évnek kellett eltelnie az elôzô magyar-magyar találkozó óta, és úgy ítéljük meg, hogy indokolatlan volt ez a hosszú idô.

A visszhanggal kapcsolatban hadd mondjam el, hogy alapvetôen kedvezô visszhangra talált a konferencia, illetôleg a Magyar Állandó Értekezlet mind a határon túli magyarság körében, mind a szomszédos kormányok berkeiben, mind pedig a nemzetközi tényezôknél, így különös tekintettel a nemzetközi sajtó köreiben. Megalapozatlan vészmadárkodásnak tűnik utólagosan mindazon megjegyzés, amely elôzetesen megkérdôjelezte a magyar állandó konferencia létrehozatalának létjogosultságát. Az ôszinte hangon megszólaló magyar külpolitika pozitív fogadtatásával van dolgunk.

A Magyar Állandó Értekezlet megalakulása mögött alapvetôen két indok határozható meg. Az egyik, ahogy Simicskó úr már elmondta, az alkotmány, illetôleg a kormányprogram által megfogalmazott célkitűzés, konkrétan a kormány alapvetô fontosságot tulajdonít a magyar állam és a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres és intézményes párbeszédnek. Másrészt nagyon fontos indoka volt ennek az intézmény létrehozásának, hogy egyenrangúságot és partnerséget kíván létrehozni és megteremteni a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel.

(18.10)

A határon túli magyarság helye a magyar külpolitikában nem könnyű kérdés. Hadd kezdjem azzal, hogy az elmúlt 80 évben többnyire a drámai idôszakokban sem ritka kiszolgáltatottság jellemezte a határon túli magyarság sorsát. Mindazonáltal el kell mondanunk, hogy a mintegy 3–3,5 milliónyi határon túli magyar megmaradt, sôt, olyan erôs önszervezôdés jellemzi manapság, mint amilyen az elmúlt 70–80 évben egyáltalán nem jellemezte.

A magyar külpolitika alapvetô feladata a magyar nemzet ügyének képviselete. Ezt három célirányban teheti meg és teszi meg, az euroatlanti integráció területén, a szomszédságpolitika területén, illetôleg a határon túli magyarság iránti felelôsségvállalás területén. Ez 1990 óta a fundamentuma a magyar külpolitikának. A Magyar Állandó Értekezlet annyiban jelent nóvumot, hogy az úgynevezett harmadik pillérnek, a határon túli magyarság iránti felelôsségvállalásnak is immáron létrejött az az intézményes kerete, amely keret között kimunkálásra kerülhet a nemzetpolitika, illetôleg meghatározásra kerülhetnek azok a módozatok, ahogy összehangolható a nemzetpolitika az euroatlanti integrációval, illetôleg a szomszédsági politikával.

Egy dolgot biztosan lehet tudni: a nemzetpolitika stratégiai célkitűzése – összhangban a kormányprogrammal – a határon túli magyarság szülôföldön való maradásának és a szülôföldön való gyarapodásának az elôsegítése. Hadd jegyezzem meg, tisztelt Ház, hogy az ellenzéki pártokkal, a kormánypártokkal és a határon túli szervezetekkel a magyar kormány képes volt egy konszenzust kialakítani ennek a nyilatkozatnak az alapján. Örülök annak, hogy hasonló konszenzus jellemezte a külügyi bizottság, illetôleg az alkotmányügyi bizottság álláspontját is.

Az Országgyűlés, a kormány, a létrehozandó szakbizottságok szerepe a Magyar Állandó Értekezlet munkájában meghatározó lehet. Szeretném jelezni, hogy a kormány határozott szándéka, hogy maximálisan kiszolgálja a Magyar Állandó Értekezlet tevékenységét. Szeretnénk, ha az Országgyűlés is folyamatosan tájékozódna a Magyar Állandó Értekezlet tevékenységérôl, és a létrehozásra kerülô hat szakmai bizottság pedig folyamatosan végezné a nagyon összetett összehangoló munkát. Hadd jelezzem, hogy ezek felállítása megkezdôdött a gazdaság, a szociális ügyek, az integráció, az oktatási ügyek, a kultúra, illetôleg a jogi, önkormányzati kérdések területén.

A német nagykövet nemrégiben egy rendezvényen úgy határozta meg a német külpolitikának a háború utáni stratégiai irányváltását, hogy "No hurry, no arrogance, no complexes"! Ez azt jelenti: csak semmi sietség, csak semmi arrogancia, csak semmi komplexus! (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Ez szép volt!) Azt hiszem, nagyon jól illik a magyar külpolitika dilemmáira és célkitűzéseire ez a mondás, mert valóban nincs okunk semmiféle sietségre, hiszen Magyarország erôsödik. Indoka, indokoltsága semmiféleképpen nem lehet akármilyen arroganciának, hiszen Magyarországnak erôsödôek a szomszédsági kapcsolatai a határon túli magyarsággal való kapcsolatai mellett, és komplexusokra pedig abszolút nincsen szükségünk, hiszen meggyôzôdése a kormánynak, hogy sem a nemzethalál vizionálása, sem pedig a magyar érdekek elhallgatása nem vezet sehova.

Tisztelt Országgyűlés! A határon túli magyarság vonatkozásában a kormány álláspontja mindenekelôtt az, hogy az adottságokat próbáljuk meg lehetôségekként felfogni. Köszönöm megtisztelô figyelmüket.

(Taps a kormánypárti padsorokban, szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megkérdezem, az alkotmányügyi bizottság kíván-e elôadót állítani. (Dr. Pokol Béla: Nem!) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselôcsoportok nevében felszólalni kívánó képviselôknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 5–5 perces idôkeretben. Elôször az elôre bejelentett felszólalóknak adom meg a szót; Csapody Miklós úr, az MDF képviselôje következik szólásra.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! A Magyar Demokrata Fórum és a magam nevében tisztelettel üdvözlöm a határon túli magyar nemzeti közösségeknek – mint a magyar nemzet részeinek – vezetô képviselôit, mindazokat a barátainkat, akik a februári második magyar-magyar csúcstalálkozón is jelen voltak és a tanácskozás zárónyilatkozatát kézjegyükkel ellátták.

Idôszerű volt már az a találkozás, hiszen az elmúlt esztendôkben számtalan közös magyar megbeszélnivalónk halmozódott föl. Nyilvánvalóvá lett, hogy NATO-tagként és az EU-tagság elsôkörös várományosaként mint a kelet-közép-európai térséget megbízhatóan stabilizáló egyik legfontosabb tényezô, Magyarország képes kifejezetten jó, de mindenképpen korrekt kapcsolatokat ápolni szomszédaival és a határon túli magyarsággal egyaránt, hiszen szomszédaink demokratikus berendezkedése és gazdasági reformjaik végigvitele éppen úgy érdeke, mint a Kárpát-medence magyarságának a szülôföldön való megmaradása. Ez az a szülôföld-stratégia, amelynek alkotmányos szellemében a Magyar Köztársaság felelôsséget érez az egész magyar nemzetért, tehát a februári konferencia ezért mondta ki, hogy – idézem – "a biztonság kiterjesztéséhez, a gazdasági fejlôdéshez és az új választóvonalak térségbeli kialakulásának megelôzéséhez haszonnal járul hozzá a magyar-magyar párbeszéd intézményes kereteinek megteremtése".

A tanácskozás résztvevôi ha meg nem is vitathatták, de legalább lajstromozták mindazokat a kérdéseket és feladatokat, amelyeknek rendezése elôttünk áll. Magyarország integrációja elôrehaladt, amibôl számos teendônk következik, elég csak a schengeni vízumpolitika szomszédsági problémáira, egyes magyar határszakaszok, vagyis az EU leendô külsô határainak szigorított rendészeti ôrizetére, ezzel összefüggésben a kettôs állampolgárság ügyére gondolni, leginkább pedig mindarra, ami a kettôs állampolgárság ügye mögött lelkileg, érzelmileg, anyagilag és a biztonságérzetet tekintve ott van.

Gondolnunk kell a szomszédos országok magyar konzuli hálózatának kibôvítésére, tehát az azonnali vízumkiadásra is, vagy csupán katalógusszerű felsorolásban megemlíteni a regionális és önkormányzati együttműködések, az infrastrukturális és tôkebefektetések, a közös vállalkozások teendôit, nem beszélve az egzisztenciateremtés támogatásáról, a kulturális, művészeti, műemlékvédelmi teendôkrôl, a magyar közösségi és egyházi javak visszaadásáról, az autonómiáról, vagy épp a magyar sajtó és média állapotáról, az anyanyelvű iskolai és közintézményi rendszerrôl, a magyar egyházak hitéleti és nemzeti identitásôrzô munkájáról, vagyis a templomról és az iskoláról.

Van teendô bôven, hiszen bár tavaly ôsszel Szlovákiában is kormányváltás volt, és a Magyar Koalíció Pártja is tagja azóta a kormánynak, nehéz a közelmúlt öröksége. Kárpátalja magyarsága pedig még tragikusabb helyzetben van, a romániai magyar nemzeti közösség továbbra is feszültségekkel terhes bizonytalanságban él, a vajdasági magyarokat idegen nemzetek háborúskodása pusztítja, miközben – különben Ukrajnához hasonlóan – katonai határôrizet választja el ôket az anyaországtól, a béke pedig a horvátországi magyarok falvaiba is csak lassan, furcsán tér vissza. Eközben a VMSZ nemrégiben megalkotta jövôbe mutató tervezetét a Vajdaság önkormányzatának politikai kereteirôl, a KMKSZ pedig a határon túli szlovákokról szóló pozsonyi és a határon túli ukránokról szóló kijevi törvények után végre törvényt kíván a határon túli magyarokról is.

Tisztelt Országgyűlés! A legutolsó, eddig legutolsó magyar-magyar találkozó legnagyobb eredménye – ahogy erre már többen utaltak – a konzultáció intézményesítése, ezeknek a kereteknek a formába öntése volt, vagyis a Magyar Állandó Értekezlet, hivatalos nevén az Állandó Magyar Értekezlet életre hívása volt. Remélhetôleg ez a konzultációs fórum a jövôben biztosítja a résztvevôk egyenrangú és tartalmas konzultációját, biztosítja azt, hogy minden további félreértés elkerülésével a határon túli magyarság valóban a szülôföld-stratégia szellemében működhessen, élhessen és gyarapodhasson. Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórum a külügyi bizottság indítványát magáénak érzi, és azt elfogadásra ajánlja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Szent-Iványi István úrnak, az SZDSZ képviselôjének.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés külügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a Magyar Állandó Értekezletet üdvözlô határozati javaslatot, és ez nem is csoda, nem is meglepô azok után, hogy a magyar parlament pártjai támogatták azt a zárónyilatkozatot, melyet ez az állandó értekezlet elfogadott. Sikeresnek ítéltük meg ezt az állandó értekezletet, és úgy ítéltük meg, hogy józan kompromisszum jött létre. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az elôjelek nem voltak egyértelműen kedvezôek.

Nem akarok belemenni a dolgok részletezésébe, csak engedjék meg, hogy néhány szó erejéig felelevenítsem, hogy bizony azt gondolom, mindannyian – de ellenzéki képviselôtársaim bizonyosan – alig néhány nappal korábban értesültünk a találkozó szándékáról, a zárónyilatkozat tervezetét egy nappal korábban kaptuk meg, és számos kérdôjel, számos nyitott kérdés volt az állandó értekezlet elôtt. Ennek ellenére az állandó értekezlet sikeres munkát végzett, és ezt üdvözölni szeretnénk. Józan, elfogadható, kifelé is képviselhetô és mindannyiunk által vállalható megoldást javasolt. Ezt szeretnénk ezen határozattal is támogatni.

Ennek, tisztelt képviselôtársaim, nem kis részben az volt az oka, hogy ellentétben az itt már sokszor megidézett, 1996-ban tartott elsô értekezlettel, a mostani résztvevôk nagyobb önmérséklettel, az én megítélésem szerint nagyobb felelôsségérzettel és nagyobb körültekintéssel végezték munkájukat és fogalmazták meg a zárónyilatkozatot. Akkor – jól emlékezhetnek képviselôtársaim – olyan túlzó, sokszor a közvetlen külpolitikai érdekeket is veszélyeztetô követelések hangzottak el elsôsorban a hazai ellenzéki pártok részérôl, amelyek végeredménye lett az a nyilatkozat, amely okozott némi kárt, zavart és fennakadást.

Mindez nem történt meg, és ezt nagyon pozitívnak tartom, sôt valami elkezdôdött. Méghozzá olyan módon és olyan irányban kezdôdött el, amelyet mi is támogatni tudunk, és amivel mi is egyet tudunk érteni. Megoldatlan kérdés persze van bôven, tisztelt képviselôtársaim. Azóta, azt hiszem, valamennyien, ellenzéki és kormánypárti képviselôtársaim is kaptak jelzéseket például a nyugati magyarság részérôl, akik korántsem elégedettek az ô képviseletük megoldatlanságával, illetve azzal a megoldással, amelyet átmenetileg elfogadtunk. Többen kifogásolták a rendezés egyéb elveit is, de a lényeg az, hogy valami elindult, amivel egyetértettünk, és amit folytatni is akarunk és folytatni fogunk.

Ez a határozati javaslat nem merül ki abban, hogy pusztán üdvözli a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását, hanem felkéri a kormányt is arra, hogy a szükséges infrastrukturális feltételeket biztosítsa ehhez, és hozza létre, segítse létrejönni azokat az egyeztetô fórumokat, amelyek a napi gyakorlati munka és a gyakorlati feladatok megoldásában segédkezhetnek mindannyiunk számára. Ezt tartom döntô és pozitív fordulatnak. Igenis, nem elsôsorban protokolláris találkozókra van szükség, bár idônként ez is fontos. Nagyon fontos, hogy a nap mint nap felmerülô kérdésekre szakszerű, szakmai megoldásokat találjunk a közeljövôben működô bizottságok keretén belül.

Szeretném tehát hangsúlyozni, hogy amikor mi támogatjuk a javaslatot, akkor abban a reményben is tesszük, hogy szimbolikus jelentôségén túl a gyakorlati életben is ki fogja tudni fejteni, sôt elsôsorban ott fogja tudni kifejteni a munkáját az állandó értekezlet.

Pozitívan értékeltük a magunk részérôl azt is, hogy ennek az értekezletnek a visszhangja eltért az 1996-os értekezletétôl. Ez persze nemcsak azzal függ össze, hogy a mostani értekezlet zárónyilatkozata és a jövôbe mutató tervei mások voltak, mint a korábbiak, hanem elsôsorban azzal is összefügg, hogy a szomszédos országokban – különösen Romániában és Szlovákiában – ma más vezetés van; olyan vezetés, amelyik érti, hogy ez nem ellenük irányul, hanem adott esetben éppen az ô érdekeiket is szolgálhatja.

De azért ennek ellenére nekünk folyamatosan figyelnünk kell – és erre szeretném magunkat és valamennyi képviselôtársunkat figyelmeztetni – az állandó értekezlet munkájának nemzetközi megítélésére, mert sikeres értekezlet csak akkor lehet, és csak akkor segíthet valóban a határon túl élô magyarság gondjainak, ügyeinek, bajainak megoldásában, ha nem hívja ki és nem vívja ki a gyanakvást, az ellenszenvet. Szerencsére ezt most el tudtuk kerülni. Ebben minden résztvevônek megvolt a maga pozitív felelôssége és hozzájárulása. Ezt mi a magunk részérôl itt is örömmel nyugtázzuk, és ebben a szellemben támogatjuk és üdvözöljük az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót hozzászólásra Surján László úrnak, a Fidesz képviselôjének.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondolom, senkinek sem okozok meglepetést, ha a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a javaslat támogatásáról számolok be. Az érvek elhangzottak. Elhangzottak az elôterjesztô részérôl (Hangosítási hiba.), elhangzottak az államtitkár úr részérôl, azt hiszem, elhangzottak a többi hozzászóló részérôl is. Ezek megismétlésére nem hiszem, hogy érdemben szükség volna. (Közbeszólások.)

Mégis engedjék meg, hogy néhány gondolatot elmondjak. Mi az, amit ettôl az értekezlettôl a jövôben várhatunk? Valamikor a '60-as években, amikor a világ boldogabbik felén a jólét növekedni kezdett, született a szegénységnek egy új meghatározása: szegény az, akirôl megkérdezése nélkül döntenek. Azt gondolom, hogy ez az értekezlet garanciákat fog jelenteni arra, ami nélkül... (Közbeszólások: Nem halljuk!) – Már napok óta baj volt ezzel a mikrofonnal. Azért megvárom a másikat. (A képviselô elé álló mikrofont helyeznek.)

Tehát ott tartottam: szegény az, akirôl a megkérdezése nélkül döntenek. Ez az állandó értekezlet garanciát jelent arra, hogy a jövôben az elmúlt idôszakban már gyakorlattá vált rendszer intézményesen folytatódik, s a magyar kormány – tartva magát a külpolitika három nagy alapelvéhez – mindenkor a határon túli magyarok véleményének figyelembevételével hozza meg azokat a döntéseit, amelyek erre az egész magyar nemzettestre vonatkoznak.

Természetesen értjük és figyelembe vesszük azokat a megfontolásokat, amelyek azoktól jönnek, akiket az élet messzebbre sodort, nem maradtak itt a Kárpát-medencében, hanem harmadik-negyedik országban vagy a tengerentúlon élnek. Mégis különbség van. Különbség van azok között, akiket súlyos gondok késztettek a menekülésre, és azok között, akik ma is szülôföldjükön élnek. Az is világos kell legyen mindenki számára, hogy ez a Magyar Állandó Értekezlet senki ellen, de minden érintettért dolgozik. Nem hiszem, hogy ez a gondolat egyszerű jelszónak tekinthetô. Ennek a tartalma sokkal mélyebb, és mindnyájunkat komoly erôfeszítésre kötelez.

Biztos vagyok abban – ennek a most lezajlott értekezletnek a hangulata, az üzenete, a nyilatkozata is garancia arra –, hogy a megindult szervezet azzal a felelôsséggel fogja végezni a munkáját, mint amilyen felelôsséggel hitem szerint néhány perc múlva a magyar parlament azt létrehozza.

Köszönöm megtisztelô figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP padsoraiban.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Csurka István úrnak, a MIÉP képviselôjének.

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy néhány személyes vonatkozással kezdjem. Nyolcéves koromban Nagyváradon jártam iskolába, tekintettel arra, hogy a szüleim ott kötöttek házasságot és odavalónak érezték magukat mindig.

'41-tôl '44-ig ott éltünk. Nekem megadatott, hogy ott állhattam mint kis cserkész a Szent László-szobor elôtt minden vasárnap, tavaszi és nyári vasárnapokon díszôrségben, mert akkor ez volt a szokás. Ez semmi rendkívülit nem jelentett akkor Szent László városában.

(18.30)

Ami ezt elmondatta velem, az mindössze annyi, hogy azt hiszem, így kell érezzünk valamennyien ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy tudniillik mit kell megvalósítanunk, amikor a Kárpát-medence magyarságáról beszélünk, a Kárpát-medence magyarságának ilyen vagy olyan politikai szervezôdéseirôl. Az anyaország és az elcsatolt területek magyarságának összetartozásához illeszkedô kérdések tekintetében mit kell szem elôtt tartanunk? Azt hiszem, mindannyiunknak azt, hogy lélekben ott kell állnunk valamelyik város, magyarlakta város terén, valamely mihozzánk tartozó szobor elôtt, és az összetartozás gondolatát – most már a magyarság ilyen nagy mértékű meggyengülése után reálpolitikát kell folytatnunk – soha nem szabad feladnunk, mert semmilyen ilyen állandó értekezlet, semmilyen kormányszándék, semmilyen pártakarat nem sokat vagy semmit sem ér, ha a nemzetnek ez a belsô meggyôzôdése nincs mögötte, hogy mi magyarok vagyunk itt, és csak együtt vagyunk azok, amik, és mindannyian felelôsek vagyunk egymásért.

Ennek a gondolatnak a jegyében bizalommal mi is elfogadjuk ennek az állandó értekezletnek a gondolatát, mert azt reméljük, hogy ez közelebb hozza Szabó Dezsônek azt a gondolatát, hogy minden magyar felelôs minden magyarért.

Köszönöm. (Taps.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Horváth Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselôjének.

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Vendégek! A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselôcsoportja nevében tisztelettel és szeretettel köszöntjük a határon túli magyar szervezetek jelen lévô képviselôit.

A Kisgazdapárt is részt vett ezen a történelmi eseményen, amely 1999. február 20-án volt Budapesten, háromévi kényszerű szünet után. Ott az ellenzéki és a kormánypártok egy nyilatkozatot fogadtak el, amely 1. pontjának elsô mondatából szeretnék idézni, nevezetesen: "A határon túli magyar közösségek üdvözlik Magyarország NATO-hoz való csatlakozását." Nos, mindannyian tudjuk, és örömmel jelenthetjük be, hogy az azóta eltelt rövid idôszak múlt idôvé teszi ezt a mondatot, hiszen március 12-e óta Magyarország NATO-ország, azaz NATO-országbeli házigazdaként köszönthetjük, üdvözölhetjük az itt megjelent magyar vezetôket.

Három héttel ezelôtt a Független Kisgazdapárt képviselôcsoportja napirend elôtt már szólt errôl a magyar-magyar csúcsról, részletesen megemlékeztünk errôl a történelmi dátumról, ezért most csak röviden kívánok szólni. Akkor Ady Endre "Négy-öt magyar összehajol" című versét idéztem. Úgy gondolom, hogy ma, amikor ilyen népesen jelen vagyunk a Magyar Országgyűlés falai között, és önök is itt vannak, azt jelzi, hogy ezekben a percekben nem aktuális már Ady Endre versének a hangulata.

Az elmúlt napokban egy fontos tanácskozásra került sor. A Független Kisgazdapárt meghívására Magyarországra látogatott Bugár Béla elnök úr, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke, aki találkozott a parlamenti pártok frakcióvezetôivel. Ezen a megbeszélésen már próbáltuk tartalommal megtölteni a közösen elfogadott egyezményt, próbáltunk olyan közös programokat felvázolni – konkrétan most Magyarország és Szlovákia kapcsolatában –, ami már kézzelfoghatóvá teszi a Magyar Állandó Értekezleten elfogadott zárónyilatkozatot.

Szeretném még itt a tisztelt Ház és az államtitkár úr figyelmét felhívni, azon túl, hogy örülünk, hogy a Kisgazdapárt elképzelései, indítványai bekerültek a zárónyilatkozatba, és egy külön ötödik szakmai bizottság is feláll, szeretnénk kérni, hogy ezekben a bizottságokban, azok vezetésében és munkájában a Kisgazdapárt is aktívan részt vehessen.

Egyúttal teszek egy konkrét javaslatot, nem módosító indítvány formájában, hiszen a Független Kisgazdapárt ezt az elôterjesztést így változatlan formában támogatja. Szeretném a jelen lévô kormánytagok, miniszterelnök úr figyelmét is felhívni a következô javaslatomra: a magyar-magyar csúcson február 20-án elhangzott, hogy várhatóan még ez év ôszén ismét összeül a Magyar Állandó Értekezlet.

A Független Kisgazdapárt javasolja, mint ahogy ezt a héten is megtettem a millenniumi albizottságban, hogy az ôszi találkozón mindenképpen szerepeljen egy napirendi pontként a millenniumi események elôkészülete. Ez egy olyan rendezvénysorozat lesz, amely nemcsak megpecsételi a magyarság összefogásának konkrét cselekedeteit, hanem a kormányprogram, a civil szervezetek, az önkormányzatok, a történelmi egyházak közös ünnepe lesz. Ezért úgy gondolom – mivel Magyarországon, a Kárpát-medencében és szerte a világban megemlékeznek errôl a rendkívüli eseményrôl –, hogy a várhatóan az ôsszel megrendezendô újabb Magyar Állandó Értekezleten tekintsük át ezt a témakört, azt, hogy hogyan állnak ezek az elôkészületek.

Végezetül befejezésképpen azt szeretném elmondani, hogy február 20-án Tôkés püspök úr Báthory István üzenetét hozta el Budapestre. Én most egy másik erdélyi magyar: Dsida Jenô költô szavaira szeretnék hivatkozni. Bízom benne, hogy a Magyar Állandó Értekezlet a jövôben a Psalmus Hungaricusban megfogalmazott célok, eszmék alapján fog működni, s akkor sikeres lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megadom a szót Tabajdi Csaba úrnak, az MSZP képviselôjének.

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt határon túli magyar Vezetôk! A Magyar Szocialista Párt üdvözli és támogatja a második teljes értékű magyar-magyar csúcs eredményét, az Állandó Magyar Értekezlet létrehozását. Annál is inkább támogatja a Magyar Szocialista Párt, mivel az elsô magyar-magyar csúcsot három évvel ezelôtt mi, a szocialista-liberális kormány szervezte meg. (Tirts Tamás: A Fidesz kezdeményezte.) Azon lehet vitázni, hogy kinek a kezdeményezésére, de ezt a folyamatot sokunk kezdeményezésére rendeztük meg.

Miért volt más ez a mostani tanácskozás? Három tényezô következtében:

Az elsô: a határon túli magyarság életében nagyon lényeges változások mentek végbe. Elôször fordult elô Trianon óta, hogy két országban: Romániában és Szlovákiában nem a határon túli magyarok feje felett döntenek az ô sorsukról, hanem, ha nem is teljes értékű formában, de mégis óriási eredményként, kormánykoalíció részeseként végre beleszólhatnak saját ügyeik alakulásába. Ebbôl fakadóan más lett a határon túli magyarság optikája, látásmódja is: törvényszerűen sokkal felelôsségteljesebb.

A második dolog, hogy a jelenlegi ellenzék magatartása két szempontból is egészen más volt, mint három évvel ezelôtt. A magyar-magyar csúcsot és párbeszédet a Szocialista Párt nem kívánta belpolitikai csatározásra felhasználni. Eltérôen attól, ahogy ez a Ház működik, egyetlen napra – sajnos csak egyetlen napra – volt érdemi párbeszéd kormánypártok és ellenzék között, és ez egy óriási eredmény, és egyben óriási gond is, hogy ez csak a Magyar Állandó Értekezleten teljesült és valósult meg. De öröm, hogy legalább ilyen ügy keretében és ilyen ügy érdekében volt lehetôség a párbeszédre. Az már szomorú, hogy az új parlamenti ciklusban nem tudok egyetlen napot elmondani, ahol egy ilyen konstruktív együttműködés lett volna kormánypárt és ellenzék között.

(18.40)

És még egy tényezô: az ellenzék felelôssége. Igen, mi nem szuszakoltunk és nem kértük, hogy tegyenek be olyan fogalmat ebbe a dokumentumba, amely 1996-ban komoly vitát váltott ki, holott megtehettük volna, hogy azt mondjuk, e nélkül nem írjuk alá. De tudtuk és tudjuk, és örülünk annak, hogy a kormánypártok, a Fidesz-Magyar Polgári Párt tanulóképes. Nagyon örülünk, hogy önök, fiatalok ilyen tanulóképesek. (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Hál'istennek nem tartották be a választási ígéretüket, és ebben a nyilatkozatban nem kérték, hogy olyan fogalmak legyenek benne, mint a területi autonómia, amely 1996 után nagyon komoly nemzetközi károkat okozott ennek az országnak. (Fütty a Fidesz padsoraiból.)

Mi örülünk ennek a változásnak, bár tulajdonképpen... Nyugodtan fütyülhetnek, ez tény! Más kérdés, hogy eléggé szomorú az, hogy az autonómiát pusztán egy szubszidiaritás fogalommal váltották ki (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Ünnepi pillanat!), de ez történt, és bizonyos értelemben a reálpolitika jegyében azt kell mondanom, hogy öröm, hogy önök képesek voltak korábbi pozíciójuk felülvizsgálatára. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Akárcsak te!)

Tisztelt Ház! A Magyar Állandó Értekezlet jövôje nyitott. Ez az intézményesedési folyamatnak pusztán egy állomása. Hogy történelmi lesz-e, ezt majd megmutatja az utókor. Ez ma még inkább jelképes kérdés, fontos jelkép ez a magyar-magyar párbeszédben, mert legalább lesz egy olyan alkalom, amikor talán normális párbeszéd lesz kormánypárt és ellenzék között. Azt hiszem, ez egy rendkívül fontos dolog, hogy ha ezek a szakbizottságok megalakulnak, ha az állandó értekezlet működni fog, akkor talán lesz egy olyan kérdés, amely kapcsán nem hiába mondja el az ellenzék a véleményét, hátha hajlandók lesznek végre önök racionális érvek meghallgatására.

Végül is nem az a kérdés, tisztelt Ház, hogy ki szereti jobban a határon túli magyarokat, hanem az, hogy ki szereti bölcsebben, ki szereti hatékonyabban, mert a kisebbségi ügy, a magyar-magyar ügy nem szavak szépségversenye, hanem annak a kérdése, hogy ki tudja segíteni a határon túlra szorult magyar nemzeti közösségeket nehéz, évtizedes küzdelmükben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. WEKLER FERENC ülésvezetô elnök: Megkérdezem Simicskó István urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Simicskó István: Nem!) Nem kíván válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az elôterjesztéshez módosító javaslat nem érkezett, részletes vitára nem kerül sor, az országgyűlési határozati javaslat elfogadásáról kell döntenünk. Kérdezem, van-e ezzel kapcsolatban bárkinek észrevétele. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezôt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak!

(Szavazás. – A táblán megjelenô eredmény: 303 igen szavazat. – Taps.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyhangú szavazással elfogadta a határozatot.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a határon túli magyar szervezetek vezetôi és képviselôi az országgyűlési határozat elfogadása alkalmából nyilatkozatot írtak alá, amelynek ismertetésére felkértek. A nyilatkozat szövege az alábbi:

"A Magyar Köztársasággal szomszédos országokban élô magyar nemzetrészek közképviseleti, érdekvédelmi és politikai szervezeteinek az Országgyűlés 1999. március 23-ai ülésén megjelent képviselôi megelégedéssel és örömmel üdvözlik a közelmúltban megalakult Magyar Állandó Értekezlet határozatba foglalását, a magyar nemzeti egyeztetés intézményes keretei megteremtésének az Országgyűlés általi megerôsítését. Különleges örömünkre szolgál az a körülmény, hogy a nemzeti közösségünk felemelkedésére irányuló törekvéseink szervesen beleillenek az euroatlanti integráció folyamatába, ugyanakkor teljes összhangban állnak a Magyar Köztársaság és a szomszédos államok közeledési szándékaival. Bízunk benne, hogy a Magyar Állandó Értekezlet eredményesen szolgálhatja a térség stabilitását és a még meglévô békétlenségek oldását, különös tekintettel a vajdasági magyarság helyzetére. Az egész Kárpát-medencében a minap megünnepelt nemzeti ünnepünk által hirdetett testvériség szellemében, békességre való igyekezettel tekintünk a küszöbön álló új évezred elébe. Budapest, 1999. március 23."

A nyilatkozat aláírói: Tôkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke; Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke; Tóth Horti Gábor, a Vajdasági Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke; Pozsonec Mária, a szlovén parlament magyar képviselôje; Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke; Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke; Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke; Tomka György, a Mura-vidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség elnöke; Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke; Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezetô alelnöke; Dobos László, a Magyarok Világszövetségének alelnöke.

(Taps.)

Az Országgyűlés
26/1999. (III. 26.) OGY
határozata**

a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához
kapcsolódó feladatokról

1. Az Országgyűlés üdvözli a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását, és egyben felkéri a Kormányt, hogy

a) biztosítsa a Magyar Állandó Értekezlet működési feltételeit;

b) megfelelô egyeztetések után fogalmazza meg a Magyar Állandó Értekezlet működésével kapcsolatos feladatokat, és dolgozza ki a feladatok végrehajtásának mechanizmusait;

c) évente legalább egy alkalommal számoljon be az Országgyűlésnek a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról, beleértve a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásainak végrehajtását is.

2. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

Dr. Áder János s.k.,
az Országgyűlés elnöke

Dr. Juhászné Lévai Katalin s.k.,
az Országgyűlés jegyzôje

Vidoven Árpád s.k.,
az Országgyűlés jegyzôje

—————————————

* Forrás: http://www.mkogy.hu/naplo98/057/057.htm

** A határozatot az Országgyűlés az 1999. március 23-i ülésnapján fogadta el. Forrás: Magyar Közlöny 1999/25. szám, 1999. március 26. 1749.


 
kapcsolódók
  » impresszum
  » a Jakabffy Elemér Alapítvány hírlapgyűjteménye
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi könyvtárkatalógusa
  »a Jakabffy Elemér Alapítvány erdélyi kéziratkatalógusa

további folyóiratok

» A Hét
» Altera
» Altera
» Átalvető
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Művészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minorităților
» Glasul Minorităților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» Látó
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet
» Web

 
     
 

(c) Jakabffy Elemér Alapítvány, Media Index Egyesület 1999-2018
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék